Fideszes uralom jön a Petőfi Irodalmi Múzeumban is

Minden jel szerint megvan a megfelelő személy a novemberben a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatói posztjáról leköszönt Prőhle Gergely helyére. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma hétfőn szűkszavú közleményében tájékoztatott arról, hogy Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter Demeter Szilárdot bízta meg a PIM ideiglenes főigazgatói tisztségének ellátásával. Az ideiglenesség valószínűleg 2019 tavaszáig tart, ugyanis az EMMI ezzel párhuzamosan kiírta a főigazgatói pályázatot, amelynek elbírálási határideje jövő március közepe.

Emlékezetes, hogy Prőhle Gergely az után kényszerült távozni a múzeum éléről, hogy a Magyar Idők című kormánylap Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozatában egy, a Kassák Múzeumban megrendezett kiállítás miatt a Tanácsköztársaság népszerűsítésével vádolta meg. (A Kassák Múzeum a PIM tagintézményeként működik.) A kiállításról bővebben itt és itt lehet olvasni. Gondolatkísérletként jegyzem le ide, hogy a március közepi dátum akár szimbolikus is lehet, hiszen a kormánylap szerzőjét, Szakács Árpádot valamiért sértő kiállítás éppen egy évvel korábban, 2018. március közepén nyílt meg.

Még valamivel Prőhle Gergely távozása előtt, idén októberben olyan hírek kaptak szárnyra, hogy az utód Takaró Mihály lehet, a kormány kedvenc „irodalomtörténésze”, akire szélsőjobbos körökben előszeretettel hivatkoznak egyetemi tanárként is. (Takaró egyébként nem egyetemi tanár, és nem is irodalomtörténész, hanem középiskolai tanár és oktatáspolitikai szakember, aki szabadidejében a magyar szélsőjobb kedvelt ideológusaként előszeretettel népszerűsíti olyan szerzők életművét, mint Wass Albert, Nyirő József és Tormay Cécile. Takaró emellett antiszemita kijelentéseiről is jól ismert.)

Persze nemcsak az anekdotázó kedélyem miatt emlegetem itt Takaró Mihályt, sokkal inkább azért, mert a nevének felbukkanása önmagában is figyelemfelhívó volt. Úgy tűnt ebből, hogy a hatalom nem szakmai, hanem ideológiai alapon, és főleg a politikai lojalitást követelményként támasztva kíván dönteni erről a kulcspozícióról.

Emlékezetes az is, hogy Prőhle távozása után – noha Kásler miniszter maga állította a sajtónak, októberben – mégsem írtak ki főigazgatói pályázatot, hanem Török Petra főigazgató-helyettest bízták meg a múzeum vezetésével. Irodalomszakmai körökben jártas forrásom azt valószínűsíti, hogy Török Petra ideiglenes vezetői megbízására azért kerülhetett sor, mert Kásler nyomása ellenére Takaró Mihály mégsem vállalta a főigazgatói megbízást, és így a pályázatot sem volt értelme kiírni a megüresedett posztra.

Erős a gyanú tehát, hogy inkább a gombhoz kerestek kabátot, azaz előbb lett meg Demeter Szilárd személyében a megfelelő jelölt, s csak utána döntöttek a pályázat kiírásáról. Nehéz lenne mással indokolni, miért volt éppen most szükség a főigazgatói pályázattal azonos időben új megbízott vezetőt kinevezni a PIM élére, amikor már volt megbízott vezető.

Hétfő reggel mindenesetre – derült égből villámcsapásként – hívtak össze dolgozói értekezletet a múzeumban, ahol Rétvári Bence államtitkár állítólag a demokrácia működéséről tartott közepesen hosszú okfejtést követően jelentette be, hogy a Prőhle Gergely távozása után kialakult átmeneti helyzet megoldásaként szükségessé vált a megbízott főigazgató kinevezése.

Demeter Szilárd sokféle értelemben kívülről érkezik PIM-be. A hivatalos életrajza szerint azonban van némi köze az irodalomhoz. Három évig volt a romániai Korunk folyóirat filozófiai szerkesztője, emellett a Partiumi Keresztény Egyetem oktatójaként létrehozta és sok évig vezette az egyetemi kiadót, valamint felelős szerkesztője volt az egyetemi tudományos folyóiratnak. Több mint tíz évig a Kellék szakfilozófiai folyóirat szerkesztőjeként is tevékenykedett, prózaíróként a 2000-es évek elején debütált, és összesen hat kötetet szerzője.

Demeter ugyanakkor látványosan erős szálakkal kötődik a Fidesz és Orbán Viktor köreihez is. 2008-2014 között Tőkés László EP-képviselő mellett volt sajtófőnök, később irodavezető, 2014-től pedig a Századvég Alapítvány kutató-elemzője.

Egy 2017-es, az Origónak adott interjúban így emlékszik erre az időszakra:

Elindították Tőkés Lászlót független jelöltként az európai parlamenti választásokon. De kampánycsapat nem állt mögötte. Akkoriban az oktatás mellett az egyetemi kiadót igazgattam, és a folyósón összefutottam Tőkés kampányfőnökével, aki azt mondta: te filozófus vagy. Van róla papírom, válaszoltam. Akkor te leszel a kommunikációs igazgató – csapott a vállamra a kampányfőnök.

