Az Epstein-fájlok nyilvánosságra hozatala után derült fény a szexuális ragadozó Noam Chomsky nyelvésszel, a nemzetközi baloldal nagy becsben tartott gondolkodójával ápolt bensőséges viszonyára is. Ahogy a Jeffrey Epsteinnel kapcsolatos bő hárommillió oldalnyi, titkosítás alól feloldott dokumentum egyre nagyobb részét dolgozzák fel, úgy dőlnek ki újabb és újabb csontvázak a szekrényből. A globális elit jelentős része besározódott – azt viszont kevesen gondolták volna, hogy Chomsky neve is előkerül, ráadásul nem is csak említés szintjén. Az ő története világít rá arra, hogy milyen gyalázatos helyzetekbe tudják sodorni magukat akár rendszerkritikus gondolkodók is, miután szinte mindenkit korrumpál a kapitalista rendszer és velejárói, aki elég magasra jutott. 

Noam Chomsky. Világhírű nyelvész, baloldali gondolkodó, az elsősorban „birodalom-kritikájáról” és a dolgozókért való harcos kiállásáról ismert aktivista, miegymás – még a Wikipedia szócikke szerint is bő tucatnyi tudományos és más területen volt aktív az elmúlt évtizedekben, és az összeállítás valószínűleg korántsem teljes. Mindenesetre elsősorban arról ismert, hogy konzekvensen kritizálta az Egyesült Államok birodalmi jellegű működését, a katonai-ipari komlexumot – amelynek építéséhez és fenntartásához egyébként a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatójaként hozzájárult –, hovatovább ő írta a magyarul a Mérce és a Kovász Színház égisze alatt megjelent A munkásosztály története kiadvány előszavát.

Chomskyról azonban az is kiderült, hogy tiszteletre méltó életműve mellett az elmúlt évtizedekben művészi szintű erkölcsi spárgát mutatott be.

A fentiek mellett ugyanis a már 2008-ban is elítélt, 2019-ben pedig gyerekprostitúció, szexuális visszaélés, kerítés, nemi erőszak és még számos hasonló bűncselekmény gyanújával letartóztatott, majd cellájában holtan talált Jeffrey Epsteinnel is bensőséges viszonyt ápolt.

Erős fantáziák a Karibi-szigetről

Chomsky és Epstein nyilvánosságra hozott leveleiben a baloldali ikon 2016-ban olyanokat írt, mint

• „még mindig alig várom hogy elmehessek a Karib-térségbe”;

• „erősen fantáziálok a Karibi-szigetről”;

A nyelvész felesége, Valeria Wasserman pedig kapott valakitől egy e-mailt, aminek feladója azt írta, „nagyon köszönöm a segítségedet abban, hogy Jeffrey születésnapi könyvecskéjét még különlegesebbé tehessük, meghatotta és teljesen el volt tőle ámulva… Kérlek add át Noamnak is! Hálás vagyok, hogy szakítottatok időt a részvételre!”

A fentiek megértéséhez tudni kell, hogy Epsteinnek a Karib-térségben volt egy Little st. James nevű magánszigete, ahol fiatalkorúakat abuzált díszes vendégei – politikusok, üzletemberek, tudósok és a globális elit más tagjai – társaságában. Ehhez persze érdemes hozzátenni, hogy a levelekben nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy Chomsky valaha is kifejezetten a „Pedoszigetet” látogatta volna meg a Karib-térségben, vagy tudott volna arról, hogy mi folyik ott.

A születésnapi könyvecske alatt – tekintve hogy a levelet 2016 februárjában címezték – bizonyára nem arra a hírhedt, a nyilvánosságban már részletesen albumra utal, amellyel az ötvenedik születésnapján lepték meg a szexuális ragadozót, és amelybe számos híresség, politikusok, közszereplők írtak, akik közül igen sokak számára kellemetlen volt a nyilvánosságra kerülése. Azért hozzuk fel mégis, mert rávilágíthat arra, hogy milyen jellegű albumhoz járulhatott hozzá az Epsteinnel szemlátomást közeli barátságot ápoló Chomsky-házaspár.

