Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Krízis a krízisben: időzített bombaként várnak a világ menekülttáborai a koronavírusra

A koronavírus elleni harc a legfejlettebb nyugati országok egészségügyeinek is hatalmas kihívást jelent. Az olyan szélsőségesen kiszolgáltatott csoportok számára, akik természeti csapások, politikai üldöztetés vagy háborúk elől menekülve most zsúfolt táborokban várnak a világjárványra, teljesen felkészületlenül, megfelelő információk és a megelőző előírások betartásának lehetősége nélkül, beláthatatlan következményekkel jár majd.

Az ENSZ Menekültügyi Főbizottságának (UNHCR) adatai szerint tavaly 25,9 millió menekült volt világszerte, ez a szám 2016-ban még 17,2 millió volt, velük együtt 70,8 millió főre rúg azoknak a száma, akik otthonukat valamilyen okból elhagyni kényszerültek. A koronavírus a cikk megjelenésének pillanatában a világ 200 országát érinti, köztük a négy legmagasabb menekültpopulációval rendelkező Németországot, Törökországot, Pakisztánt és Szudánt.

A menekültek nagy részének a WHO olyan alapvető ajánlásai, mint a közösségi távolságtartás, vagy a gyakori és alapos kézmosás elérhetetlen luxus.

A túlzsúfolt táborokban jellemzően nagy, tíz-tizenkét fős családok élnek együtt, ponyvából épült sátrakban, egymástól alig néhány lépésnyire. A tisztálkodási és higiéniás lehetőségek igen korlátozottak, ahogy a megfelelő tájékozódás és tájékoztatás is, ráadásul az itt élő emberek jellemzően alultápláltságtól szenvednek és rengeteg traumát éltek már át.

Ezeknek a táboroknak 80%-a a vírussal egyébként is nehezen megküzdő alacsony vagy közepes jövedelmű országokban található, ahol a legtöbb esetben a világjárványok elleni küzdelemre készített vészforgatókönyvek nem tartalmaznak a menedékkérők védelmére irányuló lépéseket.

A probléma nemcsak európai, hanem globális

Ahogy arról már korábban írtunk, a legnagyobb görögországi, a Leszbosz szigetén Moria mellett található menekülttábort az Orvosok Határok Nélkül felhívásával szemben, ami a tábor mielőbbi kiürítését szorgalmazta, inkább bezárták. A 6 ezer fő befogadására tervezett létesítményben jelenleg 20 ezren élnek, a görög kormány múlt heti rendelkezéseinek értelmében a tábort a bentlakók csak reggel 7 és este 7 óra között hagyhatják el, akkor is családonként csak egyetlen fő.

Bár az európai médiumok elsősorban a kontinensen és annak határain kialakult menekülttáborokkal foglalkoznak, a probléma globális. Az ENSZ főtitkára és az UNHCR is felhívta a figyelmet a világjárvány második hullámának a legszegényebb régiókra való kiterjedésének veszélyére: ezeken a helyeken a fejlett országokhoz képest is hatalmas pusztításra kell számítani. Milliók halhatnak meg, ha nem cselekszünk időben: az olyan fejlődő országokban mint Kenya, ahol menekültek százezrei élnek, és ahol alig két(!) orvos jut tízezer emberre  – ez a szám Magyarországon 32. (A legtöbb ezer főre jutó orvos Kubában van (82), a legkevesebb pedig a Kenyával szomszédos Szomáliában, itt 100 ezer ember ellátására jutnak ketten).

A világ tíz legnagyobb menekülttábora között nem találunk egyetlen egyet sem az európai kontinensről. Íme néhány példa, a világ különböző pontjairól, a teljesség igénye nélkül.

Rohingyák százezrei internet és telefon nélkül Bangladesben

A közel három éve tartó, mára a hírek áradatában a nemzetközi nyilvánosságban már-már feledésbe merülő mianmari muszlim kisebbség, a rohingyák elleni népirtás és üldöztetés közel 860 ezer embert kényszerített otthona elhagyására. Nagy részük Bangladesben keresett menedéket.

