A tüntetők egyértelműen a kormány politikája ellen tiltakoztak és egyetlen olyan megnyilvánulásuk nem volt, amely a kereszténység ellen irányult volna (a szánkó nem keresztény jelkép).
Nyugodtabb szívvel lehet nyugaton ilyen értelmezéseket olvasni, amelyek férfi és női „energiák” összecsapásának mutatják be ezeket a konfliktusokat és nem utalnak a globális egyenlőtlenségekre.
A rendszerrel szembeni ellenállásnak a gazdasági berendezkedéssel, a gazdasági elnyomással szembeni ellenálláson kell nyugodnia.
A rabszolgatörvény annak a rendszernek a terméke, amely az olyan periferiális országokat, mint Magyarország, csak kifacsarásra használja, a centrum jólétének fenntartása érdekében.
Téves az az elképzelés, hogy a rendőröket nem szabad kritizálni. A rohamrendőrök – ellentétben számos közalkalmazottal – ugyanis az egyre erőszakosabb hatalom végrehajtói.
Nem elégedettebbek vagy boldogabbak a nyugdíjprémiumtól a magyar nyugdíjasok, hanem rá vannak szorulva, és ezt tudják is nagyon jól.
Ma egyetlen szervezett dolgozói közösség sem képviselheti elégségesen saját érdekeit, ha nem fog össze a többi, hasonló érdekekért küzdő csoporttal és aktív egyénekkel.
Orbánék azért avatkoznak bele a liberális kapitalizmus intézményrendszerébe, hogy felpörgessék a nemzetközi és nemzeti tőke felhalmozását, az így keletkező társadalmi feszültségeket pedig autoriter technikákkal kezeli.
Tévedés azonban a kapitalista rendszer és az ökológiai katasztrófák szoros összefüggéséből arra a következtetésre jutni, hogy egyéni erőfeszítéseket tenni ökológiai lábnyomunk csökkentésére értelmetlen.
Önként, a nép szolgálatában.
