Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Minél nagyobb a hatalma, annál jobban fél a NER az újságíróktól?

Egy napon belül két újabb szomorú sajtórekordot is hozott a Szentlélek kiáradásának ünnepe a kereszténydemokrata pályára forduló NER-ben.

Vasárnap az Index újságíróit tessékelték ki egy focimeccsről. Miután akkreditálták magukat a mérkőzésre, és 300 kilométert utaztak, „először be sem akarták engedni őket, a fideszes Seszták Miklós érkezése után pedig a biztonságiaknak eszükbe jutott, hogy ma az Indexet nem látják szívesen a helyszínen. Jeggyel sem.”

Tavaly még lehetett…

Szóval még arra sem kaptak jogot, hogy mint bárki más, jegyet vásároljanak, és úgy vegyenek részt a meccsen, amelyen amúgy a csapat történelmi győzelmet aratott, és az NB1-be jutott.

Tavaly még írhattak egy kétségtelenül politikai tartalommal megtöltött cikket egy hasonló téttel bíró sporteseményről, igaz, akkor Balmazújvárosból, idén Kisvárdán már nem engedték meg nekik.

Szintén vasárnap értesült arról a The Guardian brit napilap kelet-közép-európai tudósítója, Shaun Walker, hogy a május 23-24-én megrendezésre kerülő, Európa jövője című konferenciára, túljelentkezés miatt nem fogadták el a regisztrációját.

 

A Schmidt Mária vezette XXI. Század Intézet szervezésében létrejött eseményen Balog Zoltán és Szijjártó Péter mellett a nemzetközi szélsőjobb egyik ikonja is részt vesz. Steve Bannon, aki korábban Donald Trump kampányában töltött be vezető szerepet, majd az elnöki kabinetben is, menesztése óta az európai széljobb pártrendezvényein fürdik a rajongásban, Franciaországtól Olaszországig.

Európa jövőjét rajzolnák fel, de elég nagy konferenciatermet már nem találtak

Azt is gondolhatnánk, hogy ha három nappal az esemény előtt már nincs hely az egyik meghatározó nyugati lap munkatársának, akkor a szervezők esetleg nagyobb termet vagy más megoldást keresnek, mint hogy a streamet javasolják. Ha pedig nem így tesznek, az ciki. Shaun Walker másképp kommentálta az esetet: emlékeztetett arra, hogy még Oroszországban sem fordult elő vele ilyesmi, ahol csaknem egy évtizeden át volt tudósító.

Mindkét esetben közös, hogy a NER szereplői számára mindenképpen jelentős eseményekről van szó: a volt fejlesztési miniszter városának focicsapata történelmet írt, ahogy Schmidt Mária is valami ilyesmire készülhet. Annak ellenére, hogy Milo Yiannopoulost végül a konferenciára nem, csak egy különálló előadásra sikerült meghívni a Bálnába május 25-re, miután jövetele még konzervatív körökben is megütközést keltett.

És mindkét esetben úgy tűnik, hogy barátinak nem nevezhető, irányultsága miatt a kormánnyal okkal kritikus, ugyanakkor elismert és híradásaikban objektív lapok munkatársait akadályozzák a tudósításban.

Értelmezhetnénk úgy, hogy ez az elvakult gőg jele, a NER újabb illiberális túlkapása, amely illeszkedik az eddigi trendbe. Csak még büszkébben vállalja fel, hogy egyes médiumoktól megtagadhatja a tudósítás jogát, és csak a lojális médiának jár a szabad nyilvánosság privilégiuma.

Se működő érdekképviselet…

A NER nevében hasonló döntéseket hozók ezt annál inkább megtehetik, mert ma az újságíró társadalom is megosztott, és a kormányközeli médiát jellemzően propaganda sugárzásra kényszerítő vezetők ellehetetlenítik, hogy a dolgozóknak önálló véleményük legyen. Hogy nyilatkozzanak, tiltakozzanak, vagy egyáltalán megszervezzék magukat.

Az, ami a kormánybarát médiumoknál feltehetően kényszer, a másik oldalon sem igazán merül fel igényként: ha a dolgozóknak akadnak is saját szervezeteik, ezek érdekérvényesítési képessége nem túl jelentős. Ez intézményesen is meggyengíti a médiában dolgozókat, és persze a sajtószabadságot, a magyar sajtónyilvánosság minőségét is rontja.

Például a spanyol köztévé dolgozói megtehetik, hogy tiltakozzanak a rájuk kényszerített propaganda ellen, sztrájkokkal vagy fekete ruhában jelezzék egyet nem értésüket.

A francia szerkesztőségi szervezetek nemcsak baloldali vagy liberális médiumoknál demonstrálnak, ha úgy gondolják, nyomás alá került a lap, vagy nem értenek egyet a vezetőség döntéseivel, de ez időről-időre  előfordul a konzervatív Le Figaronál is vagy kereskedelmi csatornáknál is.

Ha ez nem is minden esetben hoz lényegi változást, megerősíti a dolgozók és persze a szakma méltóságát is.

…se szolidaritás, csak növekvő közöny

De Magyarországon nemcsak ezek az eszközök nem állnak a rendelkezésre, hanem a szolidaritás elemi gesztusai sem. Jó lenne tévedni, de attól tartunk, a napokban nem olvashatunk majd tiltakozó vagy kritikus cikkeket sem a Pesti Srácok, sem a Figyelő, sem a Magyar Idők oldalain arról, hogy milyen méltánytalanság érte ezeket a kollégákat, ahogy az MTI sem tartotta fontosnak, hogy beszámoljon valamelyik ügyről.

Holott nyilván ezekben a szerkesztőségekben is vannak olyanok, akik felháborítónak tartják, hogy ez megtörténhet, vagy legalábbis felháborítónak tartanák, ha velük történne meg…

Ha a független sajtótermékek meg is írták mindkét hírt, nemcsak a kollektív tiltakozás esélye kicsi, de egyre rutinosabban, növekvő közönnyel fogadjuk, hogy újabb szeletekkel zsugorodik az a Magyarország, ahová még szabadon léphet be bármely sajtómunkás.

Safe space a NER-nek, no go zónák a független sajtónak

De túl azon, hogy megállapítjuk, a NER képviselői egyre pökhendibben viselkednek a sajtóval, és a médiában dolgozók érdekérvényesítési képessége is csekély, adódik az a kérdés is: vajon mitől félnek annyira a hatalom képviselői, hogy még büszkeségük, győzelmeik helyszínéről is kitiltják a független sajtó képviselőit?

Egyúttal azokat a polgárokat is, akik esetleg nem (csak) a kormánylapok híreire kíváncsiak, meg persze a nagyvilágot, a külföldi tudósítók személyében. Lehet, hogy abban bíznak, könnyebb lesz megvédeni saját igazukat, ha a nyilvánosság elkerített, bebiztosított zugaiban hirdetik?

Olvass tovább!