A Quimby tusványosi fellépése a zenekar Facebook-oldalán, a második nyilvánosságban és a kommentekben elég nagy port kavart. Az együttesen számon kérték, miért lép fel Orbán Viktor házi rendezvényén, miért azonosul a Fidesz politikájával, és miért legitimálja azt fellépésével.

Ezekből a kommentekből, megszólalásokból, mint az egész magyar baloldali liberális politikából hiányzik a bizalom, a jóindulat és az empátia.

Én magam nem tudom, a Quimby tagjai mennyire „politikailag képzettek”, de legalábbis feltételezem, hogy nem azért mentek el Tusványosra, mert Orbán Viktort és a Fideszt akarták támogatni. Eddigi pályájuk, szövegeik azért nem erről tanúskodnak.

Viszont ha akár csak feltételezzük, hogy nem a rossz szándék vezette őket, akkor fel kell tennünk a kérdést, olyant akarunk-e „játszani”, hogy aki nincs velünk az ellenünk van, vagy olyant, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van.

A Quimby fellépését kísérő zuhatag tipikus helyzet az elmúlt időszakból. Emberek saját politikai tudatosságukat és a saját életbeli preferenciájukat rávetítik mások cselekedetére, és csodálkoznak, hogy nem úgy cselekednek, ahogy ők. Pedig ennek a nem úgy cselekvésnek valójában az a motorja, hogy másoknak mások a preferenciáik, mások a mozgatórugóik – esetleg olyanok, amelyekbe elsőre, a reflexeinkre hallgatva bele se gondolunk. A feladat pedig nem az, hogy ne értsük meg a más preferenciákat és cselekedeteiket, hanem, hogy megértsük őket, és átalakítsuk, közelítsük a miénk felé.

A Quimby például nem egy kimondottan politikus zenekar, tagjai nem vesznek részt nagy politikai kiállásokon, sőt kerülik is a direkt politizálást. Az én verzióm szerint nem is mérték fel, hogy az a fesztivál, ahol évekkel ezelőtt felléptek már, mára milyenné változott. Hogy Orbán Viktor nagy megmondásának helyszíne lett (miközben egyébként több tízezer Orbán Viktort leszaró erdélyi fiatal kulturális ünnepe is), hogy ennek itthonról egy kiállás képe lesz. Persze, lehet, hogy nincs igazam.

De ha nincs is igazam, nem az lenne a dolgunk inkább, hogy elmagyarázzuk a Quimbynek, a rajongóinak és mindenki másnak is, hogy mik a mi érveink a Tusványosi nem szereplés mellett? Biztos, hogy rögtön arról kell beszélni, beleléptek a posványba, eladták magukat, fideszesek lettek? Biztos, hogy a velük való szakítás, a rögtön elítélésük az első lépés, amit meg kell tennünk?

Biztosak vagyunk benne, hogy rossz szándék vezette a Quimbyt? Nem merülhet fel, hogy csupán a mi szempontunkból egy hibát követtek el? Ha pedig hibáztak, nem azt kéne kérni, hogy javítsák ki a hibát ahelyett, hogy egyből a másik táborba sorolnánk őket? Biztos, hogy jó nekünk, ha mi soroljuk őket be a Fidesz mellé, és kizárjuk őket a saját elképzeléseink mellől?

Persze az eset nem egyedi és nem csupán a Quimbyre vonatkoztatható. Ma az a kérdés, hogy az ellenzéki tábor beszűkül saját nagy igazságaiba, és morális dilemma elé állítja a magyar lakosságot, feltéve azt a kérdést, hogy valaki vagy Orbán ellen van, vagy ha nincs ellene, az automatikusan mellette van. Vagy azt az utat választja, hogy megpróbál minél több bizonytalant a saját táborába csábítani, és elmagyarázni nekik, mi a probléma, miközben folyamatosan pozitív alternatívákat is mutat nekik. Nem könnyű ma egy erősen ledominált térben alternatívákat mutatni, de talán érdemesebb munka, mint startból feladni az aprómunkát, és visszavonulni saját morális magaslatainkra.

A kérdés, hogy azokat az embereket, akik még nem értik pontosan, vagy mindennapi cselekedeteikbe nem viszik bele a politikai tudatosságot, azokat tudatossá akarjuk-e formálni, vagy lemondunk róluk és utánuk kiálltunk: rohadt fideszesek!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!