A társadalmi változás sohasem tud csak felülről megvalósulni. A döntéshozók arra vannak, hogy lentről, kintről és oldalról nyomják őket. Aktív, szervezett, kritikus önszerveződések és mozgalmak nélkül nincs jó önkormányzatiság.
A turizmus csökkenése miatt százezrek vesztették el a munkájukat, és százezrek kapták vissza a városukat, amit elvesztettek a „túlturizmus” hatására. Van megoldás?
2020 több szempontból is kiemelten fontos év kellett volna legyen a nők elleni erőszak megfékezésében, mégsem lett az.
Debord-nál nem meggyőzésről van szó még a legfontosabb teoretikus dolgaiban sem: hanem arról, hogy kedvet csináljon, hogy értéket adjon a lázadásnak, a boldogság keresésének, a vágyak megélésének.
Ma sem azt kéri számon a Heti Hetesen senki, hogy provokatív, kritikus, gúnyos vagy neadjisten elfogult lett volna az a hang, amely a védjegyévé vált, hanem azt, hogy nem ismert ebben mértéket és következetességet, és ezzel máig nem néz szembe.
A tőkés termelési mód irracionális eredményeit koherensként, racionálisként és vitathatatlanként állítja az atomizált tömegek elé, ahol már a termelők közti minden közvetlen kommunikáció megsemmisült a közösségiekkel egyetemben.
Az archiválás bármit egy intézmény (archívum) részévé tesz. Ám minden intézmény hatalmat hoz létre. A hatalom pedig: archivált idő. Csak ugye archívumok nélkül nincsen társadalom. Az archivált életbe!
Vannak, akik lassan belenyugszanak a világ állásába, és vannak, akik az ellenségeskedést választják: Guy Debord az utóbbiak közé tartozott.
A vírus pontosan a fennálló gazdasági és társadalmi rendszereinken futott végig, ott pusztított, ahol ezeknek a rendszereknek a hibái rejlenek, és így szemünk elé tárta ezeket a hibákat.
A rendőrség kiemeli, hogy a tavaly decemberben meggyilkolt nő nem akarta feljelenteni élettársát annak ellenére, hogy a rendőrök erre a lehetőségre többször felhívták a figyelmét. Ezt a felelősséget azonban nem szabadna a jogrendszernek az áldozatra terhelnie.