Az új járványvédelmi intézkedések értelmében az ország összes egyetemének át kellett állnia online oktatásra – így tettek a Színház- és Filmművészeti Egyetem polgárai is, akik még tanév elején elfoglalták egyetemüket és blokádot vontak köré, miután a kormány úgy döntött, – több másik intézménnyel együtt – alapítványi fenntartású magánegyetemmé alakítja az SZFE-t. Arról, hogy az egyetemet fenntartó Kuratórium tagságának összeállításakor a kormány nem vette figyelembe a hallgatók kérését, maguk a diákok is csak a sajtóból értesültek. Az egyetem új vezetése a 71 napig tartó blokád alatt különböző módokon próbálta meg megnehezíteni az egyetemfoglalók dolgát: kikapcsolták az internetet, korlátozták az oktatók hozzáférését egyes tanulmányi felületekhez, most pedig az is bizonytalanná vált, hogy elfogadják-e a tanulók legutóbbi félévét.
De hogyan kezdődött ez az ügy és mit jelent az egyetem polgárai által annyiszor hangoztatott autonómia?
A művészet megregulázása
„Visszautasítjuk azt a kimondatlan, de nyilvánvaló feltételezést, hogy egyetemünk nem tekinti értéknek a nemzeti identitást. A művészetoktatásnak is felelőssége a nemzeti kultúra megismertetése, a nemzeti identitás fogalmának megismerése, a hozzá fűző mély viszony elemzése és szüntelen újragondolása. A Színház- és Filmművészeti Egyetem múltja, eredményei és a képzés során megszülető alkotások a nemzeti identitás részét képezik”
–állt a Színház és Filmművészeti Egyetem közleményében, amelyet közvetlenül azután jelentettek meg hivatalos Facebook felületükön, hogy június negyedikén, a modellváltást tartalmazó törvényjavaslat megvitatásakor a kormánypárti képviselők többször is az egyetem „megregulázásának” szükségességét emlegették. Ez az érvelés, ez a lépés pedig kiválóan illeszkedett abba a kultúrharcos narratívába, amely segítségével a kormány az elmúlt években egytől egyig megpróbálta lebontani, vagy legalábbis saját szájízére alakítani egyes nagyobb, jelentős kulturális, művészeti intézményeket – legyen szó a Magyar Tudományos Akadémia szétveréséről, a Petőfi Irodalmi Múzeum elfoglalásáról, vagy a CEU elüldözéséről.
A törvényjavaslat alapján Palkovics László alapításával jött létre a Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítvány, amely az egyetem fenntartásáért felelős. Az alapítványt irányító kuratórium tagjait a miniszter nevezte ki, az alapítvány vagyonát a kormány biztosítja.
Az egyetem hallgatói több csatornán és többféle módszerrel próbálták meg megakadályozni az intézményük szabadságát fenyegető törvény áttolását – először levélben fordultak Palkovicshoz, aztán pedig megszervezték az első tüntetést. Ezt az elkövetkezendő hónapokban még több demonstráció követte, ugyanis július harmadikán megszavazták az alapítványi törvényt, a Kuratórium élére – amelyben az egyetem egyetlen dolgozója sem kapott helyett – pedig Vidnyánszky Attilát nevezték ki.
Szalaggal körbevonni
Az egyetemfoglalás szeptember elsején kezdődött, amikor is az azóta már jelképpé vált piros-fehér szalaggal körbetekerték az egész épületet, hogy az új, az egyetemi polgárok által illegitimnek tartott vezetőség ne mehessen be az épületbe. Az egyik egyetemfoglaló azt nyilatkozta a Mércének: a folyamat teljesen organikusan szerveződött, augusztus 31-én, éjszaka dőlt el, hogy másnap blokád alá vonják az épületet.
Az egyetemfoglalók ügyeiket ezután bázisdemokratikusan intézték, rendszeresen fórumokat tartottak, ahol mindenki elmondhatta véleményét, illetve közösen szavaztak minden új fejleménnyel kapcsolatban. Ezen felül a felmerülő feladatokra kezelésére munkacsoportokat alakítottak: ezek koordinációs szerepet töltöttek be és bármelyik egyetemi polgár bármikor csatlakozhatott hozzájuk.
