A hatalom és a nép közti konfliktus végletes kiéleződését nem szabad akarnunk, bár ez – amennyiben a lázadók dühe kitart és szervezettsége, ellenállóképessége fokozódik – most már nem csak a nép, hanem a hatalom belátóképességén is múlik.
Január 5-éig van lehetőségük a mostani tiltakozások szervezőinek kitalálni, hogyan tovább. De álmodozás nélküli, megvalósítható célok kellenek, mert az a céltalanság, ami decemberben még erőnek tűnt, januárra már szétverheti a tiltakozások erejét.
Minden benne van két mai hírben, egyszerűen minden.
A kétharmad elegendő lehet ahhoz, hogy egy ilyen túlóratörvényt elfogadjanak. A rendőrség van elég erős ahhoz, hogy szétverje az emiatt tiltakozó tömeget. Mindez azonban kevés ahhoz, hogy itthon tartsa a még itthon lévő munkásokat.
Eddig csak politikailag támadták a tüntetők a Fideszt: itt az ideje, hogy békés, de határozott fellépéssel elkezdjük támadni a gazdasági háttérországot. Ott kell támadni, ahol igazán fáj! – a pénztárcánál.
Nem szabad hagynunk, hogy a „tüntetők vs. kormány” szembenállás, ami a demonstrációk eredeti célja és üzenete volt, „tüntetők vs. rendőrök” szembenállássá változzon.
Miféle új egységen alapul az új lázadás?
A dolgozók kezében a döntés, hogy legyen változás, vagy ne legyen, és menjen minden tovább az eddigiek szerint.
Ha nincs az obstrukció, a parlamenti pulpitus elfoglalás, nincs Komjáthi Imre Kossuth téri belépési kísérlete, nincs Tordai Bence Margit-hídra vezénylő szava, nincs az MTVA-ban töltött 24 óra, akkor most nem beszélnénk erről a tüntetéssorozatról.
Nem az történt, hogy néhány megzavarodott rendőr vagy biztonsági őr rosszul reagált volna a kialakult helyzetre. Mindaz, ami történt, nem anomália, hanem egyenesen és már régóta következik a rendszer logikájából.
