Miért vagyunk ellenzékiek?

Néhány hete röppent fel a hír, hogy az ellenzéki pártok, legalábbis egy jelentős részük, Janiczak Dávid ózdi polgármestert indítják az őszi önkormányzati választáson. Azóta a Párbeszéd és a Momentum egyértelművé tette, hogy nem támogatják Janiczak jelöltségét, és a DK országos elnöksége is elhatárolódott – nagyon helyesen -, ugyanakkor a helyi DK szervezet nem vonta vissza támogatását. Hogy mi is a baj Janiczakkal, arról érdemes elolvasni például Jámbor András mércés cikkét.

Az, hogy az ellenzék milyen alakokat képes támogatni a közelgő választásokon (és ebben azért a DK, a Momentum és a Párbeszéd sem ártalmatlan), az igen kifejező az ellenzéki politika alapvető félreértéséről.

Vegyük példának mindannyiunk kedvenc témáját, a bevándorlást! Az ismert „ellenzéki” polgármester , aki a Janiczak mögötti összefogásban is érintett Mindenki Magyarországa Mozgalmat is vezeti, csak néhány röpke mondatban ítélte el a kormány menekültekkel szembeni atrocitásait, miközben hosszan ecseteli, hogy a Fidesz – szerinte – egy „migránspárt”, hiszen 2018-ban ötvenezer munkavállalási engedélyt adtak ki elsősorban szerb, ukrán és kínai állampolgároknak. Mintha a valódi botrány az volna, hogy emberek Magyarországon vállalnak munkát, és nem az, hogy a magyar hatóságok elutasított menedékkérőket éheztetnek, szándékosan, úgy, hogy amúgy meg lenne a lehetőségük nem éheztetni őket. Friss hír, hogy valakit Balassagyarmatról szállítottak vissza a „tranzitzónába” (szép orwelli név, hiszen a menedékkérők nagy részét sosem viszik innen tovább), lényegesen rosszabb körülmények közé, éhezni. De persze, az igazi botrány, hogy ide jönnek Ukrajnából a „migránsok”. A fehérvári polgármesterjelölt legfőbb prioritásának az ukrán bevándorlás „kontrollját” tartja. Mindezt szigorúan a magyar munkások érdekeinek védelmében, természetesen.

Remek gondolat, épp divatja van. Remélem, a derék fehérvári polgármesterjelöltnek egyszer majd lehetősége lesz elszámolnia azzal, hogy miért gondolja, hogy a munkások védelmét más, egyébként feltehetően sokkal rosszabb helyzetű munkások elleni uszítással érdemes megtenni.

Azonban érdemes feltennünk a kérdést: ha így gondolkodunk, tulajdonképpen miért is vagyunk ellenzékiek?

A Mindenki Magyarországa tizenkét programpontja közül a tizenkettedik az „illegális” bevándorlás megfékezését tűzi ki (mintha ez jelenleg egy valódi probléma lenne), és kijelenti, hogy csak az jöhessen Magyarországra, „akire valóban szüksége van a hazának.” 

Ezek szerint a Mindenki Magyarországa nem is annyira mindenkié: ez a tejjel-mézzel folyó, jogállami, eurós, felzárkózó paradicsom sajnos csak a „hasznos” embereket látja szívesen. Aki nem hasznos, azt nyilván valahogy kint kell tartani, ugye. Ne legyenek illúzióink: ez a kint tartás erőszakkal történik, erőszakkal próbálták és próbálják „megoldani a menekültválságot” a humánus és emberséges uniós vezetők is, legfeljebb nem Röszkénél, hanem az emberi jogokra még ennyire sem érzékeny afrikai milíciák meg diktátorok segedelmével. A New York Times szerint ez a modell áll Trump embertelen bevándorláspolitikája mögött is. De persze, ennél sokkal fontosabb, hogy Ursula von der Leyen egyszer mondott valami emberségeset. És akkor még a kormány hétgyerekes családanyákról szóló talking pointján gúnyolódik a művelt ellenzéki közvélemény…

Komoly vitákat lehet folytatni baloldali vagy liberális szempontból, hogy van-e, illetve hol van a bevándorlás limitje. Azonban egy magára valamit is adó baloldali vagy liberális elveti, hogy emberekre csupán hasznosságuk alapján tekintsünk, hiszen ezzel megkérdőjelezzük méltóságukat.

De miért is fontos nekem, aki azt hiszem, még csak nem is jártam soha Hódmezővásárhelyen, hogy mit gondol a helyi polgármester és gyermekfegyelmező-in-chief? Hát mert, előbb vagy utóbb, el kell dönteni, miért is vagyunk mi ellenzékiek. Ha csak azért, mert elítéljük a korrupciót, vagy jobb esetben a hatalom teljes kisajátítását is, nos, akkor valószínűleg jó lóra teszünk a Janiczak Dávidokkal és a Márki-Zay Péterekkel. Ha azonban az igazságos társadalmat nem egymással versengő Döbrögik uralmaként képzeljük el, ha úgy gondoljuk, hogy egy normális országban az egetverő rasszizmus, emberek „hasznuk” szerinti kategorizálása és még annyi minden nem oké, vagy akár csak nem menő dolog a fizikai erőszak nyílt propagálása, nos, akkor el kell gondolkoznunk azon, hogy talán nem csak a Fidesznek vagyunk az ellenzéke.

Olvass tovább!