Budapesti útvesztő – Apátia és remény az ellenzéki oldalon
A Fidesz terve akkor borul, ha minden igyekezete ellenére a szavazói elszántság kellő számú ellenzéki polgármesteri győzelmet eredményez.
A Fidesz terve akkor borul, ha minden igyekezete ellenére a szavazói elszántság kellő számú ellenzéki polgármesteri győzelmet eredményez.
Itt az ideje hogy a Pride visszatérjen azokhoz a radikális gyökerekhez, amelyek annak idején útnak indították a meleg felszabadítási mozgalmat.
A cégekbe és nagykövetségekbe való kapaszkodás ugyanazt a hamis politikai narratívát erősíti, hogy majd valaki, valakik megvédenek minket a rosszfiúktól.
Tehát köszönjük a demokráciánk megerősítését, Magyarország, azaz Orbán Viktor szabadságát, kedves Frau Merkel, kedves CDU, mélyen tisztelt CSU, baráti üdvözlet, SPD, csókolom, Grüne és FDP. Várjuk a csodálatos felszólalásokat a magyar demokrácia védelmében.
A klímakatasztrófa ugyanis már tart, és az antidemokratikus tendenciákat, a nagytőke és a globális elnyomás fokozódását nehéz nem úgy értelmezni, mint azonnali reakciókat a javak és a hatalom védelmére.
A Sziriza ma már nem ugyanaz a párt, mint négy éve volt, az európai politikai helyzet pedig szintén jelentős fordulatokat vett időközben.
Kádár Jánosról és koráról kétféle duma van forgalomban: az egyik a gyilkos, áruló zsarnoknak szóló átkozódás, a másik a fölületes tréfálkozás „Jani bácsiról”, amely teljesen hamis, mert Kádár minden volt, csak nem kedélyes: komor, puritán, félelmetes és tragikus alak.
A DK, a Jobbik, az LMP, az MSZP és a Mindenki Magyarországa Mozgalom is támogatja, hogy Ózdon Janiczák Dávid legyen az ellenzék közös jelöltje. Pedig Janiczák nem érdemelhetné meg egy magát baloldalinak, zöldnek vagy liberálisnak nevezhető párt támogatását.
Görögországnak már csak a remény maradt.
Azonban egy posztorbánista átmenet nem elégedhet meg azzal, hogy restaurálja a késő kádár-kori és posztkádári oktatásügyet.