Az elmúlt hetekben ismét a közbeszéd fókuszába kerültek a szexuális kisebbségek – Bese Gergő atya történetének betudhatóan, akiről kiderült, hogy miközben ő szentelte fel a homofób kormány központját és a hatalom szócsöveinek irodáit, meleg partikon vett részt. Az esetről szóló diskurzusban Szájer József esetéhez hasonlóan megjelentek az álszent papon nevető, a tetteit elítélő, vagy épp a kormány „deviáns feslettségét” az üggyel bizonyító kommentek. Nemegyszer a szintén az elmúlt hetekben napvilágra került gyermekmolesztálási esetekkel összemosva a történetet.
A múlt héten szintén hasonló gyomorforgató összemosással ünnepelte a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) egy Pride aktivista iskolapszichológus elbocsátását. Filó Mariannt a szélsőjobboldali szervezet hosszabb ideje zaklatta is, most pedig azt terjesztették róla, hogy a HVIM közbenjárásának köszönhetően bocsátották el az állásából. A közleményükben egybemosták a szexuális kisebbségeket a gyermekekkel szembeni visszaélésekkel – amit ellenzéki és kormányközeli lapok egyaránt, tisztázás és magyarázat nélkül vettek át. A fenti esetek remekül bizonyítják, hogy hogyan sikerült a szélsőjobboldalon már megszokott, fideszes homoszexualitás=pedofília narratívát a politikai paletta eddig kevésbé homofób oldalán is mélyre elültetni.
„Ezek mind ki vannak tüntetve?”
A 444 Borízű hang című, szeptember 14-én megjelent podcastjében Bese atyáról beszélgetve az egyik szereplő felvetette, hogy „miért tüntetik ki mindig a gyerekbántalmazókat?”, majd a pap történetéhez a szintén az elmúlt hetekben a hírekbe került kalocsai pedofil papokat és a bicskei gyermekotthon igazgatóhelyettesét is nyomban odacitálták.
„Nektek ez nem tűnt fel, hogy ezek mind ki vannak tüntetve?” merült fel a kérdés, amire rögtön megszületett a válasz is: „ha van egy kis vaj a füled mögött, akkor hajlamosabb leszel a hatalomhoz dörgölőzésre”. Ezután Uj Péter, Winkler Róbert és Bede Márton hosszabb ideig felváltva emlegették az év első felét meghatározó gyermekekkel szembeni erőszakkal kapcsolatos ügyeket és Bese atya esetét, majd utóbbi a következő konklúzióra jutott:
„A te kérdésed akkor arra vonatkozik, hogy működnek-e ma az országban pedofilok, akik nem dörgölőznek a hatalomhoz? Erre az én válaszom az, hogy valószínűleg igen. Ki van-e tüntetve minden, a hatalomhoz dörgölőző pedofil? Erre, kérlek szépen, nem tudok neked precíz választ adni. Nem lepne meg, ha a nagy részük már ki lenne tüntetve. Van-e olyan katolikus pap Magyarországon, akit az utóbbi 14 évben valamilyen kitüntetést nem kapott? Lehet hogy van, de kevés. Bese atya sem Kossuth-díjat kapott, valamilyen plecsnije volt, meg a bicskei meg a rugdalózós sem (…) Azok az egyházi személyek, akik pedofilok is, jó eséllyel valamilyen kitüntetést kaptak 14 év alatt.”
Később, amikor már Magyar Péterről beszélgetve ismét szóba kerül a pap ügye, a következő párbeszéd játszódott le Winkler Róbert és Uj Péter között:
„(…) – Magyar Péter mondta, hogy Bese atya a Fidesz gumicsontja.
– Bizonyos értelemben igen, mert belülről dobták ki ezt a sztorit, nem eltussolni akarták, hanem kidobták.
– De eltussolni akarták, mert az egyház már korábban tudott róla és elmaszatolták volna.
– Én ezt máshogy tudom…
– Egyikünk sem volt ott.
– Én úgy tudom, hogy ezt tudatosan szivárogtatták ki.
– Az egyház megtisztulási folyamata, hogy most már a kitüntetett pedofilok jelentős részétől vissza fogják venni a kitüntetést (…)”
Bese atya nem pedofil, tudomásunk szerint a szó semmilyen értelmében sem. Bár az, hogy úgy uszított a melegekkel szemben, miközben maga is a szexuális kisebbség tagja, felvet erkölcsi kérdéseket, de ő maga a szexuális életét felnőtt, dönteni képes és szabad emberekkel élte. Nagy különbség.
