TGM: Prózavers a kitüntetésekről
Nincs honnan kilépni, nem adhatjuk vissza a kitüntetéseinket: már kiléptünk, visszaadtuk.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Nincs honnan kilépni, nem adhatjuk vissza a kitüntetéseinket: már kiléptünk, visszaadtuk.
Vajon mi történt ezzel az országgal, hogy egy ilyen esemény így szalad el mellette, hogy inkább becsukja a szemét, hogy ne kelljen szembesülnie azzal, hogy muszlimokat öldösnek halomra a fehér faj és a kereszténység védelmében?
A kereken három évtizeddel ezelőtt, 1989. március 15-én megfogalmazott célok és ideák a média (és persze a közélet legtöbb) területén ma sok szempontból messze vannak a valóságtól, sőt a valóság inkább az akkori, kifogásolt és elutasított állapotokhoz áll közelebb.
Nemrég összehozott a Tinder egy fideszessel. Ráadásul nemcsak ilyen ímmel-ámmal fideszes fideszesről van szó, hanem egy igazi keményvonalas, népnemzeti fideszesről.
Sajnálatos, hogy 1989 – bár számtalan aspektusában szép és reménykeltő – tévút volt, bohózatként azonban kár lenne még egyszer megpróbálkozni vele.
Az elmúlt két hónapban 48 napon merészkedtem ki otthonról, ezalatt az idő alatt 18-szor zaklattak valamilyen formában az utcán vagy más nyilvános térben, ebből kétszer hozzám értek, megfogtak.
Konkrét falvak, városok, járások, és megyék vannak fertőzve ezektől a szerektől, miközben a mindenkori magyar kormánynak nincs erre semmilyen megoldási javaslata.
Egyfajta ajándék volt ez az interjú, ajándék volt a miniszterelnök teste és szelleme a női újságíróknak, akik szépen mutatnak így a miniszterelnök portfóliójában, mondván, lám csak, azért szóba áll ő ellenzéki lapok munkatársaival is. Megtisztelte magával ezeket az újságírókat és lapjaikat Orbán.
Látjuk a formálódó akcióegységet, miközben tapasztaljuk a teljes szolidaritáshiányt a magyar kultúra és a magyar értelmiség tönkretétele közben és okán.
A reformkori ellenzék egy feltűnően egyenlőtlen játéktéren zajló politikai küzdelemben arra kényszerítette a kormányzatot, hogy a politika arról szóljon, amiről az ellenzék akarta.