Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Hét ügy, ahol a koronavírus megnyomta a „szünet” gombot

Általános igazság, hogy a „mi lett volna, ha” kezdetű mondatoknak nem sok értelmük van. Így azt sem tudjuk meg soha, hogy mi lett volna akkor, ha nem most vagy egyáltalán nem tör ki a koronavírus-járvány, azt azonban érdemes számba venni, hogy mennyi minden alakult volna másképp, ha ez nem történik meg.

Olyan hazai és külföldi témákat gyűjtöttünk össze, amelyek a járványhelyzet előtt uralták a közbeszédet, de a vírus megérkezése teljesen felülírta őket, a pandémia lecsengésével pedig várhatóan egészen máshová futnak ki, mint amire  az események járvány előtti alakulása predesztinálta volna őket.

Az amerikai elnökválasztás

A 2020-as elnökválasztás menetébe már csak azzal is beavatkozott a vírus, hogy 15 államban a szokásos tavaszi ütemezés helyett júniusra kellett halasztani az előválasztásokat, az pedig ugyancsak a jövő zenéje, hogy az új időpontok milyen körülményeket tartogatnak majd ténylegesen a voksoláshoz. Ugyanezen a ponton sokan azt is elkezdték pedzegetni, hogy mi lesz akkor, ha még novemberben, az elnökválasztás napján is tombol a járvány, és Donald Trump elnök neadjisten ciklusa meghosszabbításának lehetőségét is meglátná a vészhelyzetben.

Nos, a választás napját az alkotmány gyakorlatilag kőbe vési (a választási év novemberének első hétfőjét követő kedd), s ha a törvényhozás rá is bólintana a halasztásra, arra akkor is csak a 2021 januárjáig lenne lehetőség, tehát még az új (vagy a régi-új) elnök szokásos beiktatása előtt le kell bonyolítani tűzön-vízen át. Trump alkotmányos puccsánál sokkal valószínűbb, hogy a mozgóurnák jutnak majd sokkal nagyobb szerephez az eddigieknél, akár az elő-, akár a tényleges választás alkalmával.

Nemcsak technikai értelemben változtatta meg a vírus az elnökválasztást: a jelöltek eddigi kampánya gyakorlatilag befejeződött. A demokraták eddigi, javarészt elvi síkon zajló, hagyományos, „egymásra lövő” csatározásait a krízissel felváltotta vezetői kompetenciák kidomborításának versenye.

Joe Bidennek és a még versenyben lévő, de a járványhelyzet előtt éppen szinte kilátástalan helyzetbe kerülő Bernie Sandersnek most azt kell bemutatnia, hogyan csinálná jobban a válságmenedzsmentet az elnök helyett.

Trumpnak viszont már nem szimulátoron kell „muzsikálnia”, hanem élesben kikormányoznia az országot a bajból, ami mindenképpen próbára fogja tenni az újrázásra készülő elnök képességeit. Még akkor is, ha a politika ökölszabálya szerint a válsághelyzetek általában a hatalmon lévő félnek kedveznek.

Kereskedelmi tárgyalás az EU és az Egyesült Királyság között

Amikor idén januárban végre-valahára megtörtént a brexit, már akkor tudni lehetett, hogy azért a 2016 óta játszódó történet valójában még messze nem ért a befejező epizódjához, ez pedig a COVID-19-nek köszönhetően még inkább így van. Jelenleg ugyanis annyit tudunk, hogy az Egyesült Királyság nem része az EU-nak, nem vesz részt annak döntéshozatalában, de arról viszont még semmit, hogy milyen kereskedelmi és munkajogi szabályok lesznek érvényben az EU-s állampolgárokra nézve a ködös Albionban, hogy csak a legégetőbb, még nyitott kérdéseket említsük.

Az erről szóló tárgyalások EU-s vezénylői már „békeidőben” is attól tartottak, hogy a 2020. decemberéig tartó átmeneti időszak túl szűkös lesz, a járványhelyzet közepén még reménytelenebbnek látszik a helyzet. Bár ezen a héten az EU és a britek főtárgyalói – vagyis részben csak a helyetteseik, miután Michel Barnier az EU képviseletében maga is pozitív koronavírus-tesztet produkált – megállapodtak arról, hogy online folytatják a tárgyalásokat, egyelőre igen kevés a konkrétum. Brit parlamenti képviselők egy csoportja már fel is vetette az átmeneti időszak további meghosszabbításának kérvényezését, amitől Boris „Let’s get Brexit done!” Johnson mindeddig mereven elzárkózott.

