Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Pócs János pörzsölős viccei az egész társadalmat köpik szembe

Ez a pörzsölősdi amúgy is nagyon megy Pócs Jánosnak, nemde? Pócs képviselőt akkor jegyeztük meg, amikor nagy büszkén kirakta közösségi oldalára a fotót, amin egy megpörzsölt disznóra írta fel néhány lelkes jásziványi, hogy Ő VOLT A SOROS (három felkiáltójellel!). Ezt írta mellé: „A jásziványiak az imént küldték ezt a fotót az erdélyi testvértelepülésükről. Ott már egy disznóval kevesebb van…😊Jó étvágyat!”

Már akkor is éreztük, hogy itt bizony egy szmájlihuszárral, egy vicckirállyal, egy humornagyágyúval van dolgunk.

Akkoriban még értekeztünk is a pörzsölni való disznóról, mint képi megjelenítési formáról, amelynek hagyományai legalább 1899 novemberéig nyúlnak vissza, amikor is a szélsőjobb malactesstel ábrázolta Émile Zola írót, vagy, ahogy ők nevezték akkoriban: „A disznók királyát” (egyébként zsidóbérencnek is titulálták, sőt, épp amiatt állították pellengérre, hogy szenvedélyesen védte a zsidósága miatt meghurcolt Alfred Dreyfust).

Hát meg kell veszni ettől a humortól, de tényleg, amikor pörzsölt disznó hátára van írva, hogy SOROS, miközben nyomokban antiszemita, gyűlöletkeltő kampányt visz a kormány, Soros Györgyöt plakátolva minden második kókadt bokor tövébe, ugye, hogy ugye?

A humor egyébként is képlékeny dolog: a határok feszegetéséről szól, sőt, néha konkrét határátlépésekről, de pont attól nehéz műfaj, hogy nemtől, kortól, szemszíntől, származástól, anyagi helyzettől, és egy rakás más dologtól függően mindenkinél máshol van ez a határ. Egyetemes vicc nincs, hiszen mindig egy (szűkebb vagy bővebb) csoportnak szól a humor, akik megfelelő ismeretekkel bírnak ahhoz, hogy dekódolják.

És lehet persze, hogy a legyilkolt disznó, Soros nevével Pócs János magánember számára vicces dolog.

Pócs János képviselő esetében már egészen más kontextusba kerül: eszközzé válik, amellyel összekacsinthat ő választópolgáraival, közösséget kovácsol össze a közös ellenség kifigurázásával, jó érzést ad, hogy ha nagyban nem is, de kicsiben azért sikerült azt a disznót leölni.

Csak azért magyarázom egy fokkal túl azt az esetet, mert tényleg jól példázza, hogyan működik ez a fajta manipulációs eszköz: ha valamin már nevetünk, az azt jelenti, hogy a humor forrása annyira berögzült, hogy ilyen egyszerű vizuális eszközökkel is elő lehet hívni. Senki sem nevetne a SOROS feliraton, ami a disznón díszeleg, ha nem ütötte volna bele az agyunkba a kormány, hogy milyen veszélyeket hordoz magában Soros György nemzetvesztő személye, és így tovább.

A humor felszabadító ereje pedig ebben áll: a démonizált alak kinevetésében, a nevetségessé tevés megsemmisítő gesztusában. A nevetés, a jókedv, a baráti összekacsintás itt is pusztán arra szolgál, hogy amolyan „tudd, hogy értsd” módon jelezze: le lehet győzni és meg lehet pörzsölni azt a disznót, csak ahhoz kellünk mink is, szóval hajrá, előre.

És lám csak: nem került egy újabb vicces videó? Ezen most már nem pörzsölt disznó, de égetnivaló cigány látható, bűne annyi, hogy megivott féldecit, de hát ha egyszer Pócs haragszik rá, akkor ez az elbánási mód: kazánba vele, gyújtóst utána, oszt kattanjon a zár a háta mögött.

Ha valaki nem látta volna: szombaton került nyilvánosságra a videó, amin Pócs János kazánba zár egy embert, de előtte még a gyúlékony anyagok közé vet egy égő gyújtóst. A fideszes képviselő ugye elmondta, hogy a még 2008-ban készült videó szerinte „vidám, ironikus felvétel”, de amúgy sem az ő fejéből pattant ki, hanem maga a bezárt ember (aki egyébként nála dolgozott akkor, azóta azonban elhunyt) kérte meg rá, hogy készítse el, méghozzá a barátainak.

Szóval ez az a videó, amiről Pócs még a minap is váltig állította, hogy vicces, és ha tehetné, ma is megcsinálná.

És akkor nézzük, mi is itt a vidámság háttere, vagy ha így tetszik: a humor forrása. Van tehát Pócs János, a munkáltató. Van az alárendelt alkalmazott, aki megiszik egy féldecit. Ráadásul nagy hangsúlyt kap a párbeszédben, hogy ezen alkalmazott cigány. Büntetése elégetés, amelyet Pócs enkezével végez el, és kiderül az is, hogy ez az eljárásmód olyan cigányoknak jár, akikre a fideszes képviselő haragszik.

