TGM: Európa-komplexus
A magyar sajtóból kiszüremkedő ödipális pánik jól illusztrálja, hogy az öngyarmatosító kelet-európai „politikai közösségek” még mindig a Nyugattal azonosítják a gyűlölt atyai tekintélyt.
A magyar sajtóból kiszüremkedő ödipális pánik jól illusztrálja, hogy az öngyarmatosító kelet-európai „politikai közösségek” még mindig a Nyugattal azonosítják a gyűlölt atyai tekintélyt.
Érdemes lenne az ellenzéki pártoknak, a tüntetésszervező civileknek, és általában mindenkinek nyíltan beszélni: fogalmunk sincs, hogyan lesz ennek vége.
A migráció csak egy szimptóma és fedősztori. Elkendőz mélyebb gazdasági, társadalmi, politikai és környezeti problémákat.
Bokros Lajos nem bolond, mint ahogy Orbán Viktor se az. Mindketten a népszerűségért harcolnak.
Nem a Sargentini-jelentés elfogadásától lesz jó egy politikus, hanem ha tudja, hogyan hozza rendbe azt, amit a jelentés kritizál.
Itt lenne az idő, hogy ezeket a történeteket ne egyedi esetként, hanem egy társadalmi problémaként lássuk.
Inkább tartózkodtak.
Nem annak örültem, hogy Magyarország arra az útra került, amelynek a vége az lehet, hogy bezárul mögötte az Unió ajtaja.
Mire utalhat valakinek azon igyekezete, hogy a Horthy-korszak tárgyalását 1938-ban vagy legkésőbb 1940 körül szeretné berekeszteni, mesterségesen leválasztva azokról a későbbi, 1944 őszéig szintén Horthy kormányzósága alatt eltelt éveket?
A migrációs harc csak mese: az Unió fősodra ebben teljesen egyetért a kormánnyal.