Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Az emberek már nem csak azért mennek el, hogy legyen lakásuk, legyen szép autójuk, még csak azért sem, hogy megéljenek valamiből, hanem azért is, mert nincs semmilyen jövőkép, amiben reménykedhetnének, van viszont egy torz jelen, amiben senkinek az élete nem számít.
Nem igaz, hogy nincs esély, és a Fidesz legyőzésének egyik feltétele a hit. A döntés a mi kezünkben van. Hiszünk a következő hónapban a legkisebb rosszban, ebben a minimális esélyben, vagy sem?
Vajon mi a magyarázat erre a disznóhús-őrületre?
A jóra való restség nem tesz szimpatikusabbá senkit.
Mit szóljunk a rettenetes hanyatlás viszolyogtató tüneteihez? Az eldurvuláshoz, a kíméletlenséghez, az együttérzésnek, a szabadságszeretetnek, embertársaink megbecsülésének a kiáltó hiányához?
Egészen elképesztő az ötlet, hogy egy gyerek akkor mehet farsangra, ha utána kampányfotóként használhatja az arcát valamelyik politikus.
És azt ismerik, hogy Németh Szilárd szerint az alacsony gázár az rossz?
Miért erősödnek a melegellenes megnyilvánulások, mozgalmak Romániában?
Az összes magyar forradalmakkal és magyar köztársaságokkal bajban van a nemzet. Ezeknek a forradalmaknak és köztársasági szisztémáknak a legszembeötlőbb közös jellegzetességük, hogy egytől egyig leverték őket. Mindegyiket ellenforradalmi restauráció követte. De ez önmagában nem lenne elegendő a forradalmi és köztársasági hagyomány elsöpréséhez.
Az anyaság sajnos erről szól: a folyamatos bizonygatásról, bizonyítgatásról. Nem a gyereknek, hanem a társadalomnak.