Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Nem attól lesz értékes az egészségügyi dolgozók félmilliós jutalma, ha megválogatják, hogy ki érdemli meg

Hétvégén látott napvilágot a hír, hogy a kormány utólag úgy döntött, kihagyja a gyógyszerészeket az egészségügyi dolgozóknak megígért, egyszeri bruttó 500 ezer forintos juttatásból. Kásler Miklós vasárnap este a kormánypárti Demokratának meg is erősítette a Magyar Gyógyszerészi Kamara információját, az Emmi-miniszter úgy fogalmazott: eleve „kérdőjellel” szerepeltek a gyógyszerészek a díjazottak listáján, és különben is, „a gyógyszertárak egyébként is azt tették, amit járvány nélkül tettek volna”.

Frissítés (18.00): Az Emmi hétfőn egyetlen mondatban közölte az ATV-vel, hogy végül a a kórházi gyógyszerészek és a gyógytornászok is kapnak az egyszeri juttatásból. A gyógyszertári gyógyszerészekről és a szociális dolgozókról nem tettek említést.

Kásler ezen kívül kitért arra is, hogy a gyógyszerészeken kívül a gyógytornászok, a szociális dolgozók és a házi segítségnyújtók is kimaradnak a jutalmazásból, nekik a miniszter annyit üzent: mivel a munkáltatójuk és fenntartójuk nem az állam, így nem tartoznak bele abba a körbe, amely kifejezetten az egészségügyi dolgozókat öleli fel, hiába veszélyes az ő munkájuk is a járvány idején – de a hála és köszönet őket is megilleti.

A Demokrata weboldalán megjelent nyilatkozat azonban nem csak azért érdekes, mert Kásler ismét bicskanyitogató stílusban próbálja védeni a kormányzat problémás, ráadásul rosszul is kommunikált döntéseit, hanem mert a szerző, Franka Tibor saját véleményét is odaírta a cikk végére, amely így szól:

„Ha ennyire kitágított körben számíthatnának juttatásokra, akkor például a gyógyszerész után kérhetne az élelmiszerbolti eladó is, bár nem gyógyszert, hanem tejfölt vesz le a polcról és adja át azt a vevőnek, vagy a postások, a köztisztasági dolgozók, a taxisok, és ki tudja, ki mindenki még. A köszönet és a hála – legalábbis anyagi – elismerésének szigorú határokat kell szabni. Ettől lesz igazán értékes és megérdemelt az a juttatás.”

Franka – bár valószínűleg pont az ellenkezője volt a célja – ezzel tökéletesen rátapintott a magyarországi járványkezelés egyik nagy hibájára, mégpedig arra, hogy a kormány elmulasztotta azon feladatát, hogy mindenkiről gondoskodjon, aki segítségre rászorul, és mindenkit honoráljon, aki a nehéz időkben is helytáll.

A kormány és a kormánypárti média téved, ha azt hiszi, hogy az extra juttatás attól lesz értékes egy világjárvány idején, ha szigorúan meghatározzák, ki érdemli meg és ki nem. A pénzbeli köszönet és a hála ezekben az időkben minden dolgozót megilletne, akár az egészségügyben, akár a szociális szférában dolgozik, vagy csak egyszerűen naponta az egészségét kockáztatja azért, hogy bemenjen a munkahelyére és elvégezze a dolgát.

Sőt, talán még azt a kérdést is fel lehetne most tenni, hogy ha a Fidesznek tényleg olyan fontos, hogy felépítsék az úgynevezett munkaalapú társadalmat, miért pont azoktól sajnálják ennyire a jutalmat, akik a járvány idején is töretlenül dolgoztak?

Félreértés ne essék, az egészségügyi dolgozók nagyon is megérdemlik ezt a plusz juttatást, sőt valójában ennél sokkal többet érdemelnének, és nem csak egyszer, hanem minden hónapban. De Franka fenntartásokkal írt sorai irónia nélkül kellene, hogy megállják a helyüket: igen, ugyanúgy megérdemelné a jutalmat az élelmiszerbolti eladó, a takarító, a postás, a gyógyszerész, a szociális munkás, a gyógytornász, az otthonápoló és a taxis is (bár nekik legalább valóban ott a KATA-mentesség), mert mindannyian úgy dolgozták végig az elmúlt hónapokat, hogy fokozott veszélynek voltak kitéve.

A járvány nem válogat az áldozatok között, és nem válogat abban a tekintetben sem, hogy kinek az életét vagy munkáját teszi nehezebbé, veszélyesebbé. Éppen ezért a kormánynak sem kellene válogatnia jutalomra érdemes vagy nem érdemes szakmák között.

Címlapkép: MTI/Soós Lajos