A „soha többé!” jelszó hangoztatása ellenére csak elvétve tárgyaljuk, hogy a holokauszt óta elkövetett tömeges bűntettek miként viszonyulnak a gyarmatosítás és a Harmadik Birodalom történetéből ismert rasszista politikákhoz.
A járvány előtti, de tulajdonképpen a még most is érvényben lévő, csak kicsit kibillent normalitást a tőkére alapozó kapitalista rendszer jelenti.
Noha a klímaválság 2019 meghatározó témája lett, a járvány most megmutatja, hogy az ökológiai katasztrófa nem kerülhető el, ha a zöld kapitalizmus illúzióját kergetjük. A rendszert kell szétvernünk, de hogyan?
A politikai elitből kiábrándult várost 25 év után új reményekkel kecsegtető Michèle Rubirola hat hónappal választási győzelme után lemondott, egészségügyi problémáira hivatkozva. Azonban továbbra is a városházán marad, helyébe szocialista helyettese lép.
Ahhoz, hogy megérthessük, miként hat a jelenben társadalmainkra a járvány, és hogy milyen más folyamatok fonódtak össze, vissza kell térnünk legalább 2015-be. Évértékelő két részben.
A kapitalista gazdaság egészen hasonló módon működik, mint a Féktelenül című filmben az autóbusz: ha a sofőr leveszi a gázról a lábát, a busz felrobban, ha nem veszi le a lábát, előbb-utóbb az is katasztrófához vezet.
A Banlieusards és a Nyomorultak nagyszerű filmek, amelyek bátran néznek szembe a francia társadalom legégetőbb problémáival, ami a szélsőjobbos és kormányzati propagandával szemben nem az iszlamizáció.
Olyan sokat tesznek értünk az egészségügyi és szociális dolgozók, vajon hogyan háláljuk meg mindezt? – kérdezte a köztársasági elnök a néptől a szociális és egészségügyi dolgozók legsanyarúbb éve után.
A társadalmi változás sohasem tud csak felülről megvalósulni. A döntéshozók arra vannak, hogy lentről, kintről és oldalról nyomják őket. Aktív, szervezett, kritikus önszerveződések és mozgalmak nélkül nincs jó önkormányzatiság.
A turizmus csökkenése miatt százezrek vesztették el a munkájukat, és százezrek kapták vissza a városukat, amit elvesztettek a „túlturizmus” hatására. Van megoldás?