Bese atya politikai tevékenysége minden jóérzésű, a Fidesz 14 éve tartó, gyűlölettől fűtött uralmával szemben kritikus emberben természetesen ellenérzést kell hogy keltsen, a pap szexuális irányultságától függetlenül. A hatalom kiszolgálása, sőt, de facto felszentelése, a családjához eljuttatott 100 milliós támogatások, a melegekkel szembeni reverendás uszítás akkor is kényelmetlen, ha mindeközben a pap éppen az általa ellenségnek kikiáltott csoport része – a képmutatás csak így kényelmetlen igazán. Jóhiszeműen gondolhatjuk, hogy ez az összemosás a podcastben nem szándékolt (mivel az nem rendszeres a lapnál), csupán a beszélgetés hevében történt elszólásról van szó. Ám az eset mégis jól mutatja, hogy
miért visszás az, ha felszínesen, a napi politika szempontjai szerint tárgyalja három férfi az atya kényszerű rejtőzködését és kettős életét.
Velük szemben olyasvalakik, akinek minimális érzékenységük van a témával kapcsolatban, netán keresztül kellett mindezeken menniük, vagy ismernek olyanokat, akiket hasonló cipőbe kényszerített a hatalom – így képesek látni a történetet is a botrány mögött, egészen máshogy közelítik meg azt. Erre jó példa Baqais Dávid Mércén megjelent remek írása, de említhetnénk Alföldi Róbert interjúját is, aki a Szeretlek Magyarországnak elmondta:
„Őszintén megmondom, engem megrendített ez a történet. Nem vagyok kárörvendő, nem tudok röhögni sem rajta. Nem tudom azt mondani, hogy megérdemelte. Ha az első reakció után elgondolkozunk, hogy ezek az emberek milyen életet élhettek, szerintem az végtelenül szomorú és nagyon megrendítő. Ennek az atyának, ennek a fiatalembernek milyen élete volt? Én beszorongok ezektől. Én a Szájer-történettől is beszorongtam. És persze némileg ellentmondásos a tevékenységük és a titkos életük. De az egy következő lépés, hogy vizet prédikál, és bort iszik, az az emberi történet után van. Ha ez egy normális ország lenne, ezeket a történeteket kellene filmre vinni. Ezekből a történetekből remek és hiteles történelmi filmeket lehetne forgatni. Ha most lenne egy Shakespeare, akkor a Szájer-sztorit biztos megírná, mert ez egy akkora emberi történet. Hogy valaki ennyire kénytelen megtagadni magát, hazudni, bujkálni.
Arról persze lehet beszélni, hogy ezek az emberek kifizetődőbbnek tartják, ha hazudnak és csatornákon másznak le, vagy a párizsi olimpia megnyitója ellen prédikálnak, és közben orgiákra járnak. De a lényeg, az mégiscsak az, hogy végtelenül szerencsétlen emberek.”
Szemrebbenés nélkül átvett „P” betű
Ami a 444-nél elszólás, az a szélsőjobboldalon bevett gyakorlat. Érdemes szemügyre vennünk a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom múlt héten megjelent közleményét, amelyben a szélsőjobboldali szervezet azt ünnepli, hogy fellépésüknek köszönhetően „megszüntették Filó Mariann, a Pride egyik főszervezőjének iskolapszichológusi munkaviszonyát”.
A szervezet az aktivistát dehumanizáló közleményében részletesen taglalja, hogy miután megtudták, hol dolgozik, levélben értesítették az iskolát, a fenntartó Klebelsberg Központot és a Belügyminisztérium megfelelő szervét. Erre hivatalos választ ugyan nem kaptak, de arról értesültek, hogy Filó már nem dolgozik az iskolában. Arról spekulálnak, hogy az aktivistát felsőbb utasításra távolították el.
A Toroczkai László által alapított szervezet a szélsőjobboldali politikus pártjához, a Mi Hazánkhoz és a hozzájuk köthető médiumokhoz hasonlóan múlt hétfői kommünikéjében is „P” betűvel egészítette ki a szexuális kisebbségekre használt „LMBTQ” betűszót. P, mint pedofília.
Nem másról van szó, mint a szélsőjobbtól a kormányzati mainstreambe importált melegek=pedofília narratíva legbutább módszeréről.
Szemben a 444-gyel, itt nem egyedi esetről van szó, hanem szervezett lejáratásról és tudatos összemosásról. Az ostobán gyűlölködő torzítást a Fidesz egyik házi lapja, a Pesti Srácok változtatás és szemrebbenés nélkül vette át. (Érdekesség, hogy még a Mi Hazánkhoz közvetlenül kapcsolódó Magyar Jelenben is volt annyi becsület, hogy a „P” betűt kihúzzák a betűszóból.)
