A karanténban, amikor nem elsősorban emberként, hanem egészségügyi kockázatként tekintenek ránk és elhatárolódnak tőlünk, talán az a legfontosabb, hogy az ember tudja, mire számíthat.
Magyarország aktívan harcolva, a győztesek oldalán fejezte be a világháborút, de ezt a – mégoly szimbolikus – tényt a Rákosi-, és Kádár-rendszereknek sem állt érdekében felidézni.
A profit privát, a kockázat társadalmi, ezt üzente 2008. A mostani válságban ezzel szakítani kell.
Azért, ami a határmenti tranzitzónákban az elmúlt években történt, a felelősség őket terheli, a szégyen azonban minket is illet.
A baloldal helyhez, földhöz, vagy a terület alapú politikai közösségekhez való viszonya ambivalensnek mondható, azonban a napjainkban kibontakozó ökológiai válság tükrében ezek mind fontosabbá válnak.
A forradalom hátszelével a PRI egészen 2000-ig kormányon tudott maradni, így a mexikói forradalom köré alkotott mítosz és Mexikó népének huszadik századi története fontos tanulságokkal szolgálhat a kortárs magyar valósággal kapcsolatban is.
Az FNA-ban részesülők a szakszervezetbe tömörült dolgozókkal ellentétben nem képesek közvetlenül képviselni az érdekeiket, hanem kiszolgáltatottak az aktuális parlamenti többség akaratának.
A buszpark elöregedése roppant drágává teszi az üzemeltetést, miközben az adófizetőkön felül az utasoknak és a városlakóknak is rossz.
Sikerült olyan kisebbségi jogi javaslatot gyártani, amely egyben kisebbségellenes, diszkriminatív. Miközben jogkiterjesztő is.
