Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Jámbor András: Messze az a demokrácia, aminek a maradékát most jogosan védeni próbáljuk

Én nem szeretném megmondani neked, hogy mi a fontos. Az én elképzelésem szerint a demokratikus elgondolásban nincsenek gumicsontok, nincsenek nekem vagy neked fontosabb dolgok, hanem közösen felmérjük azt, hogy a különböző emberek a különböző élethelyzetekben, társadalmi osztályokban, korcsoportokban és lakóhelyeken mást és mást gondolnak számukra legfontosabbnak, és egy valódi demokrácia arra törekszik, hogy ezeket a sokféle igényeket és szükségleteket minél inkább kielégítse.

Viszont érdemes arról beszélni, hogy vagyunk páran, akik több hatalommal rendelkeznek, mint a többiek. Például tudunk ilyen cikkeket írni, van pénzünk, lakásunk, vannak jó kapcsolataink és egyéb olyan előnyeink a többiekkel szemben, ami miatt a helyzetünk felelősséggel jár.

Ilyen felelősség például az, hogy nem csak a saját igényeinkkel és szükségleteinkkel foglalkozunk.

Az elmúlt napokban a magyar közvéleményt megrengette a hír, hogy a kormánypárt a koronavírus miatti veszélyhelyzetet időkorlát nélkül hosszabbítaná meg. Ez nyilván több mint problematikus. Ugyanebben a törvényjavaslatban szigorítanák a Btk. rémhírterjesztés büntetésére vonatkozó részeit, a szabályt úgy kiszélesítve, hogy gyakorlatilag a koronavírus-járvány kapcsán bármilyen megszólalás börtönbüntetést vonhatna maga után. Ez már kifejezetten para.

A helyzet viszont ebből a szempontból nem rendkívüli. Az elmúlt években számos olyan jogszabály született a civil törvénytől kezdve a színházak kicsinálásán át az adatkérésekre vonatkozó törvényen keresztül a rabszolgatörvényig, amely adott esetben kivégzi egy-egy szakma képviselőit. Meg ugye egy olyan országban élünk, amelyben a parlamenti kétharmadnak köszönhetően 2022-ig lényegében a kormány azt csinál amit akar.

2017-ben a Fidesz átírta azt a kétharmados törvényt, amellyel a pártok plakátolási lehetőségeit szabályozták. A módosítás egyértelműen az ellenzéki pártok ellen született, főleg az akkor Simicska támogatta Jobbik ellen. A Fidesz végül ezt a változtatást úgy fogadta el, hogy egy egyszerű többséggel elfogadott törvénybe írt át egy kétharmados jogszabályt (akkor ugyanis épp nem volt kétharmaduk). Ez a változtatás biztosan befolyásolta a 2018-as választás kimenetelét, sokkal durvább helyzet volt, mint a mostani. De emlékszik erre egyáltalán valaki, vagy tudott róla akkoriban?

Ettől függetlenül még fontosak ezek a mostani javaslatok, nemcsak érthető, de támogatható is, ha valaki tiltakozik ellenük.

És nyilvánvaló a Fidesz szándéka is, hogy miért nyújtja be ezeket. Egy olyan válság kezdetén vagyunk, ami akár örökre bebetonozhatja Orbán Viktor hatalmát, de akár egy pillanat alatt semmissé is teheti.

Egy ilyen válságban a kormánypárt megtesz mindent, amit a hagyomány és a társadalom enged, hogy növelje a hatalmát és elkerülje a bukást. Nálunk az elmúlt 10 évben létrejött hagyomány azt diktálja, hogy a Fidesz jelenleg végtelenné turbózza a hatalmát, megpróbálva hamisan rákenni az ellenzékre előre a sikertelenséget (ha ez következne be), és bedobva pár olyan javaslatot, amely felülírja a közbeszéd azon elemeit, amelyek veszélyeztethetik a hatalmát.

Érthető a kormánypárt szempontjából, amit csinálnak – ha ezt tekintik érdeküknek, akkor ez fontos, ezzel foglalkoznak. De szerintem az ország közös érdeke nem az efféle hatalomgyakorlás.

A felhatalmazási törvény elleni petíciót eddig több mint százezren írták alá az A Hangon. Nem is tudom volt-e már olyan magyar petíció, amit ilyen sokan írtak alá. Nyilván jól teszik ezt, a demokráciában fontos tiltakozni, ez pedig egy fontos törvény.

De van egy másik petíció is az A Hangon, amit a Város Mindenkié csoport indított, ezt kevesebb, mint hétszázan írták alá, és az alábbi a témája:

„Ne csak a hitellel rendelkezőket mentsék fel a törlesztőrészlet fizetése alól, kapjanak azonnali támogatást az albérletben élők is!

Rendelkezzen a kormány kikapcsolási moratóriumról az áram-, gáz és vízszolgáltatásokra a válsághelyzet idejére, a hátralékkal rendelkezőknek pedig kapcsolják vissza ezen szolgáltatásokat!

Az állam és a közműszolgáltatók fele-fele részben vállalják át azon rászoruló háztartások rezsiköltségeit, akik a válsághelyzet okozta munkavesztés vagy bevétel hiányában ezeket nem tudják kifizetni!

