Csak akkor jöhet létre az erdélyi magyarság politikai szubjektivitása, ha levetkőzi fals többség-tudatát és hagyja, hogy áthassa a kisebbségi helyzet egyetlen pozitív tapasztalata: az elnyomottakkal való empátia és cselekvő szolidaritás.
Úgy kell emlékeznünk Trianon traumájára, hogy kimondjuk az igazságot az igazságtalanságról, de nem menekülünk a sérelmeink közé a valóság és a jelen feladatai elől.
Nem ez az első ünnep, évforduló, amit a Fidesz magába szippant.
Ha elmarad a zöld fordulat, akkor tovább csökken az élelmiszer beltartalmi értéke, és hamarosan már csak az üres kalóriákat vásárolhatjuk meg majd a boltokban. Ha pedig az ökoszisztémáink összeomlása is bekövetkezik, akkor a haszonnövényeink egy jelentős része is eltűnik.
Az álpopulizmus varázstrükkje abban áll, hogy megkonstruál egy elitfogalmat, és szembehelyezi vele a vidéki-kisvárosi fehér munkásságot. Majd azonosítja magát az utóbbival és úgy tesz, mintha az álláspontja az „egyszerű emberek” álláspontjával egyezne.
Vajon az erősödő, Washington, Brüsszel és Berlin felől fújó nyugati szelek kényszerítik lavírozásra az eddig keleti széllel hajózó magyar kormányt, vagy ezekkel a kockázatokkal eddig is tisztában volt Budapest a Peking felé mutatott mosolydiplomácia felszíne alatt?
A „fúziós ideológia”, vagyis a hagyományos szocialista gazdaságpolitika és radikális kulturális liberalizmus ötvözete az, ami felemészthette Sanders politikai projektjét.
El kell-e fogadja a demokratikus baloldal, hogy olyan mértékben beszűkült a nemzetállamok mozgástere, hogy nincs másra lehetőség, mint az utóbbi évtizedek neoliberális gazdaságpolitikájára? Ezt az alapvető kérdést teszi fel Bill Mitchell és Thomas Fazi 2017-es könyve.
Bár Szlávik meséje így is pont annyival volt hosszabb a kelleténél, mint ameddig tartott, annyiban talán mégis túl korán ért véget, hogy azt már nem hallottuk, mit szólt az az ápoló, amikor a hó végén ránézett a bankszámlájára. Pedig sokunkat érdekelne.
A bezárkózással együtt kialakuló félelem nem pusztán személyes vagy individuális félelmet jelent, hanem azt, hogy ez a félelem egy társadalmi test működését koordinálja, mozgásterét szabályozza, és nem utolsó sorban, a szabadság értelmét teszi értelmetlenné.
