Annak, akit érint a munka törvénykönyve (és/vagy részt vesz a napokban tüntetéseken), fontos tudnia, hogy ezeknek a megmozdulásoknak nem az a tétje, hogy most akkor a Fidesz visszavonja-e a rabszolgatörvényt, vagy sem. Nem fogja.
Az a tüntetések valódi tétje, hogy sikerül-e meggyőzni elég embert arról, hogy nincsenek egyedül, és hogy a helyzet ANNYIRA szar, hogy inkább megéri sztrájkba lépni, mint ezt a gyomrost is elfogadni, és csinálni a hat napos munkahetet úgy, hogy ezzel csak még szegényebbek lesznek.
A sztrájk az, ami miatt meg fog hátrálni a kormány. A munkabeszüntetés közvetlenül a hatalom zsebére megy, nem a szívére (szívük nincsen, de a zsebükre nagyon érzékenyek). Teljesen mindegy mit okádnak ki a propaganda-médián keresztül, ha áll a termelés, akkor profitot veszítenek a tulajdonosok, és rövid időn belül az igazgatók fognak telefonálni Orbánnak, hogy csináljon valamit.
És EZ a hatalom, EZÉRT van a dolgozók kezében a döntés, hogy legyen változás, vagy ne legyen, és menjen minden tovább az eddigiek szerint.
A szakszervezetek összedugták a fejüket, de hogy ebből mi lesz, és pláne mikorra, azt nem lehet tudni. Azonban most azonnal muszáj cselekedni. Meg kell szervezni a leállást, úgy, hogy fájjon, hogy az zsebre menjen. Azoknak a dolgozóknak, akiknek elege van a rabszolgáztatásból: ne várjatok, nincs már mire.
Fel lehet hozni a szokásos ellenérveket, hogy kipécéznek vagy kirúgnak, de ha ilyen ütemben növekszik a kizsákmányolás, akkor még ennél is rosszabbul jártok, ha nem csináltok semmit.
A tüntetőknek: mutassátok meg (mutassuk meg), hogy nem félünk. És nem csak a rendőröktől, és nem csak az utcai szabályszegéstől, de a munkáltatóktól sem félünk. Mondjuk el, hogy támogatjuk a sztrájkot, és támogatjuk mindazokat, akik bevállalják, hogy a munkahelyükön mennek a szabályok és a rend ellen, és támogatjuk őket a kiállásban, és ha valakit kirúgnak, akkor sem hagyjuk őket cserben.
Ne elégedjünk meg azzal, hogy kiabáltunk egy kicsit – a pártoknak ez is jó, akik most a tömegben vannak, és várják a népszerűségük növekedését. Vegyük rá a szakszervezeteket, hogy tegyék a dolgukat, mégpedig azonnal. Ha nem teszik, keressünk más szerveződési lehetőségeket. Csak a sztrájk a megoldás.
