Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Van miért bizakodónak lenni 2021-ben a klíma szempontjából

A világjárvány kitörésének kezdetén még gyakran hangoztatott remény volt, hogy a globális gazdaság lassulása, a turizmus drámai csökkenése és a közlekedés visszaesése következtében a vírusnak legalább a környezetre pozitív hatása lehet. Bár az első hullám idején valóban tapasztalhatók voltak ilyen tendenciák, az év végére elmondhatjuk, végül nem eredményezett nagy változást a pandémia a klímaváltozás előrehaladtában.

Ennek ellenére John Sauven, a brit Greenpeace ügyvezető igazgatója mégis lát olyasmit az idei évben, ami biztató lehet a jövőre nézve. „Ebben az évben kiderült, hogy korábban lehetetlennek gondolt dolgok mégis lehetségesek” – írja a Guardianen megjelent publicisztikájában.

Sauven ezt nem arra alapozva mondja, ami 2020-ban a környezetvédelem terén történt: ahogy a cikkben is felhívja rá a figyelmet, az idei év ilyen szempontból távolról sem volt megnyugtató. 2020 a hihetetlen pusztítást végző ausztrál erdőtüzekkel indult, mértek történelmi hőmérsékletet az Antarktiszon és az Északi sarkkörön (2020 nagyjából ugyanolyan meleg volt, mint 2016, de az évtized egyértelműen az emberiség legforróbb 10 éve volt) és persze nem feledkezhetünk meg arról, hogy maga a koronavírus is a Földet pusztító folyamatok eredménye.

A koronavírus egyike azoknak az egyre gyakoribbá váló kórokozóknak, amelyek állatról emberre terjednek. Ahogy korábban írtuk, az elmúlt 50 évben az állatról emberre átterjedő betegségek száma megnégyszereződött, napjainkban pedig a kifejlődő új fertőző betegségek 75 százaléka állati eredetű. A terjedést a környezetrombolás és a nagyipari mezőgazdaság és állattenyésztés okozza, amelyek következtében egyre inkább visszaszorulnak a vadállatok természetes életterei, melyeknek így az egyre gyakoribb kontaktusa az emberekkel és háziállatokkal növeli a kórokozók átadásának esélyeit.

Tehát ha csak azt szeretnénk megakadályozni, hogy ne alakuljon ki még egyszer az ideihez hasonló világjárvány, akkor is azonnali cselekvésre van szükség.

Éppen az ilyen típusú cselekvésre való hajlandóságot bizonyította Sauven szerint ez az év. A járvány megfékezése érdekében a világ politikusai gyors és hatékony együttműködésre voltak képesek, és még a legkonzervatívabb társadalompolitikát űző kormányok is (többnyire) találtak az államkasszában arra pénzt, hogy kisegítsék a járvány következtében rossz helyzetbe kerülő állampolgárokat és gazdasági szektorokat.

2020 tehát bizonyította: a világ képes gyorsan és összehangoltan cselekedni, politikai döntéseket hozni egy katasztrófa megfékezése, következményei enyhítése érdekében. Már csak ugyanezt a képességet kéne alkalmazni a klímaváltozás esetében is.

„A klímaváltozásra nincs vakcina” – idézi Sauven ugyanazt a mondatot, amelyet a Fridays for Future és az Extinction Rebellion magyarországi szervezetei függesztettek ki óriásmolinón a Szabadság hídra még szeptemberben. Macskásy Éva, a Fridays for Future aktivistája akkor arra figyelmeztetett, hogy újra kell gondolnunk a társadalmunk és gazdaságunk pusztító, sérülékeny működését, annál ugyanis nem tehetünk rosszabbat, mint hogy a jelenlegi válság után a korábbi rendszert próbáljuk újjáépíteni.