Az önkormányzatok kapjanak rendkívüli költségkeretet, hogy krízistámogatást tudjanak nyújtani a rászoruló családoknak!„

Egy parlamenti képviselő ismerősöm azt kérte vasárnap a Facebookon, ne hívja több ember és ne írjanak neki már többen, több mint száz üzenetet kapott, nem fogja megszavazni a felhatalmazási törvényt. Egyébként a vicces az, hogy erről az emberről nem is gondolhatta senki, hogy megszavazza ezt a törvényt.

De vajon hányan írtak neki, hogy azonnal segítsen annak a több tízezer embernek, aki elveszítheti most az otthonát, mert nem bírja fizetni a piaci albérletet?

Hányan írtak neki, hogy adjon be törvényjavaslatot arra, hogy támogatást kapjanak azok, akik most tömegesen vesztik el a munkájukat, mert otthon kell maradniuk a gyerekükkel és a munkahelyük nem engedi meg a home office-t? Hogy támogatást kapjanak azok a KATA-sok és nem KATA-s egyéni vállakozók, munkaközvetítéssel kikölcsönzött emberek, akiket kirúgtak, és akiknek nem engedték el az adóját, vagy akiken nem is segít a KATA-befizetések elengedése, mert már nincs munkájuk egy járvány közepén?

Lehet, hogy írt valaki, de annyian biztos nem, hogy ezért külön Facebook-posztban kelljen magyarázkodnia.

Nézzük máshonnan. Sokan most kijárási tilalmat akarnak, azt akarják, hogy álljon meg az élet. Igazuk van? Igen, igazuk – már ha kizárólag azt nézzük, hogy ha megáll minden, emberéleteket menthetünk meg. Ez a járványról való jelenlegi összes tudásunk szerint így van.

De igazuk van-e akkor, ha tudjuk azt is, hogy az élet teljes leállása százezres nagyságrendű munkanélküliséghez, emberek utcára kerüléséhez, családok tönkremeneteléhez, órási egészségügyi és mentális kárhoz vezet, amely akár évekkel is elodázhatja az ország talpraállását? Én bevallom, nem tudom megmondani, melyik verzió okoz súlyosabb károkat, de abban is biztos vagyok, hogy sokan mások sem.

Ettől még azok szempontjából, akiknek személyesen nem okoz maradandó kárt a leállás, igaz az az állítás, hogy meg kell menteni minél több embert, és erre most a leállás a legjobb módszer. Csakhogy azok hangja nem annyira tud hallatszódni, akik tönkremennének egy ilyen leállás miatt. Nyilvánvalóan az követeli a leállást, aki túléli, vagyis a módosabb, nagyobb hanggal, jobb kapcsolatokkal, nagyobb eléréssel, jobb tudással és kommunikációs képességekkel rendelkező állampolgárok.

A jelenlegi világban egy ekkora katasztrófa idején sokkal nehezebb figyelni mások igényeire. Amikor a túlélésért küzdünk, akkor a félelmeink uralnak minket és az egyéni érdekek kerülnek előtérbe.

Abban a világban, amelyben a közösségi média uralja közösségi kommunikációnkat, valamint emiatt a közbeszédet és a társadalmakat az érzelmek, a félelmek és a felháborodások vezérlik, egyre inkább individualizálódunk. Előtérbe kerülnek a személyes érdekek, míg a közösségi érdekek sokszor a háttérbe tolódnak. A ránk zúduló százezer információmorzsa jelentette információs zajban azok tudnak kitörni, akik magukra tudják vonni a figyelmet és akiknek jobb képességük van a saját hangjuk és saját érdekeik kihangosítására.  A hangosak így erősebbek lesznek, a hangtalanok pedig még gyengébbek.

Nem csupán a fake news, a gonosz politika, a társadalom kettéosztottsága az, ami széthúzza a társadalmakat, hanem a politikai figyelmetlenség is.

Úgy beszélünk ma a nagypolitikáról és a járványról, hogy közben Magyarországon a válság miatt emberek százezreinek élete hull szét nap mint nap a munkahely vagy a megrendelés elvesztése, fizetés nélküli szabadság, családon belüli erőszak valamint a potenciális utcára kerülés miatt, és ez nem témája a nagypolitikának.

A demokráciát pedig nem akkor veszítjük el igazán, ha megváltozik egy alkotmányos jogszabály, hanem ha nem törekszik a politika megoldani ezt a sokféle élethelyzetet; ha nem témája az, hogy a helyzethez képest a lehető legjobb legyen az ország lakosainak, és ha mi sem figyelünk egymásra. Ha hagyjuk, elveszik az az alapvető akarat, legitimáció, amely azt mondja ki, hogy a politizálás a közös ügyeink intézése, a demokrácia pedig a nép képviseletének rendszere.

A szerző a Mérce volt főszerkesztője,  jelenleg Kiss Ambrus általános főpolgármester-helyettes munkatársa, de véleménycikkeiben nem a hivatal álláspontját, hanem a magánvéleményét írja le.

Címlapkép: MTI/Kovács Tamás