Azonban csekély erőfeszítéssel nyilvánvalóvá vált, hogy a HVIM közleményének nincs köze a valósághoz. Filó Mariann lapunk megkeresésére úgy fogalmazott, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom „élénk érdeklődést mutat” iránta az elmúlt bő egy évben, aminek az okáról azonban csak sejtései vannak. „A tőlük nem idegen becsmérlő, megalázó és gyűlölködő stílusban, hazug vádakkal illetnek és a lejáratásomat tűzték ki céljukként az elmúlt időszakban, különböző módszerekkel” – írta közleményében az aktivista.
Filó a Mércének jelezte azt is, hogy hazugság a HVIM állítása, miszerint bármilyen felsőbb utasításra jött volna el az Újpesti Károlyi István Általános Iskola és Gimnáziumból, ahol több mint 3 évig iskolapszichológusként dolgozott. Ahogy az sem igaz, hogy a szervezet miatt kellett volna elhagynia a munkahelyét. Az igazság ezzel szemben az, hogy a szélsőjobboldali csoporthoz nem köthető tényezőket vett figyelembe, amik „csak és kizárólag rá és a korábbi munkáltatójára tartoznak”.
Ezt a 24.hu-nak nyilatkozva Tamás Ilona, az Észak-budapesti Tankerületi Központ tankerületi igazgatója is megerősítette. Nem tud arról, hogy Filó távozásának köze lenne a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom fellépéséhez. A Pesti Srácokhoz hasonlóan, a HVIM közleményében szereplő „P” betűt a 24.hu is átvette, ahhoz magyarázatot nem fűztek – ami ugyan a 444-énél apróbb, de nem kevésbé lényegtelen figyelmetlenség.
Filó hozzáteszi azt is, hogy a HVIM-mel szemben több, jelenleg is folyamatban lévő, általa indított jogi eljárás zajlik. Az aktivistát az elmúlt időszakban több alkalommal is zaklatta, a munkahelyén megpróbálta lejáratni a szélsőjobboldali szervezet. Amint azt a HVIM is megemlíti a közleményében, az iskola épülete előtt a személyét támadó szórólapot osztogattak, és több videót is készítettek róla és az élettársáról.
„Méltatlannak tartom azokat a támadásokat, amiket a HVIM intéz ellenem, azokkal megpróbálva akadályozni mind a pszichológusi segítő munkámat, mind a szabadidőmben, önkéntesként végzett tevékenységemet. Számomra az a lényeges, hogy szeretem a szakmám, becsülettel végzem azt, elhivatott vagyok és folyamatosan képzem magam, illetve rengeteg pozitív visszajelzést kapok a klienseimtől és munkatársaimtól is. Az egyenlő emberi jogokért végzett tevékenységemre is büszke vagyok, és elkötelezettnek tartom magam mások segítése iránt ezen a területen is”
– reagált a támadásokra az aktivista.
Szárba szökkenő gyűlöletmag-aratás
A 444-es podcast, ha nem is tudatosan, valami nagyon hasonlót csinál, mint amire a HVIM közleményében felfigyelhetünk. A Fidesznek kellemetlen ügyeket azok jellegétől függetlenül kezelik együtt, elkenve ezzel a különbséget a bűnös és a rendszer áldozata között. Így összemossák a pedofíliát, a gyermekkel szembeni erőszakot, szexuális visszaélést a homoszexualitással, a szélsőjobbról ismert, dehumanizáló, hiszen „ők csak buzik” elv mentén.
Ezzel a Fidesz évek óta tartó, szexuális kisebbségekkel szembeni hadjárata újabb sikert ért el – már nem csak a kormányközeli és szélsőjobboldalon, de a kormánytól független liberális (ne adj’ isten baloldali) nyilvánosságban sincsen különbség meleg és pedofil között.
Aki máshogy él, különbözik a kormányzat által sulykolt értékrendtől, az egyetlen kivetendő halmaz része.
A Fidesz hasonló sikereket ért el már más ellenségképző hadjárata során is. Gondoljunk csak a migránsozásra, melyet az ellenzék és a független médiumok egy része is átvett.
Már csak azért is óvatosan kellene fogalmazni a közvéleményt formáló médiumokban. Hogy elkerüljük, hogy a szexuális kisebbségekkel kapcsolatos fideszes narratíva átvétele miatt még többeknek kelljen a kényszerű rejtőzködést és az ezzel együtt járó pszichés terheket magára venniük.
Ami végső soron öngyilkosságba is kergetheti őket. Az persze külön elemzés tárgya lehetne, hogy a saját soraiból hányakat kényszerít ilyen életre a Fidesz, de az ő kilétükkel és létszámukkal kapcsolatos találgatások nem képezhetnek fegyvertényt a kormánypárttal szemben – a rendszer áldozatai nem lehetnek eldobható politikai eszközök a kormány megdöntésére tett kísérletekben.