Chomsky és Epstein viszonya egészen 2015-ig visszamenőlegesen baráti volt, annak ellenére, hogy utóbbit 2008-ban jogerősen elítélték többek között gyerekek ellen elkövetett nemi erőszak miatt. A humoros hangvételű, barátkozós levelek mellett Epstein életvezetési, családi és pénzügyi tanácsokat osztott meg, míg a nyelvész arra készítette fel az akkor már elítélt szexuális bűnelkövetőt, hogy hogyan kezelje ügyei médiavisszhangját – véleménye szerint elsősorban ignorálással. Ezeket a technikákat a nyelvész 2019 februárjában, tehát nem sokkal a szexuális ragadozó letartóztatása előtt javasolta Epsteinnek, miután a 2008-ban egyszer már elítélt bűnöző és társai, barátai, vendégei kegyetlen üzelmeire már egyre több közvetlen és közvetett bizonyíték állt rendelkezésre. Több nő is megosztotta történetét, a média pedig részletesen foglalkozott ügyével – sokan egyenesen a fejét követelték. A morális pánik hűtésére hatékony technika lehet annak figyelmen kívül hagyása, de a tanácsadó ezzel tagadhatatlanul a szexuális ragadozó oldalára állt.

Ennél azonban nyugtalanítóbb, ahogy Chomsky a nők ellen elkövetett bűncselekmények vádjára reagál, miután kifejezte sajnálatát azzal kapcsolatban, ahogy a sajtó bánt az akkor már köztudottan veszélyes szexuális ragadozó Epsteinnel, felidézve, hogy saját ügyeivel kapcsolatban is a botrány és megkeresések ignorálását találta a legjobb megoldásnak, mikor őt akarták hitelteleníteni vagy nyilvánosan megvádolni.

„[Az üres vádaskodásra alapozott boszorkányüldözés] különösen erős a nők elleni erőszak körül kialakult hisztéria esetében, ami eljutott arra a pontra, ahol már a vádak megkérdőjelezése is a gyilkosságot felülmúló bűnnek számít. Szinte bárki, lásson ebből bármit is, azzal fog reagálni hogy »ahol füst van ott tűz is, talán tűzvész« (bármit mutassanak is a tények, amelyek megvizsgálására még csak gondolni is kevesen fognak)”

– írta a levelet csak Noamként aláíró tudós, hozzátéve, véleménye szerint a botrány el fog ülni. Aztán persze nem így lett.

Chomsky hajlott kora és korábbi szélütése miatt közvetlenül nem tudott reagálni a nyilvánosságra került levelekre, így felesége, Valeria Wasserman adott ki közleményt kettejük nevében. A dokumentum szerint nem voltak elég óvatosak Epsteinnel, nem néztek megfelelően utána annak, kicsoda is ő valójában. A szexuális ragadozó filantrópnak mutatta magát, a házaspár csak később jött rá, hogy megtévesztették őket, és megbánták, hogy kapcsolatba kerültek vele.

Chomsky a „nők elleni erőszak körül kialakult hisztériáról” tett megjegyzéséről így ír Wasserman. „Noam kritikája soha nem a női mozgalom ellen irányult; éppen ellenkezőleg, mindig is támogatta a nemek közötti egyenlőséget és a nők jogait. Az történt, hogy Epstein kihasználta Noam nyilvános kritikáját az úgynevezett ‘cancel culture’ iránt, hogy magát annak áldozataként állítsa be.”

A sármőr lehúz a mocsárba

De hogyan juthat az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb antikapitalista ikonja odáig, hogy a birodalom elitjével, és annak is egyik legsúlyosabb figurájával kokettál – akár attól függetlenül is, hogy tudott-e az általa elkövetett bűnökről?

Hisz azt jól tudjuk az elmúlt évekből, hogy Jeffrey Epstein miféle üzelmekben vett részt. Évtizedeken keresztül kereskedett nőkkel, legtöbbször fiatal, sok esetben gyerekkorú, kiszolgáltatott lányokkal, akiket aztán prostitúcióra kényszerített a legmagasabb politikai és üzleti illetve más körök tagjainak kiszolgálására – egészen a brit uralkodócsaládig, de gyanúsan jóban volt többek között az Egyesült Államok több elnökével is. Ezen információk már csak azért is fontosak, mert a globális elit – és a sármőr szexuális ragadozó maga – komoly zsarolási potenciállal rendelkezik, ami még inkább arra ösztönzi ezt a társadalmi csoportot, hogy adott esetben összezárjon, bevédje egymást az esetleges vádakkal és a közvéleménnyel szemben. Epstein számtalan nemi erőszak, kényszerítés és abúzus-váddal nézett – volna – szembe, ha nem halálozik el gyanús körülmények között egy magas biztonságú szövetségi börtön magáncellájában.

