Törött hegedű kíséretében adtak át petíciót cigánymuzsikusok az EMMI-nél
450 muzsikus kapott állami támogatást, viszont ugyanennyien maradtak támogatás nélkül.
450 muzsikus kapott állami támogatást, viszont ugyanennyien maradtak támogatás nélkül.
A magyar rock veteránjai sorra mutatják ki lojalitásukat az állam felé, azt hirdetve, hogy rock és hatalom kéz a kézben jár. Semmi nem mutatja jobban a tétel tarthatatlansgát, mint a ’84-85-ös brit bányászsztrájk és az ezt kísérő underground zenei ellenállás.
Nagy Feró, Szörényi Levente és Bródy János a NER kultúrfőnökeivel kokettálnak, amiben semmi meglepő nincs: a mainstream mindig alárendelődik a tőkének és az államnak. Az underground története viszont mutatja: van, ami nem eladó.
A koronavírus-járvány kezdete óta a koncert- és fesztiválszervezők, a zenészek és háttérmunkások is nehéz helyzetbe kerültek, az elmúlt hónapok tapasztalatairól egy klub alapítóját, egy zenei menedzsert és egy fesztiválszervezőt kérdeztünk.
A magyar elit tudatába sokkal inkább a magyar paraszti kultúrának valami giccses, „úrias” interpretációja ment át, az, ahogyan a főurak és dzsentrik látni szerették volna „alattvalóikat” és a magyar kultúrát.
Párhuzamosan a helyi középosztályok lecsúszásával, a rendszerváltás ígéreteinek kimerülésével az elképzelt nyugat kultúrkincseinek való megfelelési kényszer egyre kevésbé volt jelen a városi, középosztálybeli fiatalok kulturális fogyasztási szokásaiban. Nálunk ez együtt járt a lakótelepi proli öltözködésének kisajátításával, a kilencvenes és korai kétezres évek roma popjának élvezetével.
Sztrájkra készültek az Operaház dolgozói, de a munkabeszüntetés elmaradt. A sztrájkkészültség azért marad.
Az Auróra ellen végrehajtott ellehetetlenítési kísérlet, és a Művelődési Szint (Müszi) költözésének híre kapcsán dzsentrifikációról és politikai támadássorozatról olvashattunk, a cikkek a szórakozóhelyek tehetetlenségét és a kulturális szereplők bátortalanságát hangsúlyozták.