Hogyan lopják el a jövőnket a politikusok és a nagytőke?
Az EU-s elit és a keleti populisták vitája most is csak egy bábszínház része.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Az EU-s elit és a keleti populisták vitája most is csak egy bábszínház része.
Az év második felének tüntetési hullámai arra utalnak, hogy a kapitalizmus után végre az antikapitalizmus is globalizálódik.
A gazdagok és hatalmasok évtizede magában hordozta, magában hordozza a változás csíráit. Amikor pár nap múlva a naptár 2020-ra vált, reménykedjünk, hogy a 20-as évek ezeknek a szárba szökkenését hozzák el. És reménykedjünk, hogy nem túl későn.
Egyelőre a kormányzati kommunikációban nem látszik a kiegyezés szándéka. A konszenzusorientáltság egy készülő konfliktus előfeltétele.
Noha a rezsimhez kötődő burzsoázia mesés meggazdagodása miatt érzett düh alkalmanként a felszínre tört, ez a harag mindeddig nem vert éket abba az osztályokon átívelő szövetségbe, amely a Fideszt hatalomra juttatta.
A régi baloldal korszaka véget ért. Corbyn a baloldal válságának megoldását ígérte, pedig maga is a válság terméke volt.
Egy „lexiter” Munkáspárt a saját tagságával is szembenállt volna az egyik legfontosabb politikai kérdésben. A brexit a Munkáspárt számára már évek óta komoly – és most úgy tűnik, feloldhatatlan – dilemmát okozott.
Az új kormányszóvivő, Szentkirályi Alexandra nevével fémjelezett projektnek világos célja van, az azonban kérdéses, hogy nem egy újabb parasztvakítással van-e dolgunk.
A spontánul lázadó népi erőnek ez a spektákuluma olyan felejthetetlenül rémítő a fönnálló polgári társadalom (a tőkés establishment) számára, hogy a romániai forradalmat azóta is rágalmazni kell (vagy a sose létezett romániai „kommunizmus” elleni öntudatos föllépéssé stilizálni).
Azt bizonygatni, hogy migránskérdésben ugyanazt gondoljuk, mint a kormány, pont olyan, mintha azzal az üzleti tervvel nyitnánk egy harmadik kocsmát a faluban, hogy kettőnek is milyen jól megy.