halványuló fények
Két éve, hogy folyton csak elszenvedjük a Fideszt
Minden a Népszabadság bezárásával kezdődött, mi pedig mindezt csupán elszenvedjük…
Cikktípus: Publicisztikák
327. oldal, összesen 414
1919
Konok Péter: Elnyomottak fesztiválja
„1919. március 21-én reggel a proletár tömegek decens falragaszokról értesültek róla, hogy a proletár tömegek átvették a hatalmat, mindenki menjen szépen dolgozni, és ha náthás, zsebkendőbe köhögjön és tüsszentsen, fontos dolog volt ez, dühöngött a spanyolnátha…”
Anyák, szülészeti erőszak és hálapénz-rendszer
A szülés nem orvosi beavatkozás, aminek a nő passzív elszenvedője, a nő aktív szereplő, aki szül, nem pedig szülesztik.
TGM: Szabó Ervin és Szekfű Gyula
Pár napja volt 100 éve, hogy Szabó Ervin meghalt. Emlékezetes nap volt: a magyar forradalom másik nagy embere, Ady Endre már haldoklott, nemsokára ő sem élhetett már, és az akkor még csak készülő forradalom – a háborús összeomlás teljében – összegyűlt Szabó Ervin ravatala körül. Sok üzemben tíz percre megállt a munka.
két lovat egy fenékkel
A magyar kormány és Kárpátalja: sokszínűség helyett kétszínűség
Trócsányi miniszter mai beszédéből úgy tűnik, a kormány csak itthon támogatja az etnikai homogenitást, pedig itt sem kéne.
Ultrák
Egy Duterte-klón nyerheti az elnökválasztás első fordulóját Brazíliában
Alkotmányos puccs 2016-ban, végeláthatatlan gazdasági válság, kiábrándult szavazók – egy kiszámíthatatlan, megosztott választás előzményei.
Nyolc éve minden nap ugyanazt a kínos vergődést látom
Hogyan szerezhetjük vissza szabadságunk?
magántulajdon
Mi lenne, ha fellázadnának a szegények, és elkezdenék a NER-lovagok magántulajdonát megsemmisíteni?
A magyar állam emberek magántulajdonát semmisítené meg azért, mert szegények.
legyünk büszkék, patkánytársak
Konok Péter: Őszirózsa
„túl kevés jutott nekünk belőlük, ezekből a maszatos forradalmakból itt, hát ismerjük meg őket, tanuljunk belőlük, legyünk büszkék rájuk, patkánytársaim, véreim, proletárok, megalázottak és megszomorítottak, mert hát úgyis olyan kevés dolog van, amit meghagytak nekünk, amire valóban büszkék lehetünk.”
Az áldozat nem eszköz
Az erőszak úgy relativizálódik a szemünk előtt, hogy tulajdonképpen már észre sem vesszük. Beépül a mindennapjainkba, elfogadjuk, hogy egy nő halálának ügyében már csak a férfi összeomlása a téma, elfogadjuk, hogy a kőbányai események már csak a kőbányai önkormányzatról szólnak, és nem egy utcán élő férfiról, akin erőszakot tettek.