A kelet-ázsiai országban mintegy 1,1 millió Rohingya él, közülük 630 ezer egyetlen, Kutupalong települése melletti menekülttáborban. A közösségi távolságtartás most kulcsfontosságú gyakorlata a New Yorknál négyszer nagyobb népsűrűségű területen betarthatatlan. Minden pillanatban összezsúfolt sátrakban tartózkodnak, egy 10 négyzetméteres kalyibára 12 ember jut, egyetlen mosdón több tucatnyian osztoznak.

Az itt lakók nem használhatnak telefont, nincsen internet-hozzáférésük, kevés kivétellel semmiféle kapcsolatuk nincs a külvilággal. Ez azt is jelenti, hogy nem értesülnek a WHO ajánlásairól, nem jutnak sem személyes, sem távolsági (telefonos) segítséghez egészségügyi problémák esetén. Akihez mégis eljutnak a táboron kívüli hírek, annak sincs esélye például a létfontosságú higiéniai megelőző gyakorlatokról tájékoztatnia társait.

A helyzetből adódóan a rohingyák különösen ki vannak téve egy fertőző betegségnek, nem hogy egy annyira gyorsan terjedő és az egész világot megbénító vírusnak, mint a Sars koronavírus 2. A muszlim kisebbség csak részleges segítséget kap a kormánytól, sem kézfertőtlenítőhöz, sem arcmaszkokhoz nincsen hozzáférésük, „csupán szappant kaptunk és instrukciókat a helyes kézmosáshoz” – mondta el az egyik tábor lakója.

Felfüggesztetett meghallgatásra várók Mexikóban

Donald Trump falmániájának és idegengyűlöletének köszönhetően az európai menekültkrízis után a köztudatban az USA-mexikói határ él leginkább menekültügyi gócpontként. A dél- és közép-amerikai politikai instabilitás, szegénység és háborúk nyomán rengetegen indultak útnak az elmúlt évtizedekben, hogy az Egyesült Államokban keressenek menedéket, kezdjenek új életet.

A Matamaros városa mellett kialakult ad hoc menekülttáborban nagyjából 2500-an várakoznak az Egyesül Államok bevándorlásügyi hivatalának meghallgatására, a Trump adminisztráció Migrant Protection Protocol (MPP), azaz köznapi nevén a „Maradj Mexikóban” poliszija értelmében.

Ugyan már mind Mexikóban, mind pedig a Matamarosszal határos Texasban regisztráltak koronavírusos megbetegedéseket, a menekülttábort egyelőre úgy tudni, elkerülte a járvány.

A létesítményben elsősorban önkéntes orvosok és ápolók látnak el egészségügyi feladatokat, akik nap mint nap az USA-ból járnak át, azonban az koronavírus elsöprő terjedésével az országban egyre többeket szólít a kötelesség a hazai kórházakba, így egyre kevesebben tudnak részt venni a menekültek ellátásában.

Az MPP 2019-es bevezetése óta 57 ezer nem-mexikói menekült várakozik a határ mentén az egyesült államokbeli bírósági meghallgatásra. A múlt hét során a világjárványra hivatkozva azonban ezeket elhalasztották, ami a menekültjogi aktivisták szerint csak fokozza a bizonytalanságot: „Az eljárásokat úgy ahogy vannak, fel kell függeszteni, és a Mexikóba való visszaküldés helyett, ahol emberrablások, nemi erőszak és más bűntények áldozatául eshetnek, az Egyesült Államokban kell számukra menedéket biztosítani, ahol megfelelő körülmények közt, a családjuk körében várhatják ki a vírus végét és a meghallgatások újrakezdését.”