Környezetszennyezés világszerte

A vírus nemcsak következménye a természeti környezet lerombolásának, de a pandémiás állapot azt is az emberiség arcába vágta, mennyivel jobban járnánk, ha felhagynánk a fosszilis tüzelőanyagok véget nem ismerő kitermelésével.

Szakértők szerint a globális olajpiac soha nem lesz már a régi a járvány után. A pandémia – s vele a közlekedés megbénulása – lenullázta a vad árháború közepette egyre csak növekvő olajkeresletet, emiatt a fosszilis tüzelőanyag-ipar hirtelen vegetációra kényszerült. Az olaj ára két évtizedes mélypontra zuhant, esetenként még a szállítási költségeknél is mélyebbre. A kérdés az, hogy ez csak átmeneti állapot marad-e, vagy képes lesz új mederbe terelni akár a klímaváltozás folyamatát, és lehetővé teszi-e a légkör folyamatos gyógyulását is.

A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a járvány teremtette helyzet miatt most történelmi lehetőség előtt állunk, ami az üvegházhatású gázkibocsátás mérséklését illeti.

Mint arról mi is beszámoltunk, korábban a rendkívüli intézkedések hatására a világ egyik legnagyobb szennyezőjének számító Kínában eddig soha nem látott mértékben csökkent károsanyag-kibocsátás. Ennek fő oka egyértelműen az, hogy az ipar és a közlekedés jelentős része leállt – és ilyen rövid idő alatt, ekkora javulást még soha, sehol nem sikerült elérni.

Szinte bizonyos, hogy sem Kínában, sem másutt nem fog fennmaradni ez a „csökkentett mód”- sőt van, ahol el sem kezdődik – , és amint csökken a járvány okozta kockázat, arra fognak törekedni, hogy újból beindítsák a gyárakat és a gazdasági növekedést.

Menekültválság

Alig telt egy két hónap azóta, hogy a kelebiai határátkelőhöz érkező két-háromszáz menekülttel volt tele a kormánypárti média, illetve azzal, hogy megint – és még mindig – fokozódik a migrációs nyomás. Ezt a helyzetet is felülírta a koronavírus – amit a minap nehezményezett is Bakondi György -, ám némileg azért mégis sikerült napirenden tartania a kormánynak. Az első regisztrált magyarországi fertőzöttek esetében ugyanis nem is tudták volna jobban hangsúlyozni, hogy iráni állampolgárokról van, aminek köszönhetően vélhetően számos polgártársunk hiszi ma is azt, hogy ők hozták be magukkal a kórt. Aztán biztos, ami biztos, a járványhelyzet idejére  a röszkei tranzitzónát is lezárták. Bakondi György pedig azóta is elmondja – ha szóhoz jut -, hogy „van egy bizonyos összefüggés a koronavírus és az illegális migráció között”, és hogy szerinte a „befogadóállamoknak táborokba kellene zárni a területükön tartózkodó menekülteket”.

Nemcsak a magyar-szerb határnál történő  fejlemények kapnak kisebb felületet a koronavírus miatt.

A török-görög határon újra kritikussá vált menekülthelyzet szintén kiszorult a nemzetközi hírek fókuszából, pedig az égei-tengeri szigeteken létrehozott menekülttáborok valódi időzített bombák pandémia idején.

A több tízezer menekült nagy részének a WHO olyan alapvető ajánlásai, mint a közösségi távolságtartás, vagy a gyakori és alapos kézmosás elérhetetlen luxus. A túlzsúfolt táborokban jellemzően nagy, tíz-tizenkét fős családok élnek együtt, ponyvából épült sátrakban, egymástól alig néhány lépésnyire, a tisztálkodási és higiéniás lehetőségek pedig igen korlátozottak.

