Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Kövér téved, nem egyházi iskolákra, hanem minőségi közoktatásra lenne szükség

Kövér László, az Országgyűlés elnöke a hétvégén a Fasori Református Egyházközség ünnepségén, a közösség új óvodájának átadásán mondott beszédében úgy nyilatkozott: 

„az oktatási rendszeren belül az egyházi oktatás választása minden állampolgár szabad értékválasztása, amelyet a felelős politikának nemcsak tiszteletben kell tartania, hanem támogatnia is kell.”

Az itt mellékes is – vagyis jelen körülmények között mellékes, még ha egy szekuláris államban nem is kéne annak lennie -, hogy egy állami közjogi méltóság miért tartja fontosnak, hogy valamely egyház ünnepségén tűnjön fel, mindenesetre ha már megjelent, nem fogta vissza magát a meghaladott, reakciós eszmék hangoztatása terén.

Az ugyanis, hogy egy állami vezető kinyilatkoztassa, hogy az államnak támogatnia kell a gyerekek egyházi iskolázását, egy szekuláris államban elfogadhatatlan. Nonszensz. Egy modern államnak a feladata az lenne, hogy olyan állami, mindenki számára hozzáférhető oktatási rendszert építsen ki és tartson fenn, mely megfelelő, modern tudást nyújt a tanulóknak, megtanítja őket a kritikus gondolkodásra, és világi közösségi értékekre neveli őket.

Ezzel ellentétes nézeteket hangoztatni nem csupán anakronisztikus, de kifejezetten káros is, és jelen helyzetben nem másból táplálkozik, minthogy a jelenlegi, jobboldali, egyre inkább fasisztoid tüneteket mutató rendszer az egyházzal mint társadalmi szereplővel kívánja legitimálni magát – melyben a magyarországi egyházak egy része sajnálatos módon közre is működik.

Ahogy a Horthy-rendszer sem keresztény alapokon nyugodott – és itt ne keverjük össze a vallást mint világnézetet a nevében világi hatalmat gyakorló klérussal – úgy az egyébként egyelőre jóval puhább, de hasonlóan szélsőjobboldali jegyeket mutató jelenlegi rendszer elvei sem a kereszténységből vezethetők le, akármennyi, kisebb vagyonokat érő zakója zsebében KDNP-s párttagkönyvet viselő szentfazék üljön is a kormányban.

Itt persze nem arról van szó, hogy jelenleg az állami oktatás oly kiváló minőségű lenne Magyarországon, hogy az ember szívesen járatná oda a gyerekét – hovatovább a gazdagok gyerekeinek menekülőutat nyújtó magániskolák mellé Debrecenben immár olyan is nyílt, melyet állami pénzből húztak fel, hogy aztán akinek elég pénze van – például a város polgármestere – találhasson minőségi oktatást iskolás korú gyerekének.

Sőt, az is lehet – biztos – hogy ma Magyarországon némelyik egyházi intézmény színvonalasabb oktatást ad, mint egyes állami intézmények, továbbá még azt is megkockáztatom, hogy a tanárok, tanítók nem feltétlenül nevelnek a rájuk bízott tanulókból egydimenziós vallási fanatistát, ahogy ezen intézmények között a háború előtt is akadt olyan, mely magas színvonalat képviselt, és a rendszerváltás óta is ismerünk ilyen intézményeket.

Nem, itt egyrészt elvi, másrészt egy nagyon is gyakorlati kérdésről van szó.

Arról, hogy az egyházaknak semmi helyük nem kellene, hogy legyen a közoktatásban, az államnak nem tisztje, hogy a gyerekek után járó normatíva útján gazdagítsa az iskolákat fenntartó intézményeket, ezzel párhuzamosan pedig felmerül annak kérdése is, vajon a jelen rendszert kiszolgáló egyházak milyen ideológiai nevelésben részesítik a gyerekeket.

Itt pedig nem csupán arról van szó, hogy az iskolákban nincs helye a hittanóráknak – azokat ugyanis sekrestyében, templomban, vagy olyan vallási intézményekben kellene tartani, ahol éppen hely adódik rá, de semmiképp sem állami fenntartású intézményekben.

Viszont miután a jelenlegi rendszer úgy tűnik, az egyházaktól kapott legitimitásra is számít, miközben az egyházaknak pedig komoly anyagi érdekük fűződik ennek a rendszernek a fennmaradásához, nem lehet kétségünk afelől, mennyire lesz az egyházi oktatás kritikus a fennállóval szemben.

Vagyis, ha valaki szülő – és egyáltalán van lehetősége választani, hova járassa a gyerekét – jó opció jelenleg nincs. Az állami iskolákban hallgathatják a diákok az orbánista lózungokat migránsellenes propagandával, a Horthy-kor romanticizálásával és megtanulhatják azt is, hogy a nő élete a gyerekszüléssel válik úgy igazán teljessé, vagy megtörténhet velük ugyanez egyházi iskolában, annyi különbséggel, hogy ha oda járnak, még fejpénzt is kapnak utánuk az egyházak, ami az állami vagyon egyházi kézbe játszásának egyik terepe.

Vagy, mint láthattuk, ha valakinek van rá elég pénze, megvásárolhatja gyerekének a lehetőséget, hogy ne Wass Albert művein kelljen felnőnie, és ráadásul még olyan tudáshoz is jusson, melyet a jelenlegi globális kapitalista rendszerben a világon bárhol elismernek, és a megszerzett tudás birtokában tovább képezheti magát olyan felsőoktatási intézményekben, melyek segítségével még jobb helyzetbe kerülhet azon szerencsétlen (kor)társainál, akiknek a szülei nem voltak elég gazdagok ahhoz, hogy magániskolába járassák.

Tehát végső soron a minőségi oktatáshoz való hozzáférést alapvetően az anyagi lehetőségek befolyásolják, akárcsak minden mást a kapitalizmus egyre tisztább formája felé haladó rendszerben. 

Az nem kérdéses, hogy a jelen társadalmi rendszer jellegéből fakadóan már a születéskor meghatározza a különböző társadalmi osztályba születő gyerekek lehetőségeit, a társadalmi különbségek továbbörökítésének pedig fontos eszköze az oktatási rendszer, mely a kapitalizmus különböző formáiban erősebben vagy gyengébben érvényesül. 

Egyes centrumországok – például a sokat hivatkozott Finnország – oktatási rendszere igyekszik az eleve kisebb társadalmi különbségeket csökkenteni, míg mások – például az Amerikai Egyesült Államok – polarizáltabbak, azonban a periféria és félperiféria országaiban – kevés kivételtől eltekintve – tendenciózusan megvan az elitnek a lehetősége, hogy gyerekeit olyan magániskolákba járassa, melyekből kikerülve a gyerekek már eleve olyan tudással rendelkeznek, mellyel a rendszerben sokkal sikeresebben tudnak érvényesülni, mint a szegényebb többség.

Az államnak azonban még a kapitalista rendszerben is, még egy olyan félperifériás országban is, mint Magyarország, ha a nép érdekeit tartaná szem előtt, az lenne a feladata, hogy társadalmi osztálytól függetlenül minőségi közoktatást biztosítson mindenkinek, nem pedig az, hogy magániskolákat támogasson a gazdagok érdekében, kivonja a pénzt az állami oktatási rendszerből, ezzel párhuzamosan pedig az egyházra bízza egyre több és több gyerek nevelését.

Kiemelt kép: MTI/Bruzák Noémi
Olvass tovább!