Trump kísérlete a koronavírus-vakcina monopolizálására az egyik legrosszabb tőkés reflex
Ugyanakkor legalább szemléletesen mutatja meg a rendszer működését, melyben élünk.
Ugyanakkor legalább szemléletesen mutatja meg a rendszer működését, melyben élünk.
Ha a színháziak képesek lettek volna az elmúlt harminc évben szakmailag mobilis, szolidáris, igazságos struktúrát kiépíteni, sokkal kevésbé lenne az intézményrendszerünk a politika játékszere.
Akinek nem engedi meg a jövedelme, az nem azért nem tesz félre hó elején, mert nem akar – hanem mert nem tud.
Ezt a mondatot Horn Mici mondja Szabó Magda Abigél c. könyvének tévés adaptációjában. Mindenki döbbenten áll a jelenetben, abban az iskolában, ahol 1944 tavaszáig legalább a gyerekek számára megőrizték a béke egy kis szigetét.
A demokrata pártelit úgy döntött, elsősorban azokat az amerikaiakat fogja képviselni, akik a kertvárosi otthonaik kényelmében a Trump-elnökség összes negatívumától megszabadulhatnának a tévéik kikapcsolásával.
A miniszterelnök lényegében a saját egészségükért aggódó tanároknak azt mondta, ha tovább aggodalmaskodtok, nem kaptok pénzt.
Ez nem az a pillanat, amikor a bizalmat tovább kell rombolni.
Az antifasizmus központjában nem valamiféle artikulálatlan gyűlölet- és erőszakpolitika áll, mely tárgyát véletlenszerűen az általa „fasisztának” titulált ellenségben találja meg, hanem az adott történelmi szituáció egy specifikus értelmezése.
Könnyű ráfogni a dolgot arra, hogy a színház jól működik, a nézők özönlenek.
A digitális platformok politikai nyomásra felhagynak laissez-faire tartalompolitikájukkal, hogy a hagyományos sajtóval szövetkezve „megbízható” híreket és tájékoztatást közöljenek. Ám ez rossz módszer a dezinformáció legyőzésére.