De Epstein akkor is mások kárán meggazdagodott mágnás volna, ha nem abuzált volna nőket, gyerekeket, és nem közvetítette volna ki őket a globális elit széles köreinek. Jövedelmező ingatlanügyletei voltak az Egyesült Államok és más országok ingatlanmoguljaival, a lehető leggyanúsabb politikai és üzleti körökkel is. A szexuális ragadozó nem egyszer a kapitalizmus vastörvényéből fakadóan, a forgóajtó-jelenségnek köszönhetően összefonódó politikai-gazdasági körökben mozgott. Közeli ismerőse volt a globális csúcselit számos tagja Donald Trumptól Tony Blairig – beleértve az évtizedek óta köztudottan nem túlságosan éleseszű, ám annál nagyobb szexuális étvágyú, és öntelt András exherceget – és a sort még hosszasan lehetne folytatni. Azt is tudjuk, hogy karrierjét nagyban segíthették például az exhercegtől származó információk – akit nem a nők elleni erőszak vádjával tartóztattak le, hanem éppen ezért.

És ezen ilyen-olyan módon szerzett anyagi bőségnek csupán töredékrészével és kapcsolati hálója néhány szálának megráncigálásával sikerült is az ujjai köré csavarnia a nyelvész-aktivistát – amihez persze szükség volt arra, hogy utóbbit mindez a csillogás és rajongás el tudja vakítani.

A páros barátságának ugyanis komoly anyagi vonzatai is voltak. Előfordult, hogy Epstein New York-i utakat és drága szállodákat, hovatovább a lakhatását fizette Chomskynak, és számos más „szívességgel” is kedveskedett neki a kutatásai támogatásától a ki tudja miig a Karib-térségben, ahova a tudós oly nagyon visszavágyott.

Ami ebben a különösen érdekes, hogy ő maga sem szegény ember.

Az évtizedek során rengeteg pénzt szerzett a jogdíjaiból, az MIT professzoraként – ahol egyébként épp azon USA hadserege érdekében végzett kutatásokat, amelynek külpolitikáját és katonai beavatkozásait oly élesen bírálta – hovatovább valószínűleg ő korunk egyik legtöbbet idézett tudósa.

Ami még sokat jelentett neki – ahogy a Novara Media podcastjában kifejtik – hogy az üzletember számos más fontos, híres embernek tudta őt bemutatni. Epsteint valamennyi közeli ismerőse olyannak írta le, mint aki nagyon könnyen szerez barátokat, szinte elkábítja és elvarázsolja az embereket egy szempillantás alatt – amivel önmagának hallatlan szociális tőkét kovácsol, ráadásul egyre könnyebben, ahogy egyre több nagy befolyású ismerőse van, akit bemutathat másoknak. Ezzel a hálózat középpontjává válik.

Ez mások mellett Chomskyt is elbűvölte. Így beszélhetett olyan emberekkel, akikkel lehet – ki tudja? – nehéz lett volna felvennie a kapcsolatot, bár az kétségtelen hogy magának is elég nagy tekintélye és ismertsége lehetett ahhoz, hogy ne szoruljon egy elítélt szexuális bűnelkövető segítségére. Hogy ez meddig a szintig, társasági, ideológiai távolságig igaz, azt persze nem tudhatjuk. Azt azonban igen, hogy mások – nemcsak politikusok és üzletemberek, de köztiszteletben álló személyek – szintén Epstein bűvkörébe kerültek, és többük szintén időnként már a kislányok szexualitásáról folytatott értekezésekkel védték a védhetetlent.

Ami persze nem mentség semmire, hisz voltak olyanok is – mint Norman Finkelstein elismert holokauszt-kutató, Izrael egyik legkövetkezetesebb kritikusa – akik nem kértek Epstein társaságából, és megfeddte azokat, akik a szexuális ragadozó első elítélése után sem hajlandóak látni a nyilvánvalót.  

A jelenség két dologra lehet bizonyíték.

Az egyik, hogy – ahogy Epstein karakteréről rendszeresen állították ismerői – létezhet olyan sárm, olyan kapcsolati háló és az az anyagi támogatás, aminek hatására az embert teljesen vállalhatatlan figurákkal barátkozik. Hogy van az a hatalom és a vele járó előjogok, a bejárás az elitnek az elitjébe és az a luxus és fényűzés, aminek nehéz ellenállni.

A másik, hogy ha az ember egy bizonyos szintre eljut a társadalomban, a globális elit részévé válik, teljesen korrumpálódhat, oly mértékben, hogy észre sem veszi a környezetében akár a mások számára a Napnál is világosabban látható visszásságokat, bűnöket és erkölcstelenségeket, az elit magasságából nem látszók megalázását, meggyalázását és szenvedéseit, amely épp annak a tőkés, mások elnyomására épülő rendszernek a működéséből fakad, amelynek ők a leginkább haszonélvezői.

