Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Amikor Orbán arról beszélt, hogyan követelte munkásként a bérét, akkor tényleg leszakadhatott volna a plafon

A tegnapi, egyébként teljesen unalmas Orbáninfón egyetlen igazán izgalmas rész volt. Az RTL Klub újságírója, Vorák Anita kérdezte meg Orbántól, hogy megfontolják-e a rabszolgatörvény visszavonását. Majd amikor ezután a miniszterelnök arról beszélt, mindenkinek hó végén ki lesz fizetve a bére, Vorák visszakérdezett, miszerint a törvény lehetőséget ad a 36 hónapos kifizetésre.

Ekkor jött Orbán monológja, hogy ő mint munkás ember, hogyan harcolt a bérért.

„Én csak azt tudom mondani önnek, mint aki elég sokat dolgozott már, hogy amikor ledolgoztam a melómat, akkor várom a munkabéremet. És azt vagy azonnal, vagy heti bontásban vagy hónap végén ki kell fizetni. Sosem fogadtam el, hogy ne fizessenek ki. És szerintem Magyarországon a munkavállalók vannak is elég erősek, hogy ha túlórát vállalnak, előre tudják tisztázni, mik a fizetési feltételek. Törvény szerint megkövetelhetik, hogy őket fizessék ki, és azt is javaslom nekik, hogy követeljék is meg.”

Orbán Viktor 1990 óta parlamenti képviselő, előtte Soros-ösztöndíjas volt, illetve az állampárt Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának Vezetőképző Intézetében dolgozott, azelőtt pedig szakkollégista, egyetemista volt. Vajon Orbán hol szerezte e nagy tapasztalatait a munka világában?

A miniszterelnöki fizetésért harcolt meg vagy a képviselői fizetésért vagy Soros György elé állt oda, amikor későn kapta meg az ösztöndíját? Persze elképzelhető, hogy Orbán Viktornak voltak alkalmi munkái, 32-33 évvel ezelőtt, de ennek mi köze van ahhoz, amin ma a dolgozók keresztülmennek?

Ez a pár mondat jól jellemzi, mennyire elrugaszkodott a Fidesz-elit a hétköznapoktól. Egyrészt, ha ők maguk foglalják törvénybe a 36 hónapos kifizetés lehetőségét, akkor milyen törvény szerint követelheti meg a dolgozó a hó végi kifizetést? Meg egyébként is, már a korábbi munka törvénykönyvével megteremtették a lehetőséget a rugalmas kifizetésre, bár akkor csak egy évet hagytak a túlóra kifizetés csúszására.

De ki az, akinek ebben az országban nincs olyan története, akár családi,ismerősi körből nem hó végén, hanem egyáltalán ki nem fizetett munkára? Ki az, aki nem hallott még lehúzós főnökökről, a munkavállalókra rákényszerített alkukról?

Abban a világban, amit a Fidesz képzel el, ahol csak az erő van, ott persze ez az egyetlen lehetőség, hogy valójában nem a törvény véd meg, hanem hogy kiharcolod a bért, a tisztességes elbánást. Ezért menekülnek százezren ebből az országból.

Meg persze a jogászgyerek úgy képzeli, hogy majd a dolgozó odamegy, és érvényesíti a jogait. A valóságban meg az van, hogy jól seggbe rúgják, Magyarországon az van, hogy a törvénnyel kitörölheted a segged, mert az nem a munkavállalót, hanem a munkáltatót védi.

Hány munkaügyi per van évente, amit el se indítanak, mert a dolgozók nem tudják, hogy elindíthatnák, mert megsértették a jogait, hány van, ahol nem merik elindítani, és hány van, ahol nincs pénz ügyvédre az elindításhoz? Tudjuk, hogy évről évre emelkedik a munkahelyi balesetek száma, tudjuk, hogy nem adják ki a pihenőidőket a cégek nagy részében.

Az a valóság, amiről Orbán beszél nem létezik. Ez az ő fantáziájának szüleménye. Az elit elkényeztetett tagjának agyszüleménye, a szabad akaratról, ami legyőz mindent, miközben a valóságban az erő és a tőke győz le mindent.

Annak a valóságnak, amiben ezek az emberek élnek, az ég egy adta világon semmi köze a magyar valósághoz.

A helyzet az, hogy ezek az elitficsúrok, a budai villából, a vidéki hasziendáról meg a Pasa-parkból úgy kormányoznak, mintha az ő elkényeztetett világuk, ahol a saját hatalmukkal mindent meg lehet venni, lenne a magyar valóság.

De pontosan ezért eljön majd a pillanat, amikor a magyar valóság egyszer fellázad, és tényleg rászakítja a mennyezetet a kis ibizai kokainbárók arcára.

Címlapkép: MTI/Koszticsák Szilárd
Olvass tovább!