Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Nem azért éjszakáztatok az MTVA-ban, hogy utána ellenzéki kerekasztalt játsszatok

Minden tiszteletem az ellenzéki képviselőké. Amit az elmúlt hetekben a rabszolgatörvény elleni tiltakozásként csináltak, az tisztességes helytállás volt, és nem dísz, hanem igazi ellenzéki szerep a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.

Ha nincs az obstrukció, a parlamenti pulpitus elfoglalás, nincs Komjáthi Imre Kossuth téri belépési kísérlete, nincs Tordai Bence Margit-hídra vezénylő szava, nincs az MTVA-ban töltött 24 óra, akkor most nem beszélnénk erről a tüntetéssorozatról.

Azt a helyzetet, amiben viszont most vagyunk Ceglédi Zoltán fogalmazta meg jól:

 „az ellenzéki képviselők azért mentek be, hogy a rabszolgatörvény, a propagandamédia és a korrupció ellen harcoljanak, de azzal jöttek ki, hogy akkor közös főpolgármester-jelölt meg ellenzéki kerekasztal.”

Egyszerűen nem itt tartunk, és ezek vagy lényegtelen kérdések jelenleg, vagy nevetséges látszatmegoldások. Ennél sokkal őszintébb lenne az, hogy most nem tudjuk mi jön, de megpróbáljuk kitalálni.

Már csak azért is, mert a rabszolgatörvény elleni tiltakozásnak pont az volt a varázsa, hogy végre a nép ügyével foglalkozott az ellenzék és nem saját magával. Ellenben a polgármester keresősdi, meg kerekasztal összeragasztósdi, az az ellenzéki önmagunk körbe pörgésének minősített esete.

Az ellenzéki kerekasztalt például el kéne felejteni. Jelenleg az azt jelentené, hogy valódi szervezettség nélküli, és ezért a valódi társadalmi támogatottságukat be csatornázni nem képes szervezetek ülnének le egymással, és rágnák a gittet. Míg az ellenzéki főpolgármester jelölt nem adna választ arra a kérdésre, mi van holnap, mi van a jövő héten és mi van egy hónap múlva?

Márpedig a kérdés ez, hogy ez a tiltakozás hogyan folytatódik. Ugyanis, amilyen nagy erőt most az ellenzéki pártok, a tüntető diákok, a szakszervezetek és mindenki más összegyűjtött, ez a nagy erő holnapra szerteszéledhet, ha nincs perspektíva.

Én nem értek egyet az elemzőkkel, se Uj Péterrel, hogy nincs tömegbázisa ennek a tüntetéssorozatnak. Két nap mozgósítással 10, egy nap mozgósítással 5 ezer embert volt képes ez a mostani helyzet az utcára vinni. Ezek óriási számok. Ilyen rövid idő alatt csak a netadó és a CEU ügye tudott ennyi embert az utcára vinni. Illetve azt is tudhatjuk, nem ugyanazok az emberek mentek végig minden este Budapesten, a tömeg nagy része váltakozott. Mert egyszerűen nincs mindig, mindenkinek ideje, energiája, lehetősége tüntetni.

Azt is látni kell, hogy nem a tüntetésektől fog ez az 5 pont megvalósulni, és azt is látni kell a kritikákkal szemben, hogy ha ez az 5 pont megvalósul, az lényegében a Fidesz rendszerének a végét jelenti, hiszen elveszíti a varázsát, elveszíti a hatalmának egy részét, és akkor bizonyosan létrejött egy olyan politikai erő,  amely már könnyedén légyőzheti ezt a Fideszt.

De ehhez nem tüntetések kellenek, hanem olyan demonstrációs eszközök, amik a Fidesz politikusainak, és rendszerének a húsába vágnak. Sztrájk, egész pályás blokádok, ipari parkok körbe kerítése, épületfoglalások, és hosszan lehet sorolni a lehetőségeket.

Mint fentebb írtam, nem a tüntetésektől fog ez az 5 pont megvalósulni, nem a tüntetések kényszerítik majd a kormányt. De a tüntetések jó erődemonstrációk, felvonulási terepek, jó lehetőségek arra, hogy információt adjanak át az érintettek.

Ellenben azt ebben a tüntetéssorozatban még nem próbálták ki a szereplők, hogy nem 2 nap múlvára, hanem mondjuk egy héttel későbbre hirdetnek tüntetést. Méghozzá úgy, hogy a szakszervezetek és a pártok is mozgósítanak rá. Pedig egy ilyen tüntetés, mondjuk január másodikán, biztos, hogy több tízezer embert hozna ki Budapest utcáira. Az a több tízezer ember pedig már olyan legitimáció lehetne, amely után jöhetnek az útlezárások, és az erősebb formák is. Amely után még inkább azt éreznék az ellenzéki és bizonytalan pártszavazók, hogy itt az idő.

De ehhez stratégia kéne, és szervezettség kéne. Most nem az a feladat, hogy kamu megoldásokon önmaga körül pörögjön az ellenzék, és nem is az, hogy saját hősi eposzukat építsék, hanem az, hogy a hirtelen jött hitelességi bummot visszafordítsák a tiltakozásokba, hogy helyt adjanak, és helyt kapjanak, tovább bővítsék a tiltakozók körét, és tovább gördítsék a kereket.

Címlapkép: Markoszov Szergej / Mérce
Olvass tovább!