Orbán Viktor ma két Mérce-cikk szavait is kiforgatta a parlamentben
Nem azt mondták, Viktor.
Nem azt mondták, Viktor.
Május elején a német alkotmánybíróság nyíltan szembe ment az Európai Unió Bíróságának iránymutatásával. Ez a konfliktus nem példa nélküli, de a korábbi eseteknél sokkal nagyobb hatása lesz, mivel a német AB Európa egyik legmeghatározóbb bírói fóruma.
A megtévesztő, félrevezető reklámok és a politikai képviseletbe, illetve a sajtóba vetett bizalom megrendülése között szerves kapcsolat van.
Nem hagyhatjuk, hogy a Novák Előd-féle szélsőjobboldali hangok üres vagdalkozásai elhomályosítsák ítéleteinket, és emiatt ne vegyük észre, hogy a világ sokkal összetettebb annál, mint ahogy azt ők láttatni szeretnék.
Amatőr, kínos akciókkal, átgondolatlan kommunikációval biztos nem nem inog meg a NER.
A kilencvenes évekbeli stratégia példázza, milyen típusú megszólalásmódot, történelem- és politikafelfogást díjazott egykor a – talán elhamarkodottan „liberálisnak” nevezett – irodalmi közeg, aztán mit nem díjazott tovább.
Ahelyett, hogy hiperérzékeny módon reagáljunk közösségünk ösztönös reakcióira, tanácsosabb lenne belefogni a közösségépítésbe, mind elemi gyakorlati szempontból, mind pszichológiailag.
A karanténban, amikor nem elsősorban emberként, hanem egészségügyi kockázatként tekintenek ránk és elhatárolódnak tőlünk, talán az a legfontosabb, hogy az ember tudja, mire számíthat.
Magyarország aktívan harcolva, a győztesek oldalán fejezte be a világháborút, de ezt a – mégoly szimbolikus – tényt a Rákosi-, és Kádár-rendszereknek sem állt érdekében felidézni.