Nincs többé visszaút a régi baloldal valamiféle aranykorába
A régi baloldal korszaka véget ért. Corbyn a baloldal válságának megoldását ígérte, pedig maga is a válság terméke volt.
A régi baloldal korszaka véget ért. Corbyn a baloldal válságának megoldását ígérte, pedig maga is a válság terméke volt.
Egy „lexiter” Munkáspárt a saját tagságával is szembenállt volna az egyik legfontosabb politikai kérdésben. A brexit a Munkáspárt számára már évek óta komoly – és most úgy tűnik, feloldhatatlan – dilemmát okozott.
Az új kormányszóvivő, Szentkirályi Alexandra nevével fémjelezett projektnek világos célja van, az azonban kérdéses, hogy nem egy újabb parasztvakítással van-e dolgunk.
A spontánul lázadó népi erőnek ez a spektákuluma olyan felejthetetlenül rémítő a fönnálló polgári társadalom (a tőkés establishment) számára, hogy a romániai forradalmat azóta is rágalmazni kell (vagy a sose létezett romániai „kommunizmus” elleni öntudatos föllépéssé stilizálni).
Azt bizonygatni, hogy migránskérdésben ugyanazt gondoljuk, mint a kormány, pont olyan, mintha azzal az üzleti tervvel nyitnánk egy harmadik kocsmát a faluban, hogy kettőnek is milyen jól megy.
A gyakran sikersztoriként tálalt magyar autóipari fellendülés hátterében brutális túlórák, súlyosan egészségkárosító munkakörülmények és embertelen munkaszervezés állnak.
De akkor miért csinálják ezt a demokraták?
Látszólag két dologról van szó, amikor környezetvédelemről és az adományozási kultúráról beszélünk, azonban ezek szorosan összefüggenek.
A kapitalizmus nem szarakodik, ha a munkaidőről van szó.
Érkezhet-e megoldás az ENSZ tárgyalóasztalai mellől a klímaválságra?