A volt egészségügyi államtitkár egy mondattal ismerte el az ipari lobbi törvényeket diktálhatott a leköszönő kormányzatnak.

A Klikk TV-be látogatott a volt „egészségügyi államtitkár”, Takács Péter, aki a több ügyet felkaroló, számos kérdés felvonultató interjú során igen sokat mentegetőzött. De ha a teljes interjút nem is kívánjuk végignézni, mégis volt egy jelenete Trencséni Dávid szerkesztő és Takács exállamtitkár beszélgetésének, ahol a fideszes volt kormánytag kíméletlenül őszinte volt. Ennél több is történt, Takács ugyanis, mivel jóformán már minden elveszett, egészen őszintén beszámolt arról: értelmetlennek találta a dolgozók kötelező üzemorvosi vizsgálatának megszüntetését, ellenezte is azt, de semmi haszna nem volt az egésznek, ugyanis:

„az ipar kilobbizta magának, a kkv-kon (kis- és középvállalkozások) keresztül jött be az ötlet a kormányra.”

Ezek után Takács hozzátette, az ötletet „értelmetlennek” tartotta, de elmondása szerint nem tehetett semmit. Mikor a riporter visszakérdezett, hogy még egészségügyi államtitkárként sem volt ennyire hatalma, vagy ereje, Takács ismét csak megerősíti, „nagyon sok mindenben volt erőm és ebben veszítettem – az ipari lobbi miatt.”

Takács tehát ezzel elismerte, a tőkeérdekek közvetlenül irányították az Orbán-kormányok által meghozott egyik legfelháborítóbb intézkedést.

Amint arról akkor is írtunk, a 2023 végén, törvénnyel megszüntetett kötelező üzemorvosi vizsgálat az egészséget jelentősen romboló ipari munkahelyeken, az építő- és szolgáltatóiparban a foglalkoztatás legutolsó olyan munkajogi intézkedése volt, amely még valamelyes védte a munkavállalókat a teljes tönkremeneteltől.

Habár önmagában a kötelező vizsgálatok megléte még nem szavatolta a foglalkoztatás során bekövetkező balesetek, és maradandó egészségkárosodás elkerülését, legalább egyetlen, utolsó állami fügefalevelet jelentett egy súlyosan visszaélésekkel terhelt rendszerben.

Az üzemorvosi feladatokat, amelyeket régebben még magáncégek – és kkv-k – esetében is az állami egészségügy látott el, az utóbbi 15-20 évben a munkahelyek döntő többsége esetében kiszervezték erre specializálódott privát egészségügyi cégekhez.

Az elmúlt években tényfeltáró cikkeink több esetben megállapították, egyes esetekben kivételes összhang állt fenn a kötelező vizsgálatokat végző, egészségügyi magáncég és a munkáltató vállalkozás (multicég) között. 2022 végén előfordult például, hogy akkor állapított meg egy gyárban az üzemorvos egészségügyi alkalmatlanságot, amikor a cég éppen sztrájk utáni, tömeges leépítéseket készített elő.

De arra is számos példa van országszerte, hogy a foglalkozás köréből adódó megbetegedést, súlyos sérülést az üzemorvosok nem jelentik be megfelelő számban. Ezzel is a munkáltatót védik, hiszen az ilyen megbetegedések után kártérítést kell fizetni. Ezek a fajta kreatív megoldások már a kötelező vizsgálat kilobbizott megszüntetése előtt is rendszerszerűek voltak – Takács Péter idején a Fidesz-kormány gyakorlatilag csak annyit tett, hogy a már fennálló kiszolgáltatott helyzetet teljes mértékben legalizálta.

A munkaegészségügy viszont hagyományosan azért számítana az állam által ellenőrizendő, kiemelt feladatnak, mert a kapitalista magánvállalkozások logikájában sem a munkásnak, sem a vállalkozóknak, cégvezetőknek nem érdeke az, hogy az üzemorvosi szolgálat megfelelően működjön.

A dolgozó a bérét, és a munkáltató által sokszor teljesítménybérként, bónuszként felkínált bérkiegészítését féltheti egy esetlegesen megállapított egészségügyi problémától, így egyénileg a munkások sem motiváltak sokszor abban hogy ezt szóvá tegyék, a jövedelem – és a munkatársakkal vállalt szolidaritás érdekében sokszor inkább vállalják a súlyos ízületi problémák, sérv és más, nehéz fizikai munkából adódó megbetegedések és balesetek kockázatait.

