Tegnap Haiti és Libanon, ma Gáza és Szudán, holnap Rojava és a Kongói Demokratikus Köztársaság, holnapután pedig a Globális Észak… Ne legyen kétségünk: a déli államokban zajló neokolonialista erőszak, jóllehet más formában, de majd minket is elér.
A sötétség az összeomlás zűrzavarában biztonságot és erőt ígér, a társadalmi hierarchiák, előnyök és kiváltságok megőrzését és bebetonozását a kirekesztettekkel szembeni erőszakon keresztül. Mit kínálhatunk erre válaszul?
Illúzió azt képzelni, hogy egy klasszikus szocdem programmal meg lehet szólítani az immár Tisza-párti tömegeket.
Milyen taktikai megfontolások és helyi politikai kényszerek vezethettek ehhez a felemás helyzethez?
Mit tegyünk, ha meg akarjuk haladni a kortárs kapitalizmust, mennyiben évültek el korábbi válaszaink? Pécsen a kérdésről Éber Márk Áron és a Kiss Viktor vitázott Kováts Eszter kérdései segítségével.
A baloldal feladat ma is az, hogy egyértelművé tegye, nincs külön politikai, gazdasági és kultúrharc. Utószó Rosa Luxemburg Tömegsztrájkjához.
Tamás Gáspár Miklós két olyan szövegét ajánlanám, amelyek közérthetőek, egyszerűek, de tűpontosak, és egyértelműen kijelölik a cselekvés irányát.
Ezzel az írással indítjuk útjára sorozatunkat, amelyben Tamás Gáspár Miklós szövegeire szeretnénk ablakokat nyitni.
Clairoix és Makó: Európa két pontján küzdöttek a multicég két gyárában, egy évtizednyi eltéréssel. Páros interjú Hajdú Rolanddal és Roland Szpirkóval.
Dermedten figyelem, ahogyan az ellenzéki vezetők az április 3-i vereségre, annak mértékére reagálnak.
