Milyen közmédia az, ahová nem hívják be a váróteremben ülő tucatnyi képviselő egyikét sem
Ezért adunk közösből évente 80-90 milliárd forintot?
Ezért adunk közösből évente 80-90 milliárd forintot?
Nehéz volt kikerülni, de azért sikerült!
A 2006-os rendőri túlkapások és a szociális népszavazás volt az a két legitimációs pont, amely a Fidesz kétharmadához vezetett 2010-ben. Az elmúlt hetekben pedig mindkettőt tökéletesen szembe köpte a Fidesz.
A parlamenti törvénykezés és a képviseleti demokrácia intézményei immár nem a társadalom eszközei, hogy a maga számára törvényt alkosson, hanem a tőke eszközei, hogy a munkával szemben a hatalmát növelje.
Az Orbán-rezsimmel szemben kibontakozott mozgalmak támadó jellegűnek tetszenek, holott valójában defenzív, védekező jellegűek, ami a politikai tartalmakat illeti – csak formájukban lázadók. Ez most nem is lehet másképp.
A kormány szerint a „bevándorláspárti Soros-hálózat” tagjai állnak a rabszolgatörvény elleni demonstrációk mögött.
Szokás, tévesen, az erős államot szükségszerűen a szabadság ellenségének látni. Magyarország arra mutat példát, hogy hiába épült le az állam, ez nem tett senkit szabadabbá, sőt, jobban ki vagyunk téve a hatalmasok önkényeskedéseinek.
Senki nem kényszerített minket erre fegyvert fejnek szegezve, de fegyelmivel és kirúgással igen. Igaz, arra sem, hogy elviseljük, hogy újra és újra megtiporja a dolgozó népet ez a kormány, újból és újból lesújtanak ránk, mi pedig tűrjük.
Az elmúlt napokban volt több olyan – akárcsak szimbolikusnak is tekinthető – sikerünk, ami azt mutatja, hogy van még hová bővülnie ennek a tiltakozáshullámnak.
A törvényalkotási folyamat szabályait az Országgyűlésnek be kell tartania, de nem minden szabály megsértése eredményezi a törvény érvénytelenségét.