A 2023 végéig létező kötelező üzemorvosi vizsgálat rendszere épp azt próbálta volna elviekben, papíron megakadályozni, hogy a vállalkozók profitérdeke és a munkavállalók szűken értelmezett egyéni- és csoportérdeke ne vezessen a kizsákmányolás olyan mértékéhez ami emberileg már elfogadhatatlan.

Arra eddig is nagy összegben lehetett volna fogadni, hogy a tőkeerős multicégek, és a sok esetben EU-s pénzzel segített, és a multiknak bedolgozó magyar kis- és középvállalkozó-réteg számára az Orbán-kormányok alatt kívánságműsor üzemelt. Számos törvénynél részletesen, szövegszerűen is kimutatható talán az a módszer, miszerint úgy alakította a kormány a szabályozásokat, ahogyan az adott ipari cégnek, cégcsoportnak, vagy lobbicsoportnak megfelel. 

Ilyen volt például a 2023 januárjában hatályba lépő törvénymódosítás, amely lehetőséget biztosított a cégeknek a fizetetlen egészségügyi kényszerszabadság elrendelésére. Ez is simán átment a Fidesz-KDNP-s kétharmadon.

A kötelező üzemorvosi vizsgálat eltörlése ebből a szempontból eddig is gyanúsított volt.

A problémát az akkor épp ebben a formában létező Gazdaságfejlesztési Minisztérium Munkavédelmi Irányítási Főosztálya írásos jelentésben is jelezte a kormány és a közvélemény felé is 2018-ban, ebben úgy fogalmaztak:

„Nemzetközi összehasonlításban is – hasonlóan az előző évekhez – a foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek bejelentése nem kielégítő. A bejelentések elmaradásában a munkáltató, a munkáltatótól anyagilag közvetlenül függő foglalkozás-egészségügyi szolgálat és sok esetben a munkavállaló ellenérdekeltsége markánsan megmutatkozik.”

Takács Péter pedig most, egy egyszerű kérdésre válaszolva maga is elismerte: nincs itt semmi túl összetett, bonyolult helyzet, vagy rejtély: ha a vállalkozók érdekcsoportja szól, a képviselők és kormánytagok nagy része engedelmeskedik, hiszen nem kevés pénzről van szó.

Ugyanezt az eljárást tapasztalhattuk már a gödi Samsung esetében is, ahol kiderült: a dél-koreai cég és a kormány egyeztetett, és megvoltak a Samsung azon emberei a kabineten belül is (például Szijjártó Péter személyében) akik még a belső aggályok ellenére is, tűzön-vízen keresztülvitték, hogy a dolgozók és a környék mérgezésének ne legyenek következményei a szabályozó testületek részéről.

De Takács Péter őszinte vallomása az ipari lobbival kapcsolatban más kérdéseket is felvet. A Tisza-kormány tervével kapcsolatban, amellyel jelentősen, 12 évben korlátozni kívánja – visszamenőleg – a képviselők parlamentben eltölthető, maximális idejét, ellenérvként vetődhetne fel, hogy a „nagy veterán” képviselők korlátozásával a nagytőke frissen kiválasztott emberei a „forgóajtó-effektus” okán végleg többségbe kerülnek a kormány körül és a parlamentben is.

Jó lenne azt felelni erre az aggodalomra, hogy reális és jogos. De ahogyan azt Takács Péter most megütközést keltő őszinteséggel elismerte: a lobbicsoportok már régen, nyakig benne vannak a kormányzásban, az új intézkedés ismét csupán szentesítené és törvényesítené eddigi, informális hatalmukat és befolyásukat. 

Így tehát a céges-állami forgóajtó megdicsőül, a figyelem középpontjába kerül, tehát végre eldologiasul. 

A választott képviselői testület például, amit elvileg saját kezünkkel választottunk meg, eddig a függöny mögött, mostantól pedig egyre inkább majd nyilvánosan és nyilvánvalóan fog tőlünk idegen – vállalati érdekek – alapján törvénykezni. Így válhat a Fideszéhez hasonlóan ez a parlament is olyanná, amire egyre kevésbé ismerünk rá mint saját tevékenységünk eredménye. És így vágtat velünk tova a burzsoázia szekere.