Az irodalom csak akkor közjó, ha azzá tesszük – riport az Irodalmi Szakszervezet alakuló üléséről
Az Irodalmi Szakszervezet nem esztétikai értékközösség, és épp ez a lényeg – állítják megalapítói.
Az Irodalmi Szakszervezet nem esztétikai értékközösség, és épp ez a lényeg – állítják megalapítói.
Válasz a művészeti alapjövedelem elleni érvekre egy képzőművész szemszögéből.
Szépségtapasz a kizsákmányolás sebeire.
Tarr nem afféle „formalista” filmes, aki finomra csiszolt beállításokkal jeleníti meg a pesszimista történeteket.
Második évvégi könyvajánlókban a dolgozók testéről, a fasizmus emlékezetéről, a popkultúráról, az idegbetegségről, a demokráciáról és a férfiasságról olvashattok. Boldog újévet!
Az egykori Társadalmi Múzeum története megmutatja, miként képzelte el az államvezetés a munkások, a népegészségügy és a „szociális kérdés” bemutatását.
Évvégi sorozatunk első részében a friss fikción a sor. E feljegyzések, versek és történetek a hóról, a veszteségről és a halálról szólnak, de a gyengédségről, a közösségről és a szabadságról is.
„András Csaba könyve egy olyan bölcseleti hagyományból szólal meg, amelyben nem választódik el egymástól élesen az elmélet és a praxis; nem pusztán a kultúra és a társadalom megértésében, hanem annak formálásában is érdekelt.” Elolvastuk a könyvet, s elmondjuk, miért olvasd el te is!
„Krasznahorkai László prózáját nem olvasni nehéz, mert Krasznahorkai prózáját olvasni gyönyörűség, hanem szórakozni nehéz rajta.” Hogyan vonják be az író könyvei olvasóit, s mikor fordítanak nekünk hátat?
Sopotnik Zoltán a Cigányvég című verseskötetében az emancipáció különös formáját ajánlja. De hogy kerül ide Glenn Gould?