Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A magyar (nemcsak baloldali) értelmiségnek nem sikerült megakadályoznia a Lukács Archívum tönkretételét: egyszerűen nincs hozzá elég ereje vagy befolyása. (A puszta önvédelemhez se.) A nemzetközi tiltakozást lerázta magáról a rezsim.
A magyar ellenzék figurái tüntetésről tüntetésre, sajtótájékoztatóról sajtótájékoztatóra, mondásról mondásra élnek.
Néhány évvel ezelőtt nem értettem ezt az egész Geréb Ágnes-mozgalmat. Aztán jöttek a szüléstörténetek, videók, amikben a férfi orvos minősíthetetlen stílusban ordítja le az éppen a gyermekét kitolni próbáló, kimerült nőt.
Egy állam dönthet úgy, nem hagy senkit az út szélén. Vagy dönthet úgy is, hogy a törvények eszközével bünteti, fegyelmezi, kordában tartja ezeket a szegényeket hogy ne okozzanak gondot a tisztes polgároknak, még a szemük elé se kerüljenek.
A mai magyar külpolitika az európai békerend ellensége, szövetségeseinek antidemokratikusnak, antiliberálisnak, antiszociálisnak kell lenniük. Sőt, Orbán – aggasztó módon – a diktatúrákat és az autokráciákat preferálja.
A politikát nem véletlenül csinálják pártok. Aki nem végzi el helyettük az ő munkájukat, csak a jelöltségre utazik, az inkább maradjon csendben.
Az EMMI bejelentette, hogy a kormány „elengedi” a jelzálog- vagy diákhitel egy részét gyermekvállalás után. De ez is csak egy eszköz arra, hogy a választások előtt a korrupcióról a családtámogatásra terelődjön a figyelem.
Ha tetszik: a Fidesz a szimbólumok nyelvén is kommunikál a társadalommal, talán még jobban, egyszerűbben is, mint a szavak szintjén.
A gyulafehérvári nagygyűlés 100. évfordulója, ahogyan Trianon közelgő centenáriuma is szolgálhatna az elmúlt évszázadok rossz beidegződéseinek meghaladására.
Reggel négy óra van egy európai városban, télen. Sötét, csak a képernyő világít. De most fölgyújtom a villanyt, hogy megkeressem a kedves olvasónak szánt, elkésett ádventi idézetet.