A főtanácsadó ámokfutása
Azzal hencegni, hogy éhező gyerekeket lakatunk jól, és közben semmit sem tenni érdemben ezeknek a gyerekeknek a segítéséért – ez tényleg annyira kártékony, hogy nincs rá mentség.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Azzal hencegni, hogy éhező gyerekeket lakatunk jól, és közben semmit sem tenni érdemben ezeknek a gyerekeknek a segítéséért – ez tényleg annyira kártékony, hogy nincs rá mentség.
A Bibó számára tűrhetetlen politikai magatartás lelki lényege az, hogy a kollektív félelem akaratlanul magára zúdítja azt, amitől fél.
Meghosszabbított kilakoltatási moratórium ide vagy oda, mégis előfordul, hogy kilakoltatnak embereket a lakásukból.
Itt az ideje hinni a kis esélyben is, abból az egyszerű helyzetből kiindulva, hogy senkinek nincs jobb terve arra, hogyan lehetne jobb hely ez az ország, mint megpróbálni megverni a Fideszt a választásokon.
Hiba csúszott ugyan a kormány számításaiba, de hogy ebből képes-e bárki más politikai tőkét kovácsolni, az erősen kétséges.
A gazdaság egy politikai kérdés, amelyről ideális esetben demokratikus módon kell döntenünk. Elsődleges célja pedig, hogy minél több jólétet biztosítson minél nagyobb számú embernek.
Kiadták Bibó István összegyűjtött írásainak első kötetét. Kitűnő alkalom ez arra, hogy a feledés purgatóriumában sínylődő Bibó-műveket újraolvassuk, és ezek tükrében a saját történelmi pozíciónkat is szemügyre vegyük.
Megszervezni olyan közösségeket, amelyeket a mélyszegénység, kirekesztettség miatt mások nem tudtak, esetleg olyan embereket, akik eddig rejtőzködtek saját problémáikkal. Ezekhez ugyanolyan hosszú távú és kitartó gondoskodó munka kell, amit az anyáktól otthon elvárnak – legtöbbször elismerés nélkül -, és ami a politika fősodrából jellemzően hiányzik.
Mintha a politika, ha egy civil műveli, akkor mocskos dolog lenne. De őszintén: az a politika, amit a jelenlegi kormány művel, nem sokkal mocskosabb?
Egy év leforgása alatt Románia a második miniszterelnökét fogyasztja el, a sorozatos kormányválságot furcsa mód nem az erős ellenzék, és még csak nem is az elmúlt egy évben többször is utcára vonuló korrupcióellenes tüntetők idézik elő, hanem maga a kormányzó Szociáldemokrata Párt.