A kormány még az év elején hozta nyilvánosságra klímavédelmi akciótervét, amelyet a hazai zöld szervezetek akkor „megúszósnak”, „hiányos kirakatintézkedésnek” tituláltak. Az akciótervben olyasmik szerepeltek, mint az illegális hulladéklerakók felszámolása, a naperőművek kapacitásainak a meghatszorozása a következő 10 évben, a folyók védelme a külföldről ideérkező hulladéktól és az egyszer használatos műanyagok forgalmazásának betiltása. Perger András, a Greenpeace Magyarország klíma- és energiakampány-felelőse akkor azon az állásponton volt, hogy ami igazán hiányzik a csomagból, hogy a lehető leggyorsabban, a legalacsonyabb költséggel kellene a szén-dioxid kibocsátást csökkenteni az épületek energiafelhasználása terén, ilyesfajta szándék azonban nem tükröződött a bejelentésben.

Az európai uniós tagállamok vezetői december elején megállapodást kötöttek az éghajlatpolitikai célkitűzésekről, amelyek szerint az unió 2030-ig legalább 55 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Az uniós egyezményt követő, a párizsi klímaegyezmény ötödik évfordulóján tartott virtuális konferencián bár szintén történtek előremutató vállalások, ugyanakkor sok nagy szennyező nem vállalt olyan célokat, melyek jelenlegi ismereteink szerint hatékonyak lehetnek abban, hogy a globális felmelegedés szintjét az évszázad végéig maximum két, de lehetőleg másfél fok alatt tartsuk az iparosodás előtti időszakhoz képest.

Hazánkban az év a környezetszennyezés tekintetében szomorú hírrel zárult: ismét nagy mennyiségű olaj került a Duna szigetszentmiklósi csatornájába, ahol korábban december elején engedtek ismeretlen tettesek több ezer liter fáradt olajat a vízbe. Ez volt az elmúlt évtizedek legsúlyosabb olajos vízszennyezése Magyarországon, amely örökre elpusztított egy úszólápot 1800 négyzetméternyi területen. A rendőrség nyomoz az ügyben, helyi civilek pedig 10 millió forint nyomravezetői díjat gyűjtöttek össze: 8,1 millió forint érkezett civil felajánlásként, 2 millió forint pedig a rendőrség részéről.

A szomorú eset azonban illeszkedik egy érdekes, reménykeltő 2020-as trendbe is, már ha a civilek szerepét nézzük:

szinte egymást érték a helyi kezdeményezések, amelyek környezetszennyező- vagy romboló beruházásokat, fejlesztéseket igyekeztek megakadályozni.

Az ügy, amit a Mércén a legszorosabban követtünk, a tatai Öreg-tó partján létesítendő luxusszállodáé volt, amelyről a Stop Avalon! Tata civil csoport számos akadály ellenére végül sikeresen nyújtott be népszavazási kérdést. De volt több hasonló akció a Balaton partján is, illetve a Velencei-tónál, a Fertő-tónál és a Dunánál is.

Októberben 73 civil szervezet adott ki közös nyilatkozatot, amelyben arra szólították fel a kormányt, hogy határozottan és következetesen tartsa be a környezetvédelmi előírásokat és szabályokat Magyarország összes, védett tavával és tópartjával kapcsolatban. Az aláírók között szerepelt az Extinction Rebellion Magyarország, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a magyar WWF, a Védegylet, az Ökotárs, az aHang platform alapítványa, a Ligetvédők, a Civil Kollégium Alapítvány, az Összefogás a Balatonért, a Stop Avalon! Tata és az Összefogás a Velencei-tóért Facebook-csoportok, a budapesti StadiOFF csoport, a csopaki Nők a Balatonért, a pécsi Zöld Kör és a miskolci Zöld Kapcsolat is.

A Magyar Természetvédők Szövetségének évértékelője szerint „a mérleg vegyes képet mutat”: tervek születtek, a megvalósítás viszont késik. De bizakodhatunk John Sauvennel együtt, elvégre hátha tanult a világ valamit ebből az elmúlt évből.

Címlapkép: MTI/Mónus Márton