Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Együtt tettük tönkre a kampányt

Ez a cikk több mint 4 éves.

Itt ülök szombat reggel ügyeletben. Le kell termelnem a megfelelő cikkszámot, és a megfelelő kattintásszámot, hiszen ettől működik a lap, amit Mércének hívunk. És szembe jön velem a kép Borkai Zsolt fideszes országgyűlési képviselőről. Egyszerűen megírható hír, garantált kattintáseső. De az a helyzet, hogy ebből már elegem van.

Ebben a kampányban naponta öntjük mi, médiaterméket írók, és a politikai kampánycsapatok a botrányokat az emberekre. Meggyőződésem, hogy ez mára szinte teljesen használhatatlanná vált. Én mint újságolvasó eljutottam odáig, hogy egyszerűen nem érdekelnek ezek a hírek, mert én mint választó egy dolgot szeretnék. Jobban élni, jobb kerületeben, városban, fővárosban.

De ez a kampány egyáltalán nem szolgálja azt a lehetőséget, hogy erről információt szerezzek, és úgy érezzem, jól döntök. És még mielőtt „mocskos politikusozásba” kezdenék, jegyezzük meg, ez nem csupán, sőt, szerintem már talán kevésbé is a mocskos politikusok érdeme.

Ha megnézzük a jelölteket Budapesten, Puzsér Róbertnek van programja, Karácsony Gergelynek van programja. És ezek jó programok is. Ezekből, illetve a jelöltek előéletéből és a kampányban való viselkedéséből, illetve mondjuk Tarlós István 9 éves városvezetéséből simán mindenki ki tudja hozni, hogy kire akar szavazni. Ha meg tudja szerezni ezeket az információkat. Csakhogy ebben a kampányban senki se segíti azt, hogy ezek az információk eljussanak a választókhoz.

Vagy ott van szűkebb lakókörnyezetem, a nyolcadik kerület. Két, egymással szöges ellentétben álló városvezetési koncepció rajzolódik ki a két jelölt, Sára Botond és Pikó András programjából. Sáráék egy polgári miliőt akarnak kialakítani, akár lakosságcserével is, a középosztály és a felső-közép többlet-támogatásával. Míg Pikóék a kerületi mobilitásra helyeznék a hangsúlyt, és a pénzt inkább a most a kerületben lakók, a lecsúszók megtartásával és felemelésével, közösségi döntéshozatallal, alulról felcsatornázott igények figyelembe tételével tennék jobbá a kerületet. Egy klasszikus jobbos és balos program.

De ezekről nem beszélünk. És itt jöhetne a sajtó fikázása, és ez akár jogos is lehetne, de valójában ez is csak a rendszer következménye. Mikor hallottunk sajtótájékoztatón utoljára programra rákérdezni? A különböző körzetekben dúló harcról szóló riportokban mikor jelenik meg bármelyik jelöltről az, hogy mit akar csinálni a településsel? Miért gondolja fontosabbnak azt a sajtó, hogy kinek hány plakátja van, mint hogy ki mit akar csinálni a kerülettel?

Hol vannak a programokról megkérdezett szakértők, a viták? Miért ne lehetne egy vitát megszervezni, attól még, hogy valamelyik fél nem jön el? Az vessen magára. Nem áll ebből is a függetlenség, hogy nem a kampány tematikája szerint szervezem meg a vitát, hanem azért, mert vitára van szükség a felek között, és attól függetlenül, hogy ki nem jön el erre, vitának kell lennie, mert ez alapvetés egy kampányban.

Persze a válasz egyértelmű. Mert ezek a lapok is kattintásból élnek, akkor lesz bevételük, akkor működik tovább a lap, lesz fizetése az újságíróknak, sőt lesz nagyobb fizetése, ha több kattintást termelnek. És miközben Magyarországon a kormánypárt, globálisan pedig a nagy techcégek elszívják a forrásokat, egyszerűen nem jut energia arra, hogy a fent hiányolt cikkek megszülessenek.

Túl kell élni. Ebben a túlélésben pedig a napi hírek figyelésére és feldolgozására juthat csak energia. Egy-egy előre borítékolható kudarcra, mint egy féloldalú vita megszervezésére, nem marad energia, mert előre tudja bármilyen sajtótermék, hogy ez veszteséges. A tisztelt állampolgárok pedig pont nem fogják kattintani a programokat, a vitákat (kivéve, ha ott valami botrányos történik), azokat a tartalmat, amik valóban segíthetnének a választásban.

És itt jöhetne az az érv, hogy az emberek hülyék. De valójában nem az emberek hülyék, nem a média gonosz, és nem a politikusok rosszak, hanem egy olyan információs újkapitalizmusban élünk, ahol a figyelem árucikk, ez szívja a kattintásokat, és ez dönti el a választásokat is, ez alakítja a demokráciánkat és a közös ügyeinket. A botrány lett a politika alapegysége, illetve a botrányra irányított figyelem képessége.

Az embereknek egyre több információból kell kimazsolázniuk, mi a fontos. Ebben egyre kevesebb segítséget kapnak a kapuőr funkcióját elvesztő, a negyedik hatalmi ág szerepet kényszerűségből feladó médiától, miközben az egyre több túlóra, a magánéletté vált munka mellett egyre kevesebb idejük is marad az informálódására.

