Meghaladni? Marxot?! – a Marx utáni kritikai elmélet paradoxona
Göran Therborn svéd szociológus A marxizmustól a posztmarxizmus felé? című műve szellemi iránytű a kritikai elmélet múltjában és jelenében.
Göran Therborn svéd szociológus A marxizmustól a posztmarxizmus felé? című műve szellemi iránytű a kritikai elmélet múltjában és jelenében.
Mi az, amit még egy konzervatív publicistának is illene sejtenie Marxról ahhoz, hogy ne tévessze meg olvasóit? Legalábbis amennyiben marxistának címkéz másokat.
Nemcsak az utóbbi, válsággal is terhelt évtized termelte ki ezeket az aggasztó fejleményeket: régebbi trendek dolgoznak itt.
A munkásosztály helyzete ma.
Szinte már itt az az idő, amikor az egyéni szintű kizsákmányolások kollektíve felismerhetővé összegződhetnek, az ellenük való harc pedig így társadalmi hatóerővé válhat.
A parlamenti törvénykezés és a képviseleti demokrácia intézményei immár nem a társadalom eszközei, hogy a maga számára törvényt alkosson, hanem a tőke eszközei, hogy a munkával szemben a hatalmát növelje.
Szerintük a polgárok számára ingyenes egészségügy Szovjetuniót csinálna az USA-ból
„Feszültségek és áthallások” állták az emlékülés útját.
Marxot nem lehet megkerülni mindaddig, amíg kapitalizmusban élünk, mert a német gondolkodó dolgozta ki először azt a fogalmi keretet, amelyen belül a modern társadalom értelmezhető és vázolta mi lehet az alternatívája a tőkés gazdálkodás destruktivitásának.
Semmink nincs, csak a kritikai filozófia, de ez Spinoza, Kant, Hegel szerint nem kevés.