Nyolc hete jelentette be az amerikai csapatok kivonását Észak-Szíriából Donald Trump. A finoman szólva is megkérdőjelezhető döntés már most jól láthatóan szörnyű következményekkel járt.
A Rojáváról baloldalon kialakult képet fontos árnyalni: miközben valóban egy sajátos zöld-baloldali ideológia tükröződik politikai szervezetének alapelveiben, az, hogy „társadalmi forradalom” zajlott volna le Észak-Szíriában, erős túlzás
Krausz Tamás történésszel beszélgettünk arról, hogy milyen tanulságokat vonhatunk le a mára vonatkozóan a vele készült interjúkötetből, különös tekintettel az autoriter rendszerek működésére nézve.
Semmiféle nemzeti együttérzés – vagy világosabban fogalmazva, cinkosság – nem menthet fel a kegyetlenség, az igazságtalanság és a gyilkosság támogatása alól. Ezek természetesen közhelyek, de éppenséggel igazak.
A kurd nőket a liberális és mainstream sajtó a külső megjelenésükre redukálja, ráerősítenek az egzotikus keleti szépség képére, miközben teljesen figyelmen kívül hagyják ezeknek a nőknek a politikai motivációit és eredményeit.
A november 7-i látogatás idejére tüntetést szerveznek a török elnök ellen Budapesten.
A baloldali kurd mozgalom elsődleges szövetségesei nem a létező nagyhatalmak vagy Európa létező nemzetállamai, hanem az emberek, mindazok a csoportok és szervezetek, akik szolidárisak ügyükkel.
Veretes publicisztikát jelentetett meg erről az Independentben.
Ha nem asszisztáltok a háborús bűneimhez, én nem asszisztálok többé az emberjogi bűneitekhez” – ez Erdoğan fenyegetése.
A Yeni Safak nevű török kormánypárti lap „sikeres műveletnek” titulálta az arabok, a keresztények és a kurdok egyesítésén dolgozó, fegyvertelen nő meggyilkolását.