Rabszolgaságba taszított menekülök Líbiában

Az észak-afrikai országban az egymást követő háborúk és zavargások nyomán sokak igyekeznek Európa felé indulni. Az ország egész területén létesült menekülttáborokban a tuberkulózis megjelenése mellett az UNHCR részleges tevékenység beszüntetése és az áttelepítő repülő járatok felfüggesztése is komoly aggodalomra ad okot.

A menekültek kényszerdolgoztatása és rabszolgasorban tartása széles körben elterjedt jelenség, köszönhetően a gyenge állami jelenlétnek és a jogbiztonság teljes hiányának.

Mindennaposak a katonai támaszpontok építésére, nehéz szállítmányok cipelésére és a háztartási feladatok ellátására kényszerítések. Az Európába induló hajókon visszafordított menekülőket uniós támogatással fenntartott fogolytáborokba zárják, ahol az elégtelen higiéniai körülmények mellett rabszolgaság vár rájuk – hívja fel a figyelmet a líbiai rabszolgaság felszámolása mellett kampányoló Freedom United. A szervezet azért gyakorol nyomást az EU-ra, hogy az függessze fel az ország parti őrségének támogatását, amivel jelenleg a kizsákmányolási körhöz járulnak hozzá.

Széles körű, a válságban lévő nyugati országok erején felüli összefogására van szükség

A világjárvány ugyan még egyetlen menekülttáborban sem jelent meg, de csupán idő kérdése, hogy ahogyan a világ majdnem összes országát elérte, elérje a leginkább kiszolgáltatottakat is. Ha ez megtörténik, és teljesen felkészületlenül éri ezeket a létesítményeket, a várható károk mindennemű minimalizálására tett lépések nélkül, az milliók életébe kerülhet. Minél előbbi cselekvésre van tehát szükség.

„Egy olyan globális egészségügyi krízissel állunk szemben, amilyenre még nem volt példa az Egyesült Nemzetek 75 éves történetében – egy krízissel, ami szenvedést terjeszt, megfertőzi a globális gazdaságot és felforgatja az emberek életét. Fel kell ismernünk, hogy a legszegényebb országokat és a legsebezhetőbbeket – különösen nőket – fogja legkeményebben sújtani. Ha hagyjuk, hogy a vírus futótűzként terjedjen, különösen a világ legkiszolgáltatottabb régióiban milliókat fog megölni.”

Ezt az ENSZ főtitkára, António Guterres jelentette ki, aki a világjárvány idejére globális tűzszünet kihirdetését és egy 2 milliárd dolláros, a legszegényebb országokat és a menekülteket megsegítő alap felállítását szorgalmazta.

Az UNHCR már március elején, a koronavírus gyors terjedését látva 33 millió dolláros azonnali, menekülttáborok körülményeinek javítását, a tájékoztatás fejlesztését elősegítő gyorssegélyért folyamodott.

Rövidtávon önkéntes egészségügyi-, szociális- és mentálhigiéniás szakemberek toborzására, a menekülttáborokban kialakuló helyzetre való felkészítésükkel lehet megelőzni és enyhíteni a menekülttáborokra váró csapást. Hosszútávon azonban, a saját hátsó kertjükben is küzdő, globális gazdasági válsággal szembenéző nyugati államok és világcégek pénzügyi segítségére és együttműködésére van szükség.

Egy biztos: az olyan, menekülteket stigmatizáló retorika, mint amit Trump folytat a dél- és közép-amerikai, vagy Orbán Viktor a közel-keleti menekültekkel szemben (bár ez utóbbi elhalni látszik a kormányzati kommunikációban) csak tovább rontják a legkiszolgáltatottabbak helyzetét. Akad azonban pozitív példa is: Portugáliában például megnyitották a közellátást a menekültek számára. Ehhez hasonló szolidáris lépésekkel milliók életét lehetne megmenteni, és a járvány visszatérésének esélyét is csökkenteni lehetne.