A Gyöngyöspata-ügy

Nem is volt még olyan rég, amikor a Fidesznek a nagykátai tanártámadásról is Gyöngyöspata jutott eszébe. Ez volt az az állapot, amikor a kormány aktuális ellenségként a romákat vette célkeresztbe. Ehhez pedig az általuk a „Soros-szervezetek pénzgyűjtő akciójaként” aposztrofált gyöngyöspatai kártérítési pert használták fel, amelyben a szegregáltan oktatott diákoknak és családjaiknak összesen körülbelül 100 millió forintnyi összeget ítéltek meg jogerősen.

Az „emberek igazságérzetét sértő” – és nem mellesleg jogerős bírósági ítéletet megkérdőjelező – ügyről Orbán Viktor sokáig visszhangzó mondatokat ejtett év eleji sajtótájékoztatóján, a fideszes heves megyei országgyűlési képviselő hetente többször tartott sajtótájékoztatót, Bayer Zsolt pedig még dokumentumfilmet is csinált róla. A kormány kommunikációja pedig szépen lassan (vagy nem is annyira lassan) eljutott addig, hogy az iskolai erőszakot – történjen az az ország bármely pontján – sikeresen hozzákötötte a gyöngyöspatai romákhoz, a közbeszédben vert hullámok pedig a Mi Hazánk miskolci és sályi vonulásában kulmináltak.

Ez az ügy aztán a vírushelyzettel ugyancsak elhalkult. A Gyöngyöspata-ügyben beadott felülvizsgálati kérelemről áprilisban dönthetne a Kúria, a  jelenleg hatályban lévő ítélkezési szünet miatt ez azonban szinte biztosan nem fog megtörténni. A kormány azonban addig sem marad ellenség nélkül: itt van a vírus, az ellenzék, na meg persze Brüsszel.

Bérharcok itthon és világszerte

Néhány hete még az volt a kérdés a magyar dolgozók bérfejlesztése kapcsán, hogy sikerül-e valamicskét átmenteni abból az önszerveződésből idénre, ami 2019 elején a rabszolgatörvény elleni tüntetések idején itt-ott sikeres tüntetéseket, sztrájkokat és nem utolsó sorban béremeléseket eredményezett.

A koronavírus megérkezésével azonban ma már az a kérdés: meg tudják-e egyáltalán tartani munkahelyeiket a munkavállalók, illetve számíthatnak-e jövedelemre a következő hónapokban. A leálló gyárak sorra hosszabbítják meg a termelési szünetet, a kiadható szabadságok pedig lassan elfogynak, és amíg a kormány nem vállal többet a bérköltségek és a segélyek terén, a dolgozók kilátástalan helyzetben maradnak. Csak márciusban 30-40 ezer munkahely szűnt meg Magyarországon, maga a kormány is „több százezer munkanélkülivel” számol.

Nem csak idehaza vált kritikussá a munkavállalók helyzete: a koronavírus-járvány egyik következménye világszerte, hogy dolgozók kénytelenek tüntetni a biztonságos munkahelyhez való jogokért és a tisztes fizetésért.

Nemzeti konzultáció

Eseménydús márciust  hagytunk magunk mögött, de nincs-e így is hiányérzetük, kedves olvasók? Bizony, a koronavírus keresztbe tett a legújabb a nemzeti konzultációnak is.

A nemzeti konzultációt hivatalosan még nem fújta le a kormány. Kovács Zoltán, a nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár beszélt róla legutóbb még március 5-én; szerinte a március 15-e utáni héten kezdődhetett volna az ívek postázása. „Reméljük, a koronavírussal kapcsolatos kihívások nem fognak bekavarni” – fogalmazott a politikus. Az íveknek azonban se híre, se hamva azóta sem.

Orbán Viktor év eleji sajtótájékoztatóján vetette fel, a kormány pedig februárban jelentette be hivatalosan is, hogy újabb nemzeti konzultációt tart, amelynek fő témái a börtönkártérítési ügyek, a feltételes szabadságra bocsátás szigorítása, a Szeviép-ügy kapcsán a bírói korrupció gyanúja és a gyöngyöspatai kártérítési ügy lettek volna.

Az immáron összességében nyolcadik nemzeti konzultáció márciusban vette volna kezdetét,  és már tavasszal törvények születtek volna a borítékolható eredményből. A manipulatív kérdések ellen februárban pszichológusok százai emelték fel a hangjukat. A konzultációra szánt pénzt az ellenzék a védekezésre költötte volna, ebből azóta sem valósult meg sok minden.

Kiemelt kép: Flickr