Tehát köszönjük a demokráciánk megerősítését, Magyarország, azaz Orbán Viktor szabadságát, kedves Frau Merkel, kedves CDU, mélyen tisztelt CSU, baráti üdvözlet, SPD, csókolom, Grüne és FDP. Várjuk a csodálatos felszólalásokat a magyar demokrácia védelmében.
A klímakatasztrófa ugyanis már tart, és az antidemokratikus tendenciákat, a nagytőke és a globális elnyomás fokozódását nehéz nem úgy értelmezni, mint azonnali reakciókat a javak és a hatalom védelmére.
A Sziriza ma már nem ugyanaz a párt, mint négy éve volt, az európai politikai helyzet pedig szintén jelentős fordulatokat vett időközben.
Kádár Jánosról és koráról kétféle duma van forgalomban: az egyik a gyilkos, áruló zsarnoknak szóló átkozódás, a másik a fölületes tréfálkozás „Jani bácsiról”, amely teljesen hamis, mert Kádár minden volt, csak nem kedélyes: komor, puritán, félelmetes és tragikus alak.
A DK, a Jobbik, az LMP, az MSZP és a Mindenki Magyarországa Mozgalom is támogatja, hogy Ózdon Janiczák Dávid legyen az ellenzék közös jelöltje. Pedig Janiczák nem érdemelhetné meg egy magát baloldalinak, zöldnek vagy liberálisnak nevezhető párt támogatását.
Görögországnak már csak a remény maradt.
Azonban egy posztorbánista átmenet nem elégedhet meg azzal, hogy restaurálja a késő kádár-kori és posztkádári oktatásügyet.
A foci mindig is a „maszkulinitás” termelésének fontos és népszerű terepe volt. A Franciaországban éppen zajló női labdarúgó világbajnokság szervezői ennek próbálnak hadat üzenni – ezáltal előmozdítani a női egyenlőség ügyét az egész társadalomban.
Nyilvánvalóan minden olyan cselekedet, amely csökkenti az ökológiai lábnyomunkat, így a műanyag elhagyása is hasznos a klímakatasztrófa elkerülése érdekében. De az egyéni döntések nem elegendőek.
A tőke a reálgazdaságból a pénzpiacokra húzódik vissza.