Egyik szintén névtelenséget kérő, az irodalomszakma ügyeit belülről ismerő forrásom szó szerint így jellemezte: „ő is annak az erdélyi maffiának a tagja, akik Orbán János Dénes vezetésével idejöttek, hogy leuralják a hazai irodalmi életet”.

2017 novemberétől Demeter mindenesetre alapító főszerkesztőként, majd lapigazgatóként jegyzi az Előretolt Helyőrség című periodikát. Ez a kiadvány a Mészáros-féle vidéki napilapok úgynevezett irodalmi melléklete, valójában azonban inkább a Magyar Idők kulturális rovatvezetője, Orbán János Dénes által gründolt és közpénz milliárdokkal kitömött Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) azonos nevű irodalmi akadémiájának a közlönye.

A KMTG 2015-ös alapítása szakmai körökben komoly felháborodást keltett, nem függetlenül attól, hogy a kormány az alapítást követően 150 millió forinttal támogatta meg az állami vállalatot. Ez az összeg több mint ötszöröse volt annak, amiből a József Attila Kör vagy a Fiatal Írók Szövetsége évente működik.

Utóbbi két szervezet ráadásul az államtól függetlenül működő NGO-ként – nagy szakmai legitimitással és tekintéllyel – ugyanazt a feladatot látja, amelyet az Orbán-kormány által alapított, és azóta valóban milliárdos összegekkel kistafírozott állami vállalat, a KMTG.

A különbség csupán az, hogy a KMTG mind személyi állományában mind szervezetileg, mind ideológiai megnyilvánulásaiban szoros kapcsolatban áll a kormánnyal. Így tehát a KMTG, és a Demeter által alapított periodika ugyanúgy a sokat emlegetett szélsőjobbos kultúrharc fontos intézménye lett.

Mivel a Petőfi Irodalmi Múzeum az elmúlt másfél évtizedben a kortárs irodalom, tágabb értelemben a kortárs kultúra egyik legjelentősebb intézményévé vált, érdemes egy pillantást vetni arra is, hogy az új megbízott vezető miként vélekedik a kortárs kultúráról és irodalomról. A már fent szemlézett interjúból kiderül az is, hogy az önmagára szakmaként tekintő, magyarán professzionális irodalommal Demeternek felemás viszonya van. A kortárs irodalmat érdekesnek tartja, ugyanakkor a kortárs írókat nem:

Attól, hogy valaki még él, számomra egyáltalán nem biztos, hogy izgalmassá válik. Néhány írót nagyon tisztelek, ikonként tekintek rájuk, de nem keresem a társaságukat. Nem barátkozom. Nem járok író-olvasó találkozókra – mondja. – Befeszülünk, és ideológiai alapon anyázzuk egymást. Liberális meg nem liberális, fideszes meg nem fideszes… Ez teljességgel értelmetlen, az irodalom természetétől idegen. Éppen ezért egy percet sem akarok áldozni erre az életemből. Nem járok írótáborokba, irodalmi dzsemborikba, nem érdekel az irodalompolitikai hacacáré. A művek érdekelnek és az olvasók.”

Az intézmény korábbi vezetését alighanem más szemlélet működtette. Prőhle Gergely a Fidesz-kormány nemzetközi ügyekért felelős helyettes államtitkári posztját követően került a PIM élére, emiatt sokan politikai ejtőernyősnek tartották, a tapasztalat mégis azt igazolta, hogy képes volt konszenzuális figurává válni. Szakmai forrásaim némiképp ellentmondóan állították, hogy a kortárs irodalom tekintélyes szereplőinek biztatniuk kellett ugyan Prőhlét a szakmai szereplőkkel való együttműködésre, ugyanakkor a kezdetektől fogva önállóan is kereste és működtette a szakmai szinergiákat.

Prőhle Gergely előtt E. Csorba Csilla több mint egy évtizeden át volt a múzeum főigazgatója. PIM-es pályafutását segédmuzeológusként kezdte, 2005-től kezdődő főigazgatói megbiztatása alatt pedig felerősödtek azok az intézményi funkciók, amelyek a kortárs magyar kultúra egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb találkozóhelyévé tették a PIM-et.

A kortárs irodalmi beszélgetések, konferenciák, az élő kultúrával való erősödő párbeszéd mellett ilyen fontos funkciók volt a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) működtetése, ahol csaknem kilencven író életműve olvasható digitalizált formában, és amely 2007-ben került vissza a múzeumhoz. De itt működik a Magyar Könyv- és Fordítástámogatási Iroda, emellett számos nagy presztízsű irodalmi ösztöndíjprogram szakmai lebonyolítása is a PIM feladata.

Félő, hogy most ez a több évtizedes építkezés megy veszendőbe.

Kiemelt kép: Beszélgetés a PIM Jékely-kiállátísában, idén novemberben; forrás: PIM Facebook.
Olvass tovább!