Átszállították a fél országon, hogy a tranzitzónában éheztessék az iraki férfit

Tavaly augusztus óta az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) 24 menedékkérő ügyében kellett felszólítania a kormányt, hogy adjon enni a tranzitzónában fogva tartottaknak, a legutóbbi, 24-dik eset pedig a kormány eddigi éheztetési gyakorlatában is újabb mélypontot jelent.

Az érintett fiatal iraki férfit ugyanis a hatóságok a sokkal élhetőbb körülményeket biztosító balassagyarmati befogadó állomásról szállították át éheztetése helyszínére, a tranzitzónába, anélkül, hogy erre az intézkedésre bármilyen szükség lett volna.

Magyarán dönthetett volna úgy a hatóság, hogy nem teszi ki a férfit a tranzitzóna embertelen körülményeinek, ám az mégsem így járt el.

Ahogy Léderer András, a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi munkatársa a Mércének elmondta, menedékkérelmi eljárása idején a fiatal férfi a Balassagyarmati Közösségi Szálláson kapott elhelyezést, a kérelmét azonban elutasította a magyar állam, így a hatályban lévő szabályozás értelmében megindult az idegenrendészeti eljárás ügyében. Ennek keretében kötelező tartózkodási helyet jelölhet ki neki a hatóság.

Hogy melyik helyszínt jelölik ki, az teljesen a hatóság diszkrecionális jogköre – tette hozzá Léderer.

Dönthettek volna tehát úgy, hogy továbbra is a Balassagyarmaton, a befogadó állomáson jelölnek ki neki kötelező tartózkodási helyet, ehhez képest az ország északi feléből a férfit átszállították a déli határra, hogy ott aztán éhezéssel kelljen szembesülnie. Léderer szerint ez az első olyan eset, amelyben egy menedékkérő a kérelme elutasításakor nem a tranzitzónában volt elhelyezve, az elutasító döntés után mégis átszállították a déli határon található szögesdrótokkal határolt zárt táborba.

Márpedig a két helyszín között ég és föld a különbség. Míg a balassagyarmati félig nyitott szállásról az ott lakók naponta néhány órára eltávozhatnak, a településen található szolgáltatásokat is igénybe vehetik, tehát például pénzt vehetnek fel, vásárolhatnak, segítőkkel találkozhatnak vagy épp adományokat fogadhatnak. A tranzitzónában téglaépület helyett konténerekben kell megszállniuk, a tábor területét pedig csak Szerbia felé hagyhatják el, és ha így tesznek, akkor utána már nem térhetnek újra vissza.

Léderer arra is emlékeztet: a fogvatartottaknak itt adományok fogadására sincs lehetőségük, a tranzitzónákat működtető Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság gyűjti az adományokat, és dönti el, hogy kinek, mikor és mennyit adnak ezekből.

Az ENSZ kijelölt jelentéstévője Felipe González Morales épp a napokban tette közzé jelentését, amelyben beszámol a tranzitzónákban uralkodó állapotokról, különös figyelemmel a fogvatartottak kb. hatvan százalékát képező gyerek helyzetéről. A rapportőr többek között arról számolt be, hogy

  • szögesdrót van a kísérő nélküli menedékjogot kérő gyermekek, kisgyermekes menedékkérő családok és terhes nők szállásául szolgáló konténerek tetején is;
  • mindenhova fegyveres őrök kísérik a menedékkérőket, volt rá alkalom, hogy egy terhes nőt 17 őr kísért a kórházba;
  • csak korlátozott orvosi és pszichológiai ellátás van, és nem áll rendelkezésre sem nőgyógyász, sem gyermekorvos, annak ellenére, hogy a nagy részük nő vagy gyermek, „súlyos krónikus betegségekben vagy rákban szenvedő nőket és gyermekeket hónapokig nem kezelnek”;
  • az egyik menedékkérő nő 5 napig volt az ágyhoz bilincselve a helyi kórházban, elegendő táplálék nélkül,

És ahogy az EJEB tucatnyi felszólítása után sem változó helyzet is mutatja, a felnőtt fogvatartottak esetében a hatóságok teljesen bevett és legális gyakorlatnak tartják, hogy ne adjanak enni a táborba zárt embereknek.

Az erre a hétre jutó embertelenségek sora itt sem ért véget, a kormány épp csütörtökön jelentette be, hogy visegrádi kollégáival együtt megfúrta azt a közös uniós nyilatkozatot, amely megoldást keresett annak megakadályozására, hogy menekültek fulladjanak a Földközi-tengerbe. Az Európai Unió határainak elmúlt években tapasztalható egyre fokozott militarizációja, illetve a menekültek feltartóztatásának észak-afrikai országokra való rátestálása nyomán a Földközi-tenger mára a világ egyik legveszélyesebb határrégiójává vált. Az ENSZ adatai szerint idén eddig 668 ember vesztette életét vagy tűnt el a Földközi-tengeren, a tavalyi évben ez a szám 2277 volt.

Címlapkép: MTI / Kelemen Zoltán Gergely
Olvass tovább!