A horvát választás legnagyobb leckéje: az európai „mérsékelt jobbközép” immár nem létezik
A néppárti elit által reklámozott „nyugatias” konzervatívok Kelet-Európába exportált változatából Horvátországban jóval kevesebben kértek, mint eddig bármikor.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A néppárti elit által reklámozott „nyugatias” konzervatívok Kelet-Európába exportált változatából Horvátországban jóval kevesebben kértek, mint eddig bármikor.
Ha van az elmúlt évnek bármi gyakorlati tanulsága, az az, hogy mindenkit felkészületlenül értek a decemberi események.
Ezekben az éles helyzetekben rengeteg félinformáció, félreértelmezés, érdekvezérelt elemzés és politikai félretájékoztatás jelenik meg, így érdemes néhány pontban rögzítenünk pár alapvetést.
Pál a helyüket változtató, s így helyükkel együtt önmagukat is elveszítő és kereső emberek apostola.
A 2019-es év szavának nem is olyan meglepő módon a Collins Dictionary a klímasztrájkot választotta. A ’20-as évek zöldpolitikája pedig többféle irányt vehet, és nem mind üdvözítő.
Melyek voltak azok az ügyek 2019-ben, amelyek egész egyszerűen elsikkadtak, pedig nagyon is kellett volna velük rendszerszinten foglalkozni?
A kapitalizmusból az absztrakció maradt meg. Konkrét teste – a proletariátus és a burzsoázia – elillant az elvontság felhőibe.
2019-ben az európai, észak-amerikai, latin-amerikai, ázsiai politikának a két legfőbb jelensége a szélsőjobboldal nagy sikere és a hagyományos baloldalnak, a hagyományos munkásmozgalom maradékának a bukása.
Az EU-s elit és a keleti populisták vitája most is csak egy bábszínház része.
Az év második felének tüntetési hullámai arra utalnak, hogy a kapitalizmus után végre az antikapitalizmus is globalizálódik.