A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MaSzSz) rövid ideig felvállalta, majd törölte azt a bejegyzését, ahol a kisvárdai húsipari céget, a Master Goodot dolgozók üzenetei alapján „pisikártyák”, tehát a mosdóhasználatot korlátozó kártyák kiosztásával vádolta.

A cég azután került a kritikák kereszttüzébe, hogy vezetői nyíltan bírálták Magyar Péter miniszterelnököt és pártját az úgynevezett „vendégmunkás-stop” miatt, egy látványos performansz során a miniszterelnök még a cég összes, az Orbán-rezsimtől kapott állami támogatását is felsorolta, majd felhívta őket, fizessenek „tisztességes bért” a magyarországi magyar munkavállalóknak, hogy ne szoruljanak a vendégmunkára.

A szokatlan erősségű és intenzitású állami, szakszervezeti és társadalmi kritika nyilván nem csupán a húsfeldolgozó cég ellen irányult, inkább a 2010 óta kiépült „nemzeti tőke” egyes, kizsákmányoló gyakorlataira kívánta az ő példájukon keresztül felhívni a figyelmet, méghozzá éppen azért, mert ők panaszkodtak.

A fókusz Magyar Péter számára ezentúl azért került rájuk, mert a cég tulajdonosai a sajtóban is elmondták, a kormány által bevezetett korlátozások miatt a beígért gyárbővítést sem érdemes befejezniük, ha nem engedélyeznek részükre több vendégmunkás-vízumot.

Úgy látszik viszont, a sajtóanyagokra érkezett támadások után a cég megunta a hagyományos propaganda eszközeit, és új innovációs eszközként virtuálisan szimulált vezetőik immár AI-influenszerrel ülnek le interjúra.

A videót, amelyre 1400 ember reagált is, július 3-án tette ki az eredetileg a Fidesz ellen, a választási kampányra, és teljességgel a mesterséges intelligencia által létrehozott Roxy Blaze.

Ez a lépés elég karakteridegennek számít. Tavasszal „Roxy” még csupán fideszes influenszerek videóira reagált harsány röhögéssel, vagy ugyancsak MI által generált, omladozó kórházakkal kampányolt (ezekből valódit is találhatott volna…), most viszont autóba ült, meg sem állt a virtuális Kisvárdáig, ahol a valódi gyárigazgatóval, Pálkerti Norberttel ült le egy „interjúra.” A valóságosan is létező Pálkerti pedig úgy válaszolt „Roxy” kérdéseire, mintha valóban, a háromdimenziós világban is megkérdezte volna őt.

De a teljes beállítás, a felvezetés és a kérdések is úgy lettek feltéve, hogy minden, a céget kritizáló polgár „összeesküvéselmélet-hívőnek” legyen beállítva, míg a „szikár tények” a vállalatot igazolnák. Egy bevágott jelenetben a Master Goodot szidalmazó kommentelőket egy koszos trikós, kövér, sötét kisszobában, a monitor előtt hőbörgő alak jelképezte, hozzászólásukat pedig angyali mosolyú, csillogóan tiszta munkaruhában üldögélő munkások széles nevetgéléssel fogadták.

Ebben a keretben szólal meg Pálkerti, akihez az MI-figura első kérdése is az volt: „Milyen érzés volt belülről végignézni ezt a hisztériát?”

Ahogy várható, az igazgató elmondja, ez borzalmas volt, hiszen hamis vádakkal illették őket, ők aztán senkit sem zsákmányoltak soha ki, a dolgozók a személyes barátai – sőt, csak az tartotta benne a lelket a politikai támadások közepette, hogy munkavállalói biztatták a kitartásra.

Szó esik az ominózus „pisikártyáról” is: az MI-generált propagandaanyag arra összpontosít, hogy ilyen kártyákat a cég állítása szerint a valóságban nem osztanak ki a gyárcsarnokban.

De az a beszélgetésből így is kiderült, hogy a kártya mögött álló jelenség, a mosdóhasználat korlátozása a műszak alatt, még Pálkerti magyarázkodással teletűzdelt válasza szerint is valós: egy 8 órás műszak alatt csak 2X20 perces szünetet biztosítanak, Pálkerti beállítása szerint a „mosdóhasználat” Kisvárdán „nincs korlátozva” […] „csak akkor kell szólni a műszakvezetőnek, ha nincs váltóember”, amikor a dolgozó ki akar menni.

Könnyedén elképzelhető, mint jelent ez a gyakorlatban: váltóember az adott szalagmunkára nyilvánvalóan nem túl sok akad, így amit az igazgató kivételes esetnek, megszorító szabálynak állít be, az valójában a fő szabálynak tekinthető, hiszen a munka nem akadhat el.

A Master Good helyi gyárigazgatója az „interjúban” hivatkozik még arra, hogy a cég „SMETA etikai- és szociális auditokat” is végeztet, ezzel vizsgálva az etikus ellátólánc és a munkajogok meglétét. A SMETA viszont egy magáncég-hálózat által, kifejezetten multinacionális cégekre kifejlesztett minősítő módszertan, az azt érvényesítő minősítő magáncégek pedig a szolgáltatásokat profit-alapon és pénzért végzik. Ez tehát az állam és a szabályozó által elvégzett, részletes felülvizsgálatot nem tud helyettesíteni. Noha a privát szempontrendszer a magyar és EU-s jogszabályok betartását is vizsgálja, de mégsem függetlenül a cégtől, hiszen az auditor azzal üzleti kapcsolatban áll, szolgáltatást végez nekik.

A videóban, az interjú előtt, után és azt megszakítva ugyancsak a mesterséges intelligencia által generált jeleneteket láthatunk, amelyek során – a nyilván már sok ellenzéki facebookozó által bizonyos mértékben megkedvelt – „Roxy” jókedvű kacagások közepette vesz részt a szalag melletti gyári munkán, csirkés-tinderes poénokkal fűszerezi azt, és láthatóan teljesen tiszta térben, jókedvű emberek között tevékenykedik.

Majd egyfajta erkölcsi leckét is tart a Master Good-os „interjú” után, amelyből kiderül, nem kell a cégről állított kemény kritikának bedőlni, csupán a kommentelők érzelmi túlfűtöttsége okozta a zavart a fejekben, valójában senki sincs „rabszolgamunkára” kényszerítve, sőt még a Magyar Szakszervezeti Szövetség is elnézést kért a „kamuhírekért.”

A mosdószünet-korlátozások konkrét „pisikártyás” beállításáról természetesen a MaSzSz bejegyzésének levétele után jogi vita kezdődött. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy az eredetileg „független”, de mégis a Tisza Párt választási kampányát támogató influenszer oldal nem verte át a követőit.

Hogy lett tehát „Roxy” ilyen előzmények után a „többség hangjából” a tőkések visszhangja?

Nem csak arról van szó, hogy a „Roxy Blaze”-t lájkoló több mint 71 ezer követő nyilván nem azért érdeklődött a munkássága iránt, hogy Orbán Viktor által feltőkésített cégek védekezéséről nézzen ott tartalmakat. De arról is, hogy Pálkerti említést sem tesz arról, hogy még így is súlyos problémákról számoltak be az ott dolgozó – valódi, nem pedig virtuális – emberek.

Egy a MaSzSz-hoz beérkezett – nem egyedi – panasz ugyancsak arra vezethető vissza, hogy a dolgozók létszáma a munkához szükségestől rendre elmaradhat:

7-ből 6 napot kell rendszeresen dolgozni, egy műszak a gyakorlatban 10-11-12 óra munkát is jelenthet, szabadnapot pedig nagyon nehéz a vezetőségtől kérni.

Ehhez jön még hozzá, hogy mint az északkelet-magyarországi régióban sokfelé, a bérek messze elmaradnak a kívánatostól. Kedvezmények – tehát bármikor variálható bónuszok, cafeteria – nélkül az összeg a fizikai állomány esetében havi bruttó 520 ezer forint volt 2025-ben. A helyzet nem egyedülálló, a teljes régióban és az országban is rendszeresek a dolgozókkal történő visszaélések, túldolgoztatás, korlátozás és alulfizetettség is.

A túlmunka és az alulfizetettség kombinációja tehát tény, amelyet a cégnél dolgozók is meg tudnak erősíteni. Őket egy mesterséges intelligencia által készített gagyi propagandaanyaggal nehéz lenne megvezetni.

De akkor mégis kinek készült ez az egész? Kit akarnak vele átverni? A válasz sajnos egyszerű: a Tisza szimpatizánsait. A főként városi, középosztálybeli, Orbán-ellenes érzelmű, a munkavállalók jogaira is érzékeny és a nagytőkével szemben is szkeptikus követők pedig a bizalmukért cserébe most, a választási kampány után ilyen videókat kapnak cserébe? Azt a társadalmi réteget célozzák meg, akik nem a gyárakban dolgoznak, nincsenek közvetlen tapasztalataik egy magyar húsgyári munkahelyről, 2026-ból, és csak a közösségi médián tájékozódnak ilyen ügyekben.

Ők most pedig megkapják a kapitalista marketinget a szingularitásban, méghozzá egy olyan virtuális arctól, akiben már meg is bíznak.

Az nem szokatlan a 2020-as években, hogy cégek, cégcsoportok előbb hús-vér, majd immár virtuális „influenszerek” által nyújtott reklámokat rendelnek meg maguknak. Azt nem tudjuk, hogy Roxy Blaze esetében ez történt-e. A roxyblaze.hu hivatalos oldalon szereplő, Gyakran Ismételt Kérdések között a reklámokkal kapcsolatos szabályokat úgy jellemzik, egyes szám első személyben: „a 10%-os kuponkódokat és a »lapozz a linkért« műsort meghagyom a hús-vér kollégáknak, akiknek fizetniük kell a gázszámlát. Csakis olyan termék vagy ügy mellé állok oda amiben én is hiszek Próbálkozni azért még lehet!”

Csakhogy van okunk kételkedni abban, hogy ez az „etikus reklám-policy” valóban tartós volt. Június 8-án, a választások után ugyanis előbújt az AI-influenszer mögött rejtőző cég, a Gerilla Brand, amely kifejezetten Roxy Blaze politikai jellegű videóival reklámoztat magát reménybeli, leendő ügyfeleknek, mondván ő a cég reklámeszköze is egyben:

„Büszkén mutatjuk be legújabb sci-fi akciójelenetünket, amelyben digitális influenszerünk, Roxy Blaze, egy futurisztikus robotokból álló hadsereggel harcol egy elképesztően látványos csatában. […] Ha te is készen állsz a márkád vizuális szintlépésére, kérj egy zártkörű AI-auditot a csapatunktól! 👇🚀”

Nem tudhatjuk persze pontosan, hogy a készítők és az MI-marketingesek csak különösen szívükön viselik a hányattatott sorsú húsgyári vezetőségek sorsát, avagy itt is egy hasonló üzleti kapcsolatról van-e szó, az viszont biztos, hogy a Roxy Blaze „brand” Orbán-ellenes, választási kampányban felépített karakterétől semmi sem térhetne el inkább mint egy éppen Magyar Péter által is színpadias körülmények között a szőnyeg szélére hívott nagy cég szélsőséges eszközökkel történő védelmezése.

A jelenség most még újszerű és az algoritmus-szingularitás bevetése miatt abszurdnak is tűnhet. Ha viszont nem vigyázunk, a legdurvább totális diktatúrák propagandája hamarosan éppen ebben a kényelmes, hozzáférhető formában száz- és ezerszámra terjedhetnek körülöttünk. Hiszen a mesterséges intelligencia felhasználását egyelőre semmi sem korlátozza a mindennapi marketingben. És míg hús-vér influenszerek és ismert emberek az ilyesmi ellen akár még tiltakozhatnak is, a virtuális „avatar” nem kérdez, nem méltatlankodik, és önmagában még fizetést sem kér. Az bizonyos, hogy a legtöbb cég inkább az így megteremtett idillikus fals világért fizetne, mint hogy valóban megszüntesse a profitja alapfeltételét, a széleskörű kizsákmányolást.