A kedves olvasó hasznos információkért nem kattint, mert arra van a közösségi médiában szocializálva, hogy arra kattintson, ami figyelemfelhívó, ami az információ tengerben ki tud emelkedni. Ezek pedig azok a tartalmak amik felháborodást keltenek, amik botrányosak.

Egy jó programelem, egy megoldás a közös ügyeinkre viszont nem tud magának elegendő figyelmet generálni. A média és a politikusok pedig nem rendelkeznek annyi erőforrással (nah jó, kivéve a Fidesz), hogy erre maguk generáljanak figyelmet. Az pedig egy külön cikket is megérne, mi van akkor, ha egy politikai erő, amely rendelkezik elég erőforrással, direkt önti a botrányokat a médiatérbe, hogy ne lehessen másról szó.

Így együtt szörfözünk botrányról-botrányra. És ezen belül is annak van esélye választást nyerni, aki jobban tudja a másik számára kínos botrányokat fenntartani és láthatóvá tenni. Akinek több pénze van ehhez fizetett hirdetésre, és akinek több erőforrása van, akciókkal előásott cikkekkel, újra és újra előhozni egy-egy botrányt.

A normális ember pedig kiég ebben a botránykrónikában, és a feldolgozásban nem marad más mentális és erőforrás-lehetősége, mint hogy elhiggye minden esetben a számára szimpatikus oldal érveit. Így egyre inkább felcsatlakozzon a számára szimpatikus jelölt kampányvonatára, függetlenül a jelölt által mondottak igazságtartalmától. Hiszen ez utóbbit nincs ideje és energiája, illetve lehetősége megvizsgálni.

De, hogy ez a cikk ne legyen csupán a botrányokon való lovagolás, ezért ide rakom a két főpolgármester-jelölttől, akik rendelkeznek programmal, azt az egy-egy részt, amit én az ő programjukban legfontosabbnak tartok.

Karácsony Gergely lakhatási ígéretei:

  1. Fővárosi bérlakás-építési program indítása, valamint a közösségi célú nonprofit lakásépítések támogatása céljából létrehozzuk az első Fővárosi Lakástársaságot. A Lakástársaság számára átadjuk azokat a telkeket, amelyeken a Társaság (EU-s támogatásokra is építve) a non-profit lakásépítési programot megvalósíthatja.
  2. A magántulajdonosok és a kerületi önkormányzatok számára is lehetőséget biztosítunk arra, hogy a jelenleg üresen álló lakások bérbeadását és kezelését a Lakástársaságon keresztül valósítsák meg. Így biztonságos és költség- kímélő módon bérbe adhatóvá válnak ezek a lakások is jelenlegi tulajdonosaik hasznára.
  3. Megőrizzük a Főváros tulajdonában lévő lakásokat. Megújítjuk a lakásállomány mára teljesen elhanyagolt kezelését, karbantartását, bérbeadási rendszerét, fokozatosan felújítjuk a rossz állapotban lévő lakásokat.
  4. Átfogó szabályozást vezetünk be, hogy a rövid távú, turisztikai célú bérbeadás (Airbnb) ne lehetetlenítse el a budapestiek lakhatását.
  5. Budapesti Lakásügyi Tanácsot hozunk létre a bérleti viszonyok jogszerűségének biztosítására, a vitás helyzetek kezelésére, a kerületi jó gyakorlatok terjesztésére.
  6. Fővárosi Lakásügyi Ombudsmant nevezünk ki, aki kivizsgálja a lakossági észrevételeket, panaszokat. Jelentéseit az illetékes városi szervezetek, testületek kötelesek lesznek meg- tárgyalni és azokról dönteni.
  7. Támogatjuk kollégiumok létesítését, legyen szó állami, egyetemi, önkormányzati vagy magáncélú beruházásról.

Karácsony Gergely teljes programja, a fentiek kibontása is, itt érhető el

Puzsér Róbertnél, pedig a zöld infrastrukturális fejlesztés 5 alapelve:

  1. Hőszigetek helyett zöld szigetek – a zöldfelület érdemi növelése a belső kerületekben; a parkoló autók helyére fasorok, zöld sávok kialakítása. Zöld homlokzatok és zöldtetők kialakítása, a belső udvarok zöldítése.
  2. Valódi zöld és kék infrastruktúra kialakítása a fővárosban a meglévő zöld szigetek, zöld sávok összekapcsolásával, a hiányzó ökológiai kapcsolatok helyreállításával, az élővizek rehabilitációjával és bekapcsolásával.
  3. Teljes fővárosi zöldfelület- és fakataszter elkészítése – online felületen, egységes információ és szabályozási tartalommal; valódi zöldügyi hivatali részleg gondozásában. Kerületenként faültetési, fapótlási és faápolási akcióterv elkészítése. A magánterületen álló fákat is védjük. A zöldfelületek és zöldterületek közösségi tervezése és monitorozása.
  4. A „zöldszivárgás” megszüntetése. Új építések és felújítások során a „no net loss” – nulla nettó csökkenés irányelv alkalmazása, a zöldfelületek kiterjedését és minőségét egyaránt jellemző indikátor alapján.
  5. Az őshonos városi növény- és állatvilág aktív védelme az épített környezetben és zöld területeken. Az inváziós fajok kezelési terveinek elkészítése.

Puzsér Róbert programja itt érhető el.

Címlapkép: Mérce