Bizakodó hangulatban a magyarországi autóipar, mi meg reménykedhetünk
Ha már más lehetőségünk nem igazán maradt.
Ha már más lehetőségünk nem igazán maradt.
A néző kényelmetlen helyzetbe hozását tiltó íratlan udvariassági szabályok Magyarországon megnehezítik, hogy valódi emlékezetpolitikai válaszok szülessenek a huszadik század legnagyobb európai népirtására.
A neoliberális tanokat az államszocializmus piaci reformja mellett elkötelezett közgazdászok és értelmiségiek dolgozták ki, majd terjesztették el itthon. Felemelkedésük elválaszthatatlan a hatvanas évek óta formálódó új, értelmiségi-átmeneti osztálytól.
Rendkívül korlátolt, kontraproduktív és önpusztító az a narratíva, hogy minden, ami közvetlenül előttem volt, a maga teljességében rossz, és ezért meg kell tagadni, mert ezzel a jövő perspektívájából önmagamra is egyből kimondom a halálos ítéletet.
Lázadni most annyi, mint gátat szabni a kiárusításnak és a piacosításnak, az önkényes vezetőségnek, az elfogadhatatlan felügyeletnek.
Sem az ortodox marxista osztályelemzéshez, sem a feminizmus egydimenziós politikájához nem kívánatos visszatérni. De az interszekcionalitás politikai gyakorlata sem lehet a baloldal útja.
Érdemi felkészülés helyett utolsó pillanatos kapkodást kaptunk a nyakunkba; a tavaszi tanulságok ellenére és az iskolák és családok saját kezdeményezései dacára rendszerszinten nem született megoldás, sem megoldási javaslat arra, hogyan menjen be sokszázezer gyerek az iskolákba fertőzésveszély idején.
A Momentum kispesti képviselője és átláthatósági tanácsnoka a Lackner-ügy kivizsgálásáról.
A körülmények egyszerűen nem igazolják a kormány hozzáállásában beállt különbséget. Mi változott március óta?
Az OÉT-tel együtt a kormány 2011-ben az ILO érdemi munkáját is ellehetetlenítette, hogy így rendszeresen áthághassa a jogalkotásra és a szociális párbeszédre vonatkozó szabályokat.