Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Nem az áldozatsegítő egyezmény kicsinálásában, hanem az áldozatvédelemben kéne ilyen gyorsnak lenni

Tegnap a KDNP nyilatkozatot adott ki annak érdekében, hogy megakadályozza, hogy valaha is ratifikálják az Isztambuli egyezményt Magyarországon, mondván az egyezményben olyan „ideológiailag terhelt pontok” találhatók, amelyek károsak lennének a magyar társadalomra, sőt, ellentétesek az Alaptörvénnyel és a józan ésszel is. Utóbbit a kereszténydemokraták frakciószóvivője, Nacsa Lőrinc már az M1-en mondta ma reggel, de a tegnapi nap folyamán a Fidesz is kiállt a KDNP mellett, az Európa Tanács Nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és hatékony kezeléséről szóló egyezményével, vagyis – ismertebb nevén – az Isztambuli egyezménnyel szemben.

Ma délelőtt aztán az Országgyűlés 115 igen, 35 nem és három tartózkodás mellett el is fogadta a KDNP tegnap benyújtott nyilatkozatát. Úgy tűnik, az egyezmény soha nem lesz ratifikálva hazánkban.

A kormánypárti érvelésben olyanok sorakoznak fel, mint hogy az egyezmény bevándorlásra vonatkozó részei ellentétesek a „jogellenes bevándorlással szembeni hatékony fellépést biztosító magyar jogszabályi környezettel”, és a dokumentum „bevezetné a nemi alapú migrációt”.

Világos a kormányzati álláspont is már évek óta: legkésőbb a társadalmi nemek tanulmánya szak megszüntetésekor egyértelművé vált, hogy a kormánypárti politikusok a lehető leghatározottabban ellenzik azt, hogy Magyarországon akár csak felmerüljön annak a lehetősége, hogy a nemi szerepeinknek társadalmi alapjai vannak, és hogy mind a férfi, mind a női viselkedést alapjaiban meghatározzák bizonyos sztereotípiák, elvárások. Szeretik azt is mondani – tévesen –, hogy az egyezmény szerint az emberek nem férfinak és nőnek születnek, hanem a rettegett genderszemlélet szerint létezik ezzel szemben a társadalmi nem fogalma, mintha a kettő kizárná egymást.

Az Isztambuli egyezmény valódi tartalmáról és a további kormányzati félremagyarázásról persze hosszasan lehetne írni – például arról, hogy valójában az egyezmény célja nem „nemi alapú migráció” (Mert amúgy a többségében női ápolók, vagy épp férfi fizikai munkások nyugatra vándorlása, családjaik, házastársuk, gyerekeik sok esetben hetekre, hónapokra hátrahagyása nem az?) bevezetése, hanem csak annak elismerése, hogy a menedékjogi státusz igényléséhez elegendő jogalapot biztosít a származási országban lévő nők elleni erőszak. Tehát lehessen a nők számára menedékjogot kapni nemcsak háborús helyzet, de például vallási alapú nemi elnyomatásuk miatt is.

Ami azonban különösen felháborító ezen szavazással kapcsolatban, az az, hogy képesek azt mondani, hogy jelenleg a nők és gyerekek védelme Magyarországon fontos ügy, és hogy az ország egyébként is kiemelt figyelmet szentel a családok, gyermekek és a nők védelmének.

Azt állítják, hogy a jelenlegi jogrendbe beépített intézkedések már így is éppen elegendőek, biztonságot teremtenek minden bántalmazott és áldozat számára.

A jelenlegi szabályok emlegetése kapcsán pedig felmerül a kérdés a mélyen tisztelt politikusaink felé: ők hol voltak akkor, mikor azon bizonyos elegendő jogi védelmet biztosító magyar jogrend megkérdőjelezhetetlen égisze alatt megtörténhetett a győri kettős gyerekgyilkosság? És hol volt az elegendő jogi védelem Renner Erika lúggal leöntése, Orosz Bernadett arcának felismerhetetlenné verése és a számos többi hasonló eset során? Sőt: mi lett az áldozatsegítés évével, amit Varga Judit igazságügyi miniszter januárban még külön videóban hirdetett meg az egész országot megrázó őszi nők elleni és családon belüli erőszakesetek, a győri kettős gyerekgyilkosság után?

De a kormánypártok természetesen nem állnak meg itt, hanem stílusos időzítéssel éppen a járványhelyzet miatti kijárási korlátozások, a karantén idején, anyák napja másnapján jutott eszébe a KDNP-nek benyújtani a nyilatkozatát. Akkor, amikor a járványhelyzet miatt

a tartósan otthonaikba zárt családok és párkapcsolatok tagjainál bizonyíthatóan megnőtt a bántalmazás és az erőszak világszerte és Magyarországon is, és amikor a bántalmazott nőknek még kevesebb lehetőségük van segítséget kérni.

Alapvető lenne, hogy mindenki tudja, milyen veszélyekkel jár (és milyen veszélyekkel nem kellene járnia!) annak, hogy jelenleg nők tömegei vannak otthonaikba zárva tartósan az esetlegesen bántalmazó, esetlegesen (mondjuk munkahelyük elvesztése miatt) szokásosnál is feszültebb partnereikkel, úgy, hogy a home office miatt a külső környezet, a távolabbi családtagok, munkatársak vigyázó tekintete is eltűnik. Már nem kell vak komondorra sem hivatkozni, ezeket a nőket, gyerekeket most éppen nem látja senki.

Alapvető lenne az is, hogy Kövér László nem érvel nemi (nőgyűlölő) alapon politikai vitákban alig néhány nappal ezelőtt, de alapvető lenne az is, hogy a nők nem csak azért és kizárólagosan amiatt lényegesek egy társadalom számára, mert szülni tudnak. Azonban míg a kormány, a kormánypártok ilyen elvakult irtózattal gondolnak arra, hogy esetlegesen nekik, az ő nőkhöz való hozzáállásuknak változnia kell, és hogy a nők elleni erőszakot nagy mértékben éppen az Isztambuli egyezmény által tudatosított nemi, társadalmi elvárások teszik lehetővé, addig még nagyon sokat kell dolgoznunk egy biztonságosabb, szabadabb és igazságosabb társadalomért.