Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Koncertek közönség és közösség nélkül: hogyan vészelte át a magyar zeneipar a karantén hónapjait?

Nagyjából július végéig reménykedhettek a zeneipar szereplői, hogy szerencséjük lesz, és a régóta tervezett-tologatott fesztiválokat és koncerteket augusztus 15. után megtarthatják. Ám úgy tűnik, még határozatlan ideig nem élvezhetjük a nagyobb élőzenés összejöveteleket – miközben a hasonló embertömeget vonzó focimeccsekre bőven válthatunk jegyet.

A tilalom a hosszú bezártságból felocsúdó, szórakozni vágyó közönséget is megviseli, de a szervezők, a zenészek és háttérmunkások is nehéz helyzetbe kerültek: ők kevés kivétellel munka és teendő nélkül maradtak. (Garázskoncertet esetleg még tarthatnak.)  Arról, hogy a szakma egyes képviselői hogyan élték meg a tilalmat, hogyan alakult át működésük, illetve mi várható a jövőben, három iparági képviselővel beszéltünk: egy klub alapítójával, egy zenei menedzserrel és egy fesztiválszervezővel, akik mind általános rossz közérzetről és veszteségekről számoltak be.

Nagy klubok, nagy koncertek nélkül

A budapesti Rákóczi híd pesti hídfőjénél elhelyezkedő, 2012-ben alapított Budapest Park a főváros egyik legnagyobb szabadtéri szórakozóhelye, koncerthelyszíne: Pálffy András alapító, innovációs és stratégiai igazgató szerint már most sok száz milliós bevételkiesésről beszélhetünk, amely egyrészt a helyszín nagyságából, másrészt a szezonális működési modellből adódóan ilyen nagy. Állandóan foglalkozatott szervezői stábjuk 38 főből áll, a Park további ügyeit pedig 25-en intézik alvállalkozóknál. Egy szezonban átlagosan 500 ember munkálkodik azon, hogy a Park megfelelő színvonalon működhessen.

A Park idén április végén nyitotta volna meg kapuit, ehhez pedig már tavaly október végén el kellett kezdeniük a szervezést – csak mostanra derült ki, hogy mindez teljesen hiábavaló volt, mivel gyakorlatilag az egész szezonjukat tönkreteszi a világjárvány. Emellett az augusztus 15-i dátumhoz közeledve újra elkezdték az átdátumozott koncertjeiket promotálni, hiszen a karanténidőszak alatt érthető módon nem volt nagy a jegyvásárlási kedv. „Ez tehát további kiadásokat jelentett, miközben a bevételeink minimálisak”, mondta Pálffy.

Bár más koncerthelyszínek nem pont ilyen ütemterv szerint működnek, az akár hónapokig minimálissá váló bevételhiány szinte minden szórakozóhelyet nehéz helyzetbe hozott.

„Nem szeretnénk mások nevében beszélni, de azt látjuk, a szórakoztatóipar nagy része a jelenlegi helyzetben fuldoklik.

A kijárási korlátozás alatt a Park üzemeltetése nem ragaszkodott a karanténkoncertek szervezéséhez (tehát nem közvetítettek zenészek otthonából koncerteket vagy előre felvett videókat) mivel a szükséges technika beüzemelése újabb anyagi terheket rótt volna rájuk. „Illetve úgy éreztük, egy ilyen hatalmas térben közönség nélkül nem lenne meg az a hangulat, amihez a közönségünk hozzászokott, amiért szívesen járnak hozzánk”, tette hozzá Pálffy.

Kisebb koncerteket ugyan tarthatnak a Parkban, ám a több mint 11 ezer fő befogadására alkalmas helyiség működésében ez a nézőszám nehezen értelmezhető. „Nálunk az 500 fő a kapacitás mindössze 4%-a”, erősítette meg Pálffy András.

Nagyon remélik, hogy a közönség is kitart mellettük és nem váltják vissza jegyeiket, hanem egy későbbi időpontban visszatérnek bulizni. A Park ugyanis kevés koncertet kellett, hogy valóban lemondjon, és jelenleg gőzerővel dolgoznak azon, hogy ezeket az eseményeket a jövőben megtarthassák, még ha ehhez az idei és jövő évi szezon teljes újraszervezésére is van szükség.

Persze a legegyszerűbb számukra is az lenne, ha erre az újraszervezésre minél kevesebbszer lenne szükség, és megszűnne a jelenlegi 500 fős korlát is.  Ennek érdekében az utóbbi hetekben a Park vezetősége szakértőcsapat bevonásával már a jelenlegi korlátozást kiváltó javaslat kidolgozásán is munkálkodott, melynek fő irányvonala az, hogy az egyes helyszínek a közösségi távolságtartás iránymutatásait betartva 500 főnél nagyobb közönséget is befogadhassanak. Egy ilyen új szabályozással már sok esemény újból megtartható lenne, és mérséklődnének a járvány zeneipart, azon belül különösen a nagy koncerthelyszíneket (mint a Budapest Park), fesztiválokat, ezek dolgozóit és a  fellépő zenészeket érő hatásai.

„Az egységes nézőszám-korlátozással sajnos sokunk működése ellehetetlenedett. Egy ilyen protokollrendszer bevezetése fellélegzést jelentene. Ezt egy szakértői csoport nyújtotta be Nemzeti Népegészségügyi Központnak, ám ők a javaslatot egyelőre elutasították. Mi azonban továbbra is bízunk abban, hogy ez változhat”, mondta Pálffy András.

Zenélés a karanténban

Tóth Barbara a 30Y turné és kommunikációs menedzsere, és teljes körű artist management feladatokat lát el a Felső Tízezer és az IDEGEN zenekarok mellett. Ő a vezetője a Hangfoglaló Program Zenei Menedzserképzést Támogató Alprogramjának, illetve felel a teljes program kommunikációjáért, a fentiek mellett pedig a PTE-n működő Zenélő Egyetem szakmai koordinátora – idejének nagy részét tehát zenészekkel tölti. Azok közül, akikkel együtt dolgozik, egyik előadó sem érezte magáénak a karanténkoncert vagy streamelt előadás intézményét, ám nem azért, mert nem szerettek volna kapcsolatot tartani közönségükkel – éppen ellenkezőleg.

„Azoknál az előadóknál, akik főképp a személyességet részesítik előnyben, és közvetlen módon szeretnek leginkább kommunikálni az őket követőkkel, a karanténkoncert fogalma értelmezhetetlen. Egy olyan füllentés, ami azt mondja: nincs különbség – pedig egyértelműen van. A koncert egyik legalapvetőbb attribútuma, hogy a zenekar interakcióban a közönséggel, együtt hoz létre valami egyszeri és megismételhetetlent. Ezt pedig nem lehet elhazudni”. 

Ettől függetlenül voltak különböző kapcsolatteremtési próbálkozásaik: a menedzsment koncertfelvételeket osztott meg a korábbi évekből, valamint több zenekar is a korlátozások idejére időzítette legújabb megjelenéseit. Ezek közül Barbara kedvence a 30Y zenekar huszadik születésnapjára készült Ipszilon kötet volt, amely egyszerre „fotóalbum, interjúkötet, füveskönyv, turnénapló, önvallomás és korlenyomat”. 

„A könyv még megjelenése előtt előrendeléssel elfogyott, aztán –  a higiéniára és a biztonságos, érintkezésmentes szállításra különös tekintettel – az újranyomás után még több ember nappalijába juthatott el. A zenekar ráadásul ragaszkodott hozzá, hogy a könyvek mellé személyes és névre szóló képeket mellékeljen minden megrendelőnek”, mondta Barbara.

A menedzser tapasztalata szerint a járvány idején több hasznos, a veszteséget csökkentő kampány, illetve pályázat is indult, amelyek közül a Hangfoglaló Program  és a Fábián Juli Alapítvány zeneipari háttérmunkásokat megsegítő felhívásait emelte ki. Barbara emellett a #mertkelladal felhívást különösen szép gesztusnak gondolta, amelynek keretében a hazai zenehallgatókat ösztönözték arra, hogy minél több magyar dalt streameljenek.

„Emellett pedig talán elindult egy egymás felé fordulás a szakmán belül is – az érdekütköztetések sorában remélem, hogy nem halványul el a jövőben sem. Vannak olyan minimumok, amik előadó stílusától, és méretétől függetlenül mindannyiunknak fontosak. Ezeket kell most együtt észrevenni, és aztán nem szem elől téveszteni.”

Barbara emellett arról is mesélt, hogy az egész karanténidőszakot a zenészek számára egy általános tehetetlenség és düh jellemezte, hiszen még próbálni sem tudtak. „A csoportos videóhívások pedig sokszor még inkább növelték a távolságot, és azt lehetett érezni, hogy nem lehet átbeszélni egy képernyőn. Teljesen mást jelentenek így közlések, és művészemberek számára ez elég megterhelő tud lenni.” Szerinte az első, kis koncertek alkalmával vált érezhetővé, hogy mennyire hiányzott egymás jelenléte a zenészek és a rajongók számára is.

A menedzser szerint szinte megjósolhatatlan, hogy hetek vagy hónapok múlva mi történik majd, ám fontosnak tartja, hogy mindenki tudatosítsa magában, hogy a karanténhelyzet bármikor megismétlődhet: „Nehéz és talán lehetetlen is felkészülni rá, mert a gazdasági tervezés, tartalékképzés mellett azért mégiscsak az a helyzet, hogy a kreatív iparban dolgozók leginkább a lelküket-szívüket viszik vásárra napról napra.”

Fesztiválok

Miután bejelentették a tömegrendezvények tilalmát, a legtöbb fesztiválszervező némi gondolkodás után eltolta a rendezvényét augusztus 15. utánra, felvállalva egy erősen bizonytalan helyzetet. Attila, egy kisebb fesztivál szervezője – akinek kérésére megváltoztattuk nevét – a biztonság kedvéért csapatával kétszer is dátumot változtatott és a többi fesztiválszervezőhöz hasonlóan dolgozott a rendezvényük átszervezésén, új időpontra foglalták például a helyszínt. Hamar kiderült viszont, hogy az újabb etapban sem járnak szerencsével.

Attila beszámolójában újra meg újra a tömegrendezvények szervezéséhez kapcsolódó felelősség kérdését vetette fel:

szerinte már így, hogy a koronavírus meglehetősen lassú tempóban terjed Magyarországon, alig ötszáz aktív fertőzött van, valamint az élet a legtöbbek számára visszatért a rendes kerékvágásba, nem tűnik túlzásnak fesztivált szervezni.

Ugyanakkor rengeteg cikk jelent meg a sajtóban arról, hogyan tud egy-egy olyan esemény a fertőzés melegágya lenni, ahol több háztartásból – esetleg külföldről – gyűlnek össze emberek. A veszélyek mellett viszont tagadhatatlan, hogy a szórakozástól, a szocializációtól hónapokig megfosztott embereknek hatalmas igénye lenne kiszakadni a mindennapokból, hogy a frusztrációikat és a szorongásaikat fesztiválkörnyezetben vezessék le. Bár Attila szerint a felelős magatartás valóban az lett volna, hogy a szervezők erre az évre teljesen lemondanak a rendezvényekről, azokat is megérti, akik kitartottak az elképzelésük mellett.

A megvásárolt jegyekkel kapcsolatban fesztiválonként eltérő stratégiákat dolgoztak ki: van, ahol a vásárló visszaigényelheti a teljes árat, van, ahol az idei évi jegy jövőre is érvényes marad, illetve úgy is dönthet egy-egy fesztiválozó, hogy semmit sem kér a pénzéért, hanem támogatásként felajánlja azt. Attila szerint az általa ismert fesztiválok közönsége nem igényelte vissza a jegyárakat – pedig a tömegeket érintő munkahelyvesztés és a járványhelyzet okozta egzisztenciális bizonytalanság alapvetően pont ennek fordítottjára engedne következtetni.

Jó példaként egy kisebb, Budapest-közeli fesztivált, a Kolorádót említi: a helyszínre, a Nagykovácsiban található Sztrilich Pál Cserkészparkba idén limitált számú embert engednek be, az összejövetel pedig kétnaposra redukálódik. Ha valaki úgy döntött, hogy a bérlete teljes árát a fesztivál támogatására költi, mindenképpen kap jegyet az összejövetelre, a bérletüket jövőre felhasználók pedig opcionálisan, a készlet erejéig vásárolhatnak jegyet.

Hiába lehet tehát már ötszáz fő alatti kisebb eseményeket vagy „garázskoncerteket” tartani, a beszámolók alapján ezek csak félmegoldások, hiszen egy-egy nagyobb koncerthelyszín kiadásait nem fedezi az ilyenkor beáramló bevétel, a visszanézhető, élőben rögzített felvételek pedig nem jelentenek az élő rendezvényekkel összemérhető élményt a közönség számára, mint ahogyan a bevételüket elvesztő zenészeket sem kárpótolják. Léteznek kisebb segélycsomagok, pályázatok az iparág dolgozói számára, ám ezek is csak ideig-óráig pótolják az immár március közepe óta tartó kiesést – és amíg a bizonytalanság ilyen fokú érzése lebeg a szervezők szeme előtt, a magyar zeneipar nehézkesen fog talpraállni

Kiemelt kép: MTI/Sóki Tamás