Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

„Kedves Tüntetők! Nem a rendőrökkel van problémátok!”

Ez a cikk több mint 5 éves.

Ne hagyjuk, hogy a „tüntetők vs. kormány” szembenállás, ami a demonstrációk eredeti célja és üzenete volt, „tüntetők vs. rendőrök” szembenállássá változzon! Legalább a mi szemünkben ne.

Facebook-ismerőseim között rengeteg „lokális véleményvezér” van, aki a maga környezetében közéletileg aktív, mérvadó és hiteles ember, legtöbbször megérdemelten. Az ő falaikon is látok most„mocskos náci rendőrök”, „ez aljasság” és hasonló megosztásokat. A kormánymédiának felpanaszoljuk, hogy egyértelműen kisebbségben maradt egyedi eseteket kiragadva negatívra torzítja, és általánosítva huligáncsürheként mutatja be a tüntetőket.

Amikor mi ugyanilyen kiragadott – és önmagában abszolút lehet, hogy jogos – példák alapján keltjük a hangulatot „a rendőrök” ellen, mi is ugyanezt tesszük.

Szembenállás? Fotó: Mérce

A tüntetéseken felfokozott indulatok között kell azonnal reagálni, és ilyenkor nagyon könnyű hibázni. Ez teljesen természetes. Egészen biztos, hogy vannak rendőri túlkapások, és vannak olyan tüntetői megnyilvánulások is, amelyek miatt még egy brit rendőr is bevinné az illetőt. Ezeket mind ki kell vizsgálni, és a legfontosabb, hogy ebben fenntartsuk a józanságunkat, az arányérzékünket, a méltányosságot.  

Az elmúlt 10-15 évben „a rendőrség” állapotát és attitűdjét alapvetően a Pride-menet biztosításánál tapasztaltak alapján követtem és ítéltem meg. Ez alapján komoly pozitív változást tapasztaltam.

Az akkor még sokak tekintetében „bunkó és homofób” rendőrök mára legtöbbször kulturált, intelligens, felkészült szakemberekké változtak.

A társadalom és rendőreinek viszonya kulcsfontosságú egy országban. Nagyon sok munka van amögött, hogy ez a viszony mára már sok tekintetben teljesen máshol tart, mint a Kádár-rendszerben. Ne tegyük kockára ezt! Vigyázzunk rá.

Én erőszakmentes kommunikációt tanítok. Nem vettem részt eddig a tüntetéseken. Dolgoztam, csoportokat vezettem, emberekkel foglalkoztam azért, hogy jobban megértsék egymást és közelebb tudjanak kerülni egymáshoz. Elgondolkoztatott, mással végeztetem-e a piszkos munkát. Annyi módon lehet előrevinni ezt az országot. Ezt a kormányt megbuktatni egy jó cél, írnám, de ez attól függ, mi jön utána. Az biztos, hogy jó cél nagyon fontos dolgokat teljesen másképp intézni ebben az országban, mint ahogy azt a jelenlegi kormány intézi.  És az is jó cél, hogy élhetőbb mindennapjaink legyenek, ahol jobban figyelünk egymásra és jobban tudunk törődni egymással. Ahol kevesebb az agresszió és frusztráció, amit tehetetlenségünkben egymáson vezetünk le. Azon, aki éppen ott van. Aki éppen ott áll előttem. Mert nem biztos, hogy neki van igazán köze hozzá.

Kedves – sőt valójában: tisztelt – tüntetők és rendőrök, most ti álltok egymással szemben.  Innen nézve egészen biztos, hogy alapvetően nem egymással van problémátok.  Ezt akkor és ott lehet, hogy lehetetlen így látni. De akik kívül vagyunk, vagy utána hazamegyünk, vagy erről írunk, posztolunk és kommentálunk, mi legyünk és maradjunk tisztában ezzel.

Pontosan a kormánynak az érdeke, hogy magáról levegye a fókuszt és áttegye azokra, akiknek ebben a helyzetben egyre nehezebb valóban korrektül helytállniuk.