Valójában inkább tanmese-szerű ez a kis felvétel, amelyben egy kisebb fokú bűn elkövetése is aránytalanul nagy (féldeci -> elégetés) büntetést von maga után, aztán jön az összekacsintás, hogy „tudd, hogy értsd”, mi lesz, ha a főni megharagszik.

A humor szándékolt forrása itt a túlzás, az aránytalanság.

Hogy ez vidám-e, netán ironikus, hogy kinek számít ez a felvétel viccesnek, azt én nem minősíteném, ahogy Pócs azon kijelentését sem, mi szerint a felvételt az azóta elhunyt alkalmazott kérte, hogy készítsék el, már csak azért sem, mert hát ő maga erről már nem tud hitelt érdemlően nyilatkozni.

Inkább nézzük, mit mondott még a fideszes képviselő erről a videóról. Kijelentette például, hogy 2018-ban, még a választások előtt lejátszották ezt a videót a helyieknek, és saját igazolására jelezte, hogy lám csak, ezek után többen szavaztak rá tavaly áprilisban, mint négy évvel korábban.

Nahát, vajon miért?

Adva van egy egyébként helyben amúgy is nagyhatalmú politikus, aki cigányok elégetésével viccelődik. Ezt a videót megnézik a helyiek, akik közül nyilván az érintett csoport ezek után igazán nem szeretné (hisz megtanulta, ha máshonnan nem, hát ebből a videóból), hogy nem jó az, ha cigányemberre Pócs úr megharagszik. Mindenki más meg értse, ahogy akarja, ha vicces, akkor össze lehet kacsintani, hogy nini, a képviselő úr aztán tudja, hogy kell bánni a renitensekkel. A humor ebben az esetben is hasonlóan működik, mint a Soros-disznós esetben, egy szűk rétegnek készült, specifikusan, amelynek dedikálva ez a videó működni képes.

Egy megbélyegzett csoport kárára létrejövő cinkosságról van szó, amiben nem csak a főnök-alkalmazott, a magyar-cigány, a gazdag-szegény ellentét ordít, de az is, hogy a démonizált csoport (ez esetben a „cigányok”, bárkit is jelentsen ez) sztereotip megjelenítése is egy eleme magának a konkrét viccnek.

Mivel azok a rasszista berögzülések, amelyek a motívumok szintjén ebben a videóban is megjelennek, mélyre vannak kódolva a magyar társadalom gondolkodásában, nyilván nem meglepő az sem, hogy Pócs János jelenleg sem nagyon izgatja magát emiatt a videó miatt.

És ahogy ő nem tanúsít semmilyen megbánást, úgy a kormány részéről is  (még ha névtelenül egyesek el is határolódnak tőle, ami persze összességében nem sokat jelent) legfeljebb a „nem szerencsés” és a „félreértésre ad okot” kifejezések jelentek meg mindeddig – mintha félre lehetne érteni ebben a videóban bármit is… Hát hisz pont az a lényege, hogy akinek készült, az értsen belőle, hogy üzenjen, közösséget kovácsoljon, démonizáljon és megnevettessen, hogy humorba ágyazva állítson nagyon is komoly dolgokat. Ezért van, ez a célja, és épp ettől olyan rettenetes is ez a videó.

Mert azt azért érezzük, ugye, hogy egy embertársának megégetésével viccelődő, vidámnak titulált videó elkészítését nem szégyenlő politikus pozícióban maradása egyenértékű a teljes magyar társadalom szembeköpésével is?

Igaz, nem mondott le a „Terikét” alaposan megvakkomondorozó fülöpházi polgármester sem. És nem kért igazából bocsánatot az amúgy ismét felívelő pályára álló, de a farkát egykor nők szájába belógatni nem egyszer, de sokszor óhajtó Marton László sem. És cigányozott már Lázár János is, igaz, ő migránsozni akart, de ez lett belőle – maradhat? Példákat tetszőlegesen lehetne sorolni még, estig.

Mert ennek az egésznek pont ez a lényege: amíg olyan reakciókat hívnak elő ezekkel a képekkel, amelyek a magyar társadalom erre fogékony részében elégtételt, elégedettséget, közös felsőbbrendűségi tudatot okoznak, addig nincs semmi félnivalójuk. És épp ezért érdekük az is, hogy ezeket a negatív sztereotípiákat fenntartsák, hiszen eszközként használják őket, egy adott politikai cél elérése érdekében.

2008-ban Pócs még csak egy vidám kis videót forgatott. Gondoljunk bele, hol tartunk most. És hogy hova tudnak még ezek fejlődni.

És akkor ijedjünk csak meg igazán.

Ez a cikk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének a mai cikke. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít. A rovat többi cikkéért kattints ide!

Olvass tovább!