Az ennek a szuperelitnek az életstílusához tartozó magánrepülőgépekről és a több tízezer dolláros szállodai szobákból nem látszik, hogy mi történik a pórnéppel

– vagy nem akarja látni, aki ezen luxus élvezője. Könnyű megszokni a jót, és ha az ember – mint Noam Chomsky – egyébként szívén viseli az elnyomottak ügyét, harcol a jogaikért és az igazságosságért, valamivel meg kell hogy magyarázza magának, hogy mégis, miért tesz olyan dolgokat, miért barátkozik olyan emberekkel, amelyeknek és akiknek aligha van közük az igazságosabb világért folytatott küzdelemhez. Vagyis hogy inkább a másik oldalon állnak. Ennek lehetett része a feljebb idézett, Epsteint védő levele is.

Bár azt is fontos megjegyezni, hogy Chomskytól nem állt távol eddig sem a politikai ambivalencia, ahogy fentebb is említettük az Egyesült Államokkal és hadseregével ápolt ellentmondásos viszonyát. Ezt lehet azzal magyarázni, hogy a hadikutatásokból származó források nélkül nem tudott volna társadalmilag hasznos tevékenységeket elsősorban a hadsereg számára is fontos nyelvészeti kutatásait folytatni – amiben bizonyára van igazság. Hogy mennyi, azt csak ő tudná megmondani – vagy talán még ő sem.

És ez a fent említett politikai ambivalencia köszön vissza a páros viszonyából is. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy Epsteinék tevékenysége nem volt politikai jellegű – úgymond apolitikus módon követtek el szexuális bűncselekményeket, intézték társasági és üzleti ügyeiket – ahogy a Novara Media podcastjában is felmerül,

valójában mindaz, amit tettek és főképp amiért és ami által magukat feljogosítottnak érezve tették, az igenis politikai.

Politikai állásfoglalás ugyanis a magánrepülőzés, a méregdrága szállodai szobák igénybevétele, mindezt ugyanis az a kapitalista, tehát a társadalmi igazságossággal ellentétes politika teszi lehetővé, amely mások elnyomása árán biztosítja a kényelmet, a luxust. Vagy ha egészen profán módon, közvetlenül ábrázolnánk, politikai állásfoglalás az is, hogy élveteg, gazdag és nagyhatalmú férfiak természetesnek veszik, hogy adhatnak és vehetnek, szexuálisan kihasználjanak és kezeljenek az élvezeteiket szolgáló tárgyként lányokat és fiatal nőket csupán azért, mert utóbbiak éppenséggel a rendszernek köszönhetően tartoznak alacsonyabb társadalmi rétegekbe. Mert szegények, sebezhetőek és manipulálhatóak. Mert a gazdagokat ért sérelmekkel szemben az ő szenvedésük és kihasználtságuk a rendszer számára láthatatlan, a milliomosok csemetéivel szemben nem fogják őket lelkesen és vért verejtékezve keresni a hatóságok. És ha használóik megunták őket eldobhatók, mint a tavalyi Cadillac. Köreikben mégiscsak ciki a tavalyi modellel megjelenni.

Az pedig szintén a politikai valóságunkról mond el mindennél többet, hogy mindezt megtehették  és mikor 2008-as elítélése és botrányosan enyhe börtönbüntetése után elült a botrány, ezek a gazdag és nagyhatalmú férfiak továbbra is kedélyesen barátkoztak Epsteinnel, ahogy Chomsky – tévesen – írta, „majd elül a botrány”. Egészen addig tehettek így amíg csak újra reflektorfénybe nem kerültek a szexuális ragadozó és illusztris vendégei üzelmei – ami a poszt-metoo-korszakban már nagyobbat ütött, mint a gazdasági válság évében.

Egyre több jel mutat arra, hogy Epstein a Moszad, az izraeli titkosszolgálat ügynöke volt. Bizonyára nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szolgálat a globális elit minél több tagjáról rendelkezzen potenciális kompromatokkal. Emiatt akár azt is lehetne mondani, hogy különleges eset az övé. Lehet. Azonban azért tudott ilyen sok ember közelébe férkőzni, ilyen gyümölcsöző emberi és üzleti kapcsolatokat kialakítani és ennyi lelkes bűntársat tudni maga körül – akik most egymást túllicitálva igyekeznek bizonygatni hogy nekik aztán évtizedek óta nincs közük a szexuális ragadozóhoz – mert az elit elitjének az elitje úgy érzi, hogy a törvények felett állnak.

Sajnos ebben jobbára igazuk van. Noam Chomskyt nem érinti az abúzus feletti erkölcsi felháborodás. Az összetartó elit és a hatalmukat biztosító rendszer kritikája annál inkább.