Egyetlen, klikkvadász címet kapott Index-beszámolót mellékelve írta ki öles betűkkel közösségi oldalára a Fidesz-kormány egykori parlamenti államtitkára, hogy

„SZTRÁJK jöhet az iskolákban, ha a Tisza továbbra sem tartja be választási ígéreteit”.

Rétvári Bence taktikáját a régi ellenzéki pártok mutatták be oly gyakran- A frakcióvezető abba kapaszkodik, hogy valahol, valaki ellenállást emlegetett, és megpróbál belőle politikát művelni, egyelőre azt is csak a Facebookon. Hogy mi az felbolydulás oka, kontextusa, az lényegtelen. 

Az történt ugyanis, hogy az Inforádió műsorvezetője egy keddi rádióműsorban emlékeztette Totyik Tamást, a Fidesz-kormányokkal szembeni kritikákkal az elmúlt években legkevésbé sem fukarkodó Pedagógusok Szakszervezetének elnökét arra, hogy az érdekképviselet korábban – de már a kormányváltás után – a sztrájk eszközét is a reális lehetőségek között emlegette annak érdekében, hogy a nevelést-oktatást közvetlenül segítő (NOKS-) iskolai dolgozók sokkolóan méltatlan, a költségvetés igen kicsi hányadából korrigálható bérétemelje meg a kormányzat. https://www.youtube.com/watch?v=soJIxS5ljf4 Erre válaszul Totyik annyit mondott, hogy ha a tárgyalásos módszer és a különböző tiltakozó akciók lehetőségeit kimerítették, „akkor meg kell kezdenünk a sztrájkhangulat felmérését, és utána, ha minden eszköz [kimerült], és a jövő évi költségvetés elkészítésénél nem látjuk [a béremelésre szánt keretet], akkor nincs más [lehetőség]”.

Ehhez képest az Inforádió szöveges beszámolója szó szerinti idézetként tulajdonította Totyiknak azt az állítást, hogy „Ha rövid időn belül nem történik a kormány részéről intézkedés[…], nagy valószínűséggel be fog következni egy sztrájk”, ami a szakszervezeti vezetőtől ebben a műsorban egyáltalán nem, csupán a moderátor kérdésébe fogalmazva hangzott el. (Valószínűleg ez alapján vehette át a hírértékűnek vélt mondatot az Index abban a formában, ahogyan azt a KDNP frakcióvezetője is tálalta. A kérdéses rész a fent beágyazott videóban 38:50 után kezdődik.)

Mindezek ellenére Rétvári Bence mégis úgy érezhette, hogy a sztrájk a küszöbön áll az új kormányzat szószegése miatt, ő pedig vélhetően üdvözli is ezt, vagy legalábbis erre enged következtetni a lelkesnek tűnő poszt.

Még a Rétvári által linkelt címbéli állítás gazdájaként bemutatott Totyik Tamás szerint sincs jelenleg sztrájkhelyzet – ahogyan azt az idézett műsorban is egyértelműsíti –, noha adóssága bőven van a Tiszának, ahogyan azt a szakszervezeti vezető is kiemelte. Nemcsak a NOKS-dolgozók bérének tekintetében, hanem sok egyéb mellett az érdemi sztrájkjogukat sem kapták vissza a pedagógusok, legalábbis egyelőre: az érettségiző diákok óráit a vizsgák előtti utolsó 90 napban továbbra is kivétel nélkül meg kell tartani, ahogyan a gyermekfelügyeletről is gondoskodnia kell az adott intézményen belül a sztrájkolóknak. A Tisza-kormány azonban legalább annyit megtett a köznevelési törvény augusztusi módosításával, hogy a munkabeszüntetés jogszerűségéhez szükséges úgynevezett még elégséges szolgáltatások köréből kivette azt az európai szinten példátlanul szigorú tételt, amely szerint korábban az összes tanítási óra 50 százalékát meg kellett tartani. Fontos persze, hogy ha ezek a lépések nem történnek meg belátható időn belül, akkor arra az érintettek és szakszervezetek reagáljanak, és az sem ördögtől való, ha mindezt az ellenzéki pártok politizálják, még ha erre kormányon a Fidesz oly kényes is volt.  

A Tiszának választási programja alapján jogosan felhánytorgatható elmaradások mellett azonban van itt egy másik súlyos probléma. Az a Rétvári Bence kezdett el dobálozni a sztrájk egyébként súlyos, nehéz döntést igénylő, személyes áldozatokkal és következményekkel terhelt kilátásával, aki több cikluson átívelő emmis majd belügyes államtitkárkodása alkalmával az eszközökben nem válogatva oroszlánrészt vállalt abban, hogy az oktatásban dolgozók ne gyakorolhassák alapvető jogaikat.

Az általa képviselt minisztérium hol lejárató propagandával, hol agyonszabotált sztrájktárgyalásokkal, és ami a leglényegesebb, az érdemi munkabeszüntetést ellehetetlenítő kormányrendelettel, majd státusztörvénnyel felelt hosszú éveken keresztül akkor, amikor az exállamtitkár által újabban üdvösnek gondolt sztrájk nemcsak egy odaböffentett szólam volt, hanem valós és széleskörű elhatározás állt mögötte.

Arról a politikusról van szó, aki kormány parlamenti beszélő fejeként akkor is faarccal adta elő, hogy igenis lehet törvényesen tanársztrájkot tartani, amikor már a munkabeszüntetés alatti munkavégzést cinikus módon előíró kormányrendelet miatt rég nem lehetett. Bezzeg ha valaki mégis sztrájkolni mert, azt törvénytelennek kiáltotta ki, ami persze az általuk hozott szabályok miatt javarészt igaz is volt. Az az exállamtitkár vette szájára a munkabeszüntetést, aki az általa épp most hivatkozott szakszervezetekről azt találta mondani, hogy „érdekképviseleti szerv helyett inkább csak a dollárbaloldal pedagógustagozatává váltak”.

Lehet persze, hogy Rétvári Bence úgy képzeli, a valamikori sztrájkot nem a dollárbaloldal képviseletében ármánykodó – és ahogyan ugyancsak ő maga fogalmazott –, a tagságuk többségét elveszítő tanárszakszervezetek fogják megszervezni. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy máskülönben mégis kik? A Nemzeti Pedagógus Kar? Vagy a választáson önállóan utoljára 32 évvel ezelőtt indult KDNP?