Eribon könyve megrendítő, egyszerre végtelenül személyes és személytelen: anyja idős éveit követi végig közelről, és külön hangsúlyt kap az idősek otthonában eltöltött szűk két hónap, majd az asszony halála.
Hatalmas változás történt a beletörődésiparban. Megjelent Magyar Péter, és vele a reményipar. Mi lesz eztán?
Aki a nyomorba születik, annak az is a sorsa, hogy nyomorúságos is legyen?
Nem lefényképezni és elfogyasztani kellene a nyersbeton architektúrát, hanem árucikkek helyett az emberi élet kisajátíthatatlan platformjaivá tenni.
„Egy olyan világ kísértete, amely szabad lehetne”.
Leszbikus szerelemről, rejtőzködésről, a szerepjátszás terhéről vagy épp bejáratódásáról ilyen nyíltsággal és sűrűséggel nemigen olvashattunk eddig magyarul.
A jó kultúrpolitika nem sznob, hanem plebejus, nem a harsányságot méltányolja, hanem a közösséget szervezi, nem a pillanatot uralja, hanem vizionárius, de nem a nagytőke betonjába fektet, hanem a sokaság kulturális hozzáférésébe.
Fargeat filmje egy hibrid monstrum, amelynek „végre mindene a helyén van”, és a szeméből is mell buggyan ki. Kritika.
Osztálykiváltság a mindennapi politikát „kizárni” az egyén életéből, aki ezt láthatóvá teszi, ma az irodalom ellenében ír.
Noha májusban-júniusban az igazgató még ki akarta tenni a színészképzést, ez nem sikerült, a tanév a Keleti István Művészeti Iskolával elindult.
