Orbán bukásához csak a jelenlegi ellenzék hulláján át vezet út!
Orbán után nem 2010-hez vagy 1989-hez kell visszatérni, hanem valami nagyon új dolgot kell elkezdni.
Orbán után nem 2010-hez vagy 1989-hez kell visszatérni, hanem valami nagyon új dolgot kell elkezdni.
A listán ellenzéki körökben jól ismert, világnézeti szempontból (jobb)középre húzó neveket találunk, a listán több LMP-s politikus nevét is megtalálhatjuk.
Nem túlzás elvárni, hogy legyen rendszeres „találkozás” a szélesebb nyilvánosság és a politika aktívabb szereplői között, hogy legyen lehetőségünk együtt feldolgozni mindazt, ami velünk, akaratunk, a józan ész és az erkölcsi érzékünk ellenére történik a mindennapokban, s az ellenzék se repüljön vakon, közönség és visszajelzések, az önkorrekció lehetősége nélkül.
A jelenlegi macedón miniszterelnök azt várja hazánktól, hogy mutasson példát és ne védjen egy jogerősen elítélt bűnözőt.
Lex CEU, az oktatás szabadsága, lakhatási válság, devizaadósok védelme, nyugdíjasok helyzete: ezek mind nem érdekelték a kormánypártokat.
A parlamentnek jövő márciusig kell módosítania a rokkantellátásról szóló törvényt, hogy az a nemzetközi jognak megfeleljen.
A stratégia az erősek játéka, a taktika: a gyengék művészete.
Hamar talált olyan állást a Kutyapárt vásárhelyi képviselője, ahol „nem az számít, hogy ki szolgálja ki minél alázatosabban az államhatalmat.”
Ez rég nem csak arról szól, hogy intézményeket feketítenek be, vagy hogy magasabb pozíciókból kirúgják azokat a vezetőket, akikkel nem szimpatizálnak. Itt arról van szó, hogy bárki bármikor elveszítheti egyik napról a másikra a megélhetését.