Pár héttel ezelőtt mi is beszámoltunk arról az új debreceni magániskoláról, amelynek létrejöttét a magyar állam 3,3 milliárd forint közpénzzel támogatta, és amely mentes lesz a szélsőjobboldali kultúrpolitikus, Takaró Mihály által összerakandó új nemzeti alaptanterv előírásaitól. A Népszava – több helyi forrásra hivatkozva – most arról ír, Papp László debreceni polgármester is ide kisebbik, alsó tagozatos gyermekét.
A lap emlékeztet, a Debreceni Nemzetközi Iskolába járni akaró óvodások tandíja évente 2 millió 440 ezer forint, míg a szintén most induló első és második osztályba már 2 millió 897 ezer 500 forint az éves tandíj.
Az új magániskola két óvodai, illetve két első- és második osztállyal indul, ezekbe összesen 56 diákot vettek fel, tehát feltehetően nem a közoktatásra jellemző nagy csoportokban, hanem az egyéni fejlesztésnek nagyon teret engedő kiscsoportokban fognak tanulni a gyerekek.
A lap forrásai szerint nemcsak a polgármester, de a helyi fideszes elit több tagjának a gyereke is ebbe a tanintézménybe fog járni.
Az iskola szegény sorsú, tehetséges gyerek számára ösztöndíjprogramot tervez elindítani, de erre idén már nem került sor, feltehetően jövőre történik majd meg, amikor középiskolai évfolyamok is indulnak.
Hasonló iskola indult egyébként Miskolcon is, ahol a kormányzati támogatásokkal rendesen kibélelt, energiaitalokat gyártó Hell cégcsoport nyitott szintén angol-magyar tannyelvű magániskolát. A kormány értelemszerűen ennek létesítését is bőkezűen megtámogatta, egész pontosan 7 milliárd forinttal – de 300 millióval beszáll a jövő évi működtetésbe is.
Nem ez az első alkalom, hogy kiderült, miközben a közoktatást hagyja fokozatosan lerohanni a kormányelit, saját gyerekeit drága, de jó minőségű, nyitott és modern oktatást nyújtó magániskolákba járatja. Tavaly szeptemberben Szabó Tünde EMMI-államtitkárról derült ki, hogy gyerekeit kétmillió forintos tandíjt kérő magánintézménybe küldi.
A Népszava kérésére a debreceni polgármester sajtóirodája nem cáfolta, de nem is erősítette meg a városvezető gyerekének iskolai státuszát, ehelyett magánügyre hivatkozott. Ugyanezt tette annak idején Szabó Tünde államtitkár is.
Kontextusából kiragadva persze igazuk is lenne, azonban ezek az esetek kiváló példái egy 2010 óta tartó tendenciának a magyar oktatásban: az évtizedek óta fennálló etnikai szegregáció mellett a kormány egyre inkább az anyagi szempontok szerinti szegregációt is támogatja. Miközben a közoktatásban dolgozók és tanulók évről évre megkongatják a vészharangokat az alulfinanszírozottság, a hatékonyságot csökkentő túlcentralizáltság, a korszerűtlen tanterv és rossz infrastruktúra miatt, addig a kormány látványosan több pénzt tol az egyházi és magániskolákba.
Ezekbe bejutni azonban nem mindenkinek lehetséges, magas anyagi és más típusú elvárásoknak kell megfelelni. Míg az egyházi iskolák a középosztály, addig a magániskolák kimondottan a leggazdagabb elit gyerekeinek fejlődésére ad lehetőséget, a társadalom többségének pedig marad a mind anyagi, mind intellektuális szempontból lezüllesztett közoktatás.
A fideszesek azzal is szoktak érvelni, hogy teljesen normális, hogy a szülők a legjobbat akarják gyerekeiknek. Ez önmagában szintén igaz, csakhogy az nem magától értetődő, hogy a közoktatásnak szükségszerűen a rosszabbik opciónak kell lennie. Ez ugyanis tudatos politikai döntés eredménye. A jelenleg beálló kasztszerűen szétváló oktatási formák nem véletlenül alakultak ki, hanem tudatos kormányzati döntések hatására.
Mindez pedig érdemben a kormányzati átalakítások károsságának beismerése is: ha annyira jobbá tették a fideszesek a közoktatást, mint állítják, saját gyerekeiket miért nem vetik alá ennek „nagyszerű” reformnak?