Dóri, az egyik egyetemfoglaló arról is beszámolt, mit jelent számára a sokat emlegetett autónómia:
„Azt, hogy szabadon lehet tanulni és alkotni, és ennek a feltételeibe minden egyetemi polgárnak beleszólása van. Szigorúbban nézve a felsőoktatás autonómiája az Alaptörvényben garantált jogunk: „Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tudományos és művészeti szabadságát. A felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket törvény szabályozza. Az állami felsőoktatási intézmények gazdálkodási rendjét törvény keretei között a Kormány határozza meg, gazdálkodásukat a Kormány felügyeli.” Ez a jelenlegi SZMSZ alapján nem valósul meg az SZFE-n, célunk annak az elérése, hogy minden jogszerűen működjön.”
Az egyetemfoglalók követeléseit 13 pontban fogalmazták meg, amelyet először szeptember elsején, a blokád alá vont Vas utcai épület előtt olvastak fel:
„Garantált autonómiát az egyetemnek!
Elutasítjuk az egyetem modellváltásáról szóló törvényt jelenlegi formájában!
Elutasítjuk a kuratórium és a felügyelőbizottság kinevezésének módját, így ezzel a kuratóriumot és a felügyelőbizottságot is!
Elutasítjuk a fenntartó által fenntartott alapdokumentumokat!
Elutasítunk bármilyen önkényesen kinevezett vezetőséget!
Követeljük a szenátus jogkörének visszaállítását!
Követeljük a lemondott szenátus által elfogadott alapdokumentumok elfogadását!
Követeljük a jelenlegi kuratórium lemondását!
Követeljük, hogy az alapítvány alapítójogai ne kerülhessenek át az államtól az alapítványhoz!
Követeljük, hogy az állam ne vonulhasson ki teljesen az egyetem finanszírozásából!
Követeljük, hogy az egyetem neve kerüljön vissza az alapítvány nevébe!
Nyomatékosan kijelentjük, hogy a pártpolitikától továbbra is elhatárolódunk, és tiszteljék meg az ügyünket azzal, hogy távolmaradnak tőle!
Az egyetemre további rendelkezésig csak az egyetem jelenlegi polgárai léphetnek be.”
A SZFE polgárai felé ezután rengeteg művész, intézmény és civil kifejezte támogatását: több mint ezer zenész, 160 magyar író és költő, a CEU szenátusa, az ELTE több tanszéke, a Hallgatói Szakszervezet, a Corvinus több mint 800 hallgatója, a Magyar Helsinki Bizottság, a Kaposvári Egyetemen végzett, illetve még ott tanuló színművészek, a Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete, magyar jogászok és joghallgatók, a MOME Hallgatói Önkormányzata és az egyetem munkatársai, a Miskolci Nemzeti Színház, a Színházkritikusok Céhe, az Auróra és még nagyon sokan mások.
Ezután felgyorsultak az események, demonstrációk és tüntetések követték egymást, amelyek közül az egyik legnagyobbat október 23-án rendezték az SZFE-sek. Dóri szerint az egyetemfoglalásuk legkiemelkedőbb, legjelentőségteljesebb pillanatait kiemelni szinte lehetetlen feladat lenne: számára a legemlékezetesebb motívum az említett huszonharmadika, illetve leköszönő vezetőségük utolsó napja, Szarka Gábor frissen kinevezett kancellár bejutási kísérlete és az úgynevezett őszi szünet, amelyre hivatkozva egy egész osztályt kizártak az egyetem Vas utcai épületének egyik tanterméből.
Dóri szerint az egyetemfoglalók és tanáraik mindent megtettek azért, hogy a körülmények ellenére órarend szerint, rendben zajoljon az oktatás – és bármennyire is akadályozva vannak, a végsőkig kitartanak amellett, hogy tanulni akarnak és tanulni is fognak.
A blokád nem vész el
Mivel a kilencedikén bejelentett új járványügyi intézkedések értelmében a kollégistáknak el kellett hagyni lakhelyüket, illetve az összes egyetemnek át kellett állnia digitális oktatásra, így az egyetemfoglalóknak is megnehezült a dolga. Ám ahogyan a foglalás 71. napján szokásos sajtójájékoztatójukon bejelentették: hiába hagyják el fizikai értelemben az épületet, a blokádot nem feladják, hanem magukkal viszik. A hallgatók jelenleg azért harcolnak, hogy az Oktatási Hivatal elismerje őket ügyfélként és elfogadja félévüket, amelyet becsülettel